I. Péter.
I. Péter.
Utána az első apát, kit ismét hitelesen ismerünk s a kitől kezdve a pannonhalmi apátok névsora hiteles és körülbelül teljes: I. Péter apát (1091, 1103), Szent László és Kálmán király kortársa. Szent László országgyűlést tartott Pannonhalmán, Kálmán pedig itt fogadta a keresztes lovagsereg fővezérét, Bouilloni Gottfriedet. E korból ismét két hiteles, eredeti oklevele van Pannonhalmának. Az egyikben Szent László íratta össze a monostor egyházi kincseit, ruháit, könyveit, birtokait, népeit és marháit. Bőrhártyára írt könyve volt 80 darab s birtoka 31, a melyekből hetet Szent István adott, egyet Salamon, hatot László, hármat ugyanannyi magánbirtokos, a többinek adományozóját nem ismerjük. E birtokok a Tiszáig és a Dráváig voltak szétszórva, s lakóik 527 háznép volt: lovas és hadi szolgálatot teljesítő »minister« 131, földmíves szolga 140, szőlőmíves 88, halász 30, egyéb szolga pedig, t. i. szakács, sütő, mosó, szűcs, kovács, esztergályos, ötvös, stb. 138 házban. A monostor templomán kívül, az egyes falvakban volt az apátságnak hat kápolnája vagyis fiókegyháza, a melyeknek száma a legközelebbi oklevélben, II. Paschalis pápa bullájában, már nyolczra szaporodott. E bulla 2251102-ben megerősítette mindazt, a mit »Szent István levele« adott, csupán azt kivánja a békesség kedvéért, hogy az apát, mielőtt más püspökhöz fordulna, először a megyés püspöktől kérje a szenteléseket és a szent olajokat.
Pannonhalma
Azután lassan, majd rohamosan szaporodnak a pannonhalmi oklevelek; számuk a XI. századból 2, a XII. századból 25, a XIII. századból csak a tatárjárásig, évtizedenként 5, 31, 49, 80, együttvéve 165 darab, némelyik több példányban és másolatban is, a melyekből mindmáig nagyon kevés veszett el; 192-ből más levéltárba került 13, a melyek közül többről kimutatható, hogy eredetileg sem volt Pannonhalmáé, bár ezt is érdekelte. Az eredeti oklevelek nagy számához (146 + 7) járul a Liber Ruber nevű hártya-codex, mely közvetetlenül a tatárjárás előtt készült, s az addig nyert legbecsesebb 59 oklevél másolatát tartalmazza. Régiségre e nemben unicum. A tatárjárás előtti időkre nézve a pannonhalmi levéltárnak ez a gazdagsága és mondhatni épsége minden magyarországi levéltárat fölülmul. A mondott számokba nem vettük bele azt a négy-öt hamisítványt, a melyekből kettőt a tatárjárás előtti zavaros birtokállapotok idején, jogos védelemből írtak az elveszetteknek vélt oklevelek rekonstruálására; a többi jóval későbbi. Ilyen okleveleket könnyen találunk majd minden levéltárban, mert biztos veszélyben forgott a legjogosabb birtok is, a melyről nem volt írás; már pedig kezdetben nem minden adományról adtak oklevelet. E miatt a későbbi birtokosok bizonyos kényszerhelyzetbe kerűltek, hogy hiányzó okleveleiket, koruk követelése szerint való formában és tudással pótolják. E tudás azonban szűkkörű volt, a régi leveleket nem tudták híven utánozni s a mai kritika, ha nagyobb számú eredeti oklevelet tanulmányozott, bizton fölismeri a későbbi hamisítványokat. Ez a kritika a pannonhalmi levéltárban kérlelhetetlenül elvégezte feladatát.
