Szabadságharcz 1848.
Szabadságharcz 1848.
A csendesebb évtizedek békés napjait nem mulasztotta el Gyöngyös város továbbra is vagyoni és erkölcsi jólétének felvirágoztatására fordítani. De mihelyt újabb alkalom kínálkozott arra, hogy a nemzet szabadságáért áldozzon vért, életet, vagyont, az ősök példájához mindig hű maradt. Alig szárnyalt szét a híre annak, hogy 1848-ban a katonaság Budapesten megtámadta a szabadságittas népet, a megyei gyüjtő-bizottsághoz a nemzeti őrsereg felszerelésére Gyöngyös 764 frtot adományképen és 570 frtot kölcsönképen küldött. Ezenfelül 11 font ezüst mellett, arany- és ezüstórákat és egyéb ékszereket ajánlott fel, bor, búza, és egyéb élelmiszerekkel. A megyei nemzetőrség második zászlóaljába pedig, melynek Gyöngyös volt a székhelye, a város 1200 embert állított.
A szentesített törvények értelmében Pestre összehívott országgyűlésre Almásy Pált küldte a város képviselőjéül, ki a debreczeni országos űlésen, a függetlenségi nyilatkozat kimondásakor, a mellyel az uralkodóházra nézve a trónfosztás kimondatott, az elnöki tisztet viselte.
De csakhamar újra átszenvedte a város a háborús idők megpróbáltatásait. 1848. év vége felé tartania kellett a városnak 760 főből álló horvát foglyot. 1849 január 21-én pedig Windischgrätz előhada Schulczig tábornagygyal az élén vonult be Gyöngyösre. Ez Kápolna felé haladván, a szintén elvonult vértes-ezred ezredese, Montecuccoli hátra maradt s az ezredét kocsin akarta követni. A Mezőkövesd körül szállásolt magyar huszársereg előörseiből 8 ember egész Gyöngyösig kémlelt, hol is a szélső háznál tudakozódván, hogy van-e itt ellenség – arra a hírre, hogy csak most vonultak ki innen és ezredesök még itt van, rögtön elfoglalták a vendéglő bejáratát, a káplár két huszárral benyitott az ezredes szobájába és tisztelegve: „jelentem alásan ezredes úr, foglyom,” – az ezredest letartóztatták. Ugyanakkor az odasereglett nép felhívására, hogy a város kapitánya is osztrák érzelmű, a huszárok ezt is elfogták és az ezredessel együtt Mezőkövesdre szállították.
Ez esetért 1849 február 10-én állott bosszút az osztrák sereg, mikor is Babarczy Antal császári biztossal mintegy 1500 főnyi csapat szállotta meg a 124városházát és Windischgrätz rendeletéből „gróf Montecuccoli ezredesnek Gyöngyösről 8 honvéd által elfogatása és gyáván elvitetni engedése végett” a városra fele részben ezüst, fele részben bankjegyben fizetendő ötvenezer frt sarczot vetve, a várost összelövetni fenyegette; a város könyörgésére azonban huszonháromezer frttal megelégedve, Hatvan felé vonult. Néhány huszár vetődött ismét ekkor a városba, kik fellázítván a népet, mindenfelé szúró- és vágóeszközökkel fegyverkezve, rohantak az elvonult csapat után, mely a lárma hallatára visszafordul és megszállotta a várost. Miután Schneider alezredes a lakosokat lefegyverezte, szabad rablást engedett katonáinak, kik a lakosoktól megvendégeltetve, nem vették igénybe a nyert engedélyt.
A kápolnai csatában az osztrák sereg egy része Gyöngyösről indult február 26-án s a csata után annak zöme itt táborozott; július 11-én pedig gróf Paskievits vezérlete alatt már az orosz hadsereg vonult Gyöngyösre.
…………………………………………………………………………………………………
Végre mintegy harmincz tót honvéd jött, kik néhány óráig pihentek a városban s elbeszélték a – világosi fegyverletételt….
***
