Orczy.
Orczy.
Orczy.
Orczy (Orczi, nemes és báró). Somogy vármegye törzsökös családja, mely a XVIII. századig Arczi, Arczill, Orczill néven fordul elő. Első nyomát 1428-ban találjuk. 1591-ben már a vasvármegyei Söptén szerepelt, innen jött Hevesbe István fia János fia Zsigmond fia Sándor 1744. évben. Fia Sándor volt, kitől a nemesi ág élő nemzedéke származik. A bárói ágat István fia János fia György fia István – tehát a fenti Sándornak másodunokatestvére – alapította. Ez az István Telekessy egri püspök jószágigazgatója, 1707-ben a vármegye követe az ónodi országgyűlésen, 1710–16. években alispán, majd jászkún kapitány, a kir. tábla érseki bírája, alországbíró. Felesége, Petrovay Zsuzsánna révén osztályosa lett a Nyáry család javainak. 1731-ben birtokába jutott a terpesi puszta. 1736-ban Lőrincz és Anna nevű gyermekeivel bárói rangot nyert. Lőrincz (1718–89.) kiváló 674költő, a hétéves háborúban tábornok, 1765–83-ban Abaúj vármegye főispánja volt, majd visszavonult tarnaörsi magányába s az irodalomnak élt. Fia Lőrincz 1825-ben a vármegye követe, 1827-ben csongrádi adminisztrátor, 1830-ban aradi főispán. 1766-ban Sándor, 1841-ben József szolgabirák, többen pedig táblabírói tisztséget viseltek. A virágzó bárói ág kimagasló alakja Béla országbíró.
