Pilisi czisztercziták.
Pilisi czisztercziták.
A pilisi cziszterczita rendü apátság 1436-van Kis-Héreg pusztát oda adta az esztergomi érseknek. Az apátság maróti (Pilismarót) birtokait 1526 után Nyáry Ferencz elfoglalta; János apát kérésére Ferdinánd király 1539 okt. 2-án az elfoglalt javak visszaadását rendelte el, de a közbejött török háború, majd Esztergom eleste a pilisi apátságot összes birtokaitól megfosztotta.
A Ferencz-rendűek Szűz Máriáról czimzett monostorát 1448-ban, az ország rendei kérelmére, János bíbornok és szentszéki követ a Tartályos Atyáknak engedte, igy a rend csak a Vizivárosban bírt házát tartotta meg. Rendházuk túlélte a mohácsi vészt. Az Üdvözítőről nevezett rendtartomány közgyűléseinek jegyzőkönyveiben 1531–1542 között több ízben találkozunk az esztergomi házzal, melnyek utolsó gvardiánja: Bányai Mihály, túlélte Esztergom elestét. A rendház nem egyszer adta hazafias áldozatkészségének tanújelét. A mohácsi csatában három tagja esett el. Az 1526–43 közötti években szintén többen estek áldozatul a török martalóczok dühének.
A szentléleki (Pilisszentlélek) pálosok háza a XV. században még fennállott. 1425-ben a rendház Budán, a Mindszentek-utczájában, a szentkereszti pálosokkal együtt, egy belsőséget bírt.
A dömések Szent Mártonról czimzett monostorát 1414-ben Karva részeibe iktatták be. (Rupp I. II. 1. 26.)
