Majzik.
Majzik.
Majzik
Majzik (Tarcsai). Törzsökös hevesi birtokos, nemesi család. Őse állítólag Dobó segédtisztje Fügedi lett volna, ki arról volt nevezetes, hogy minden dolgát szerette halasztgatni, mindenkit a „majd” szóval bíztatott. Ezért mondták róla, hogy mindig majd-ozik, majd-zik. A nem épen valószínűtlen szájhagyományt azonban, hogy a család így jutott volna mostani nevéhez, okleveles adattal bizonyítani nem lehet. A czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól 1639 aug. 18-án Majzik András, neje Krisztina, fiai György és Mihály, György neje Ilona s gyermekeik Miklós és Erzsébet nyerték s Heves vármegye 1640-ben hirdette. György fia Simon fia II. Mihály 1782-ben Árokszállásra költözött, ennek unokái közül IV. Mihály és III. István Kuczorán tűntek fel. A családnak előnevet adó Tacsa pusztát már a fenti György zsadányi lakos zálogban bírta. A puszta egyik fele Dorogffy Istváné, a másik a Széky családé volt előzőleg, de Széky Péter és neje a maguk részét 1656-ban zálogba adták M. Györgynek, kinek Miklóstól való II. András zsadányi és Jánostól való Ignácz gyöngyösi lakos unokái 1735-ben királyi adományt is nyertek reá. 1747-ben II. András fia I. István csányi, és Ignácz fiai III. András és I. József gyöngyösi lakosok új adományt kaptak a nevezett puszta fele részére. Minthogy Józsefnek csak egy fia maradt, III. János († 1812), ez pedig a papi pályára lépett s mint egri tb. kanonok, kúnszentmártoni esperes halt meg, az ő része is testvérére, illetőleg ennek fiára, II. György tarnamérai lakosra szállott át. Ennek egyetlen fia I. Imre táblabíró, főadószedő, insurgens kapitány, kitől származtak I. Viktor (1825–85) hevesi alispán és országgy. képviselő. Ennek fia II. Viktor a vármegye jelenlegi alispánja, tarcsai, tarnamérai és hevesi földbirtokos. I. Istvánnak fiaitól I. Sándor nagyfügedi és IV. János csányi lakostól való utódai Nagyfügeden. Csányon ágozódtak el, egy ág Orbán és fiai személyében 1830-ban Nagy-Csalomiára származott el. I. Sándor utódai közül: Leo (sz. 1816) Egerben lakott; II. Miklós (sz. 1848) csendbiztos, majd útbiztos volt, ennek fia IV. Miklós kataszteri főmérnök. IX. János kir. számvizsgáló, tarcsai alsószentgyörgyi lakos. Az adományos tarcsai birtokon kívül zálogos birtoka volt még a családnak Kompolton, Alatkán, Sülyön, Tarnazsadányban, Domaházán, Nagyúton, Zaránkon, Nagyfügeden, sőt újabb időben Mikófalván, Tarnaleleszen, Disznósdon, Arlón, Csányon. Számos tagja viselt esküdti, szolgabírói, táblabírói tisztséget, számosan szerepelnek az 1724. és 1754–55. évi nemesi összeírásokban.
Czímer: kék paizsban, zöld alapon vörösruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos férfi kardot, baljában levágott vérző török főt tart; sisakdísz: vértezett, jobbjában kardot, baljában levágott vérző török főt tartó harczos; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
