Palóczi György.
Palóczi György.
Korai halála után Palóczi György került az esztergomi érseki székbe. Palóczi erélyesen védte az esztergomi érsekség jogait, mind a függetlenségre törekvő székesfehérvári prépost, mind a veszprémi püspök ellen: hasonlóképen járt el a pozsonyi társaskáptalannal szemben is, mely a megürült kanonoki helyeket a prímástól függetlenül igyekezett betölteni.
Az ő érseksége alatt nyílt meg 1431-ben a bázeli zsinat, melynek czélja a huszita-tanok következtében támadt egyházszakadás megszüntetése volt. Palóczi György e zsinatra meghívást nyervén, a püspöki kart Esztergomba értekezletre hívta egybe, mely a magyar kath. egyház képviseletében János kalocsai érseket küldte ki a zsinatra, míg a prímás Miklós esztergomi kanonokkal képviseltette magát.
Zsigmond halála után, 1438 január 1-én, ő tette Albert fejére a koronát, a ki ez alkalommal Drégely várát adta az esztergomi érseknek.
Palóczi György alig két hónappal előzte meg Albert király halálát, (1439. okt. 28.), s így a trón és az érseki szék ép a legválságosabb időben állott gazdátlanul.
