Telekesy megpróbáltatásai.
Súlyos megpróbáltatások vártak Heves vármegye püspök-főispánjára, Telekesy Istvánra. XI. Kelemen pápa brevéjében 1709-ben büntetéssel fenyegette a Rákóczi-felkeléssel tartó magyar kath. papságot és őket a törvényes király hűségére szólította föl. E brevére hivatkozva Keresztély Ágost, Magyarország bíboros-prímása Telekesyt négy heti határidő alatt Pozsonyba maga elé idézte, hogy magát tisztázza. Telekesy 1709 novemberében Szarvaskő várában vette kezéhez az idéző levelet. A fejedelem megtiltotta a káptalannak és a papságnak még azt is, hogy a prímásnak válaszoljanak. Így Telekesy írásban sem mentette ki a prímás előtt távolmaradását és a kitűzött időre sem jelent meg. Nem akart és nem tudott megválni a fejedelemtől, kinek egész vármegyéje hódolt, kivel lelke egészen összeforrott.
Hogy azonban a pápai brevével szemben makacsságról ne vádolhassák, a fejdelem engedélyével Belez Mátyás tábori missionáriust, ki az idéző levelet közvetetlenül hozzáküldötte, kettős levélben értesítette távolmaradásának okairól. Leveleire azonban semmi választ sem kapott. Írt Hevenesinek, Kecskemétinek s más jezsuitáknak, kiket a prímás meghittjeinek tartott, de senkitől sem kapott újabb értesítést. Azért teljesen nyugodt volt, a pestises időkben megszaporodott teendőit végezte és a pápától kapott rendkívüli engedélylyel 1710 februárjában olajat és chrismát szentelt. Főpapi működésében villámcsapásként érte az ítélet, melyet Petrik András közölt vele 1710 márczius 22-én, a szarvaskői várban, hogy Keresztély Ágost őt Pethes András nagypréposttal, az egri káptalannal, papságával és szerzeteseivel hivatalától megfosztotta.
Telekesy az elítélő iratra lelki nyugalommal válaszolt. Nem akar szembeszállani a prímás parancsával, de annyit mégis elvárt volna, hogy ha nem is csekély személyére, de legalább a consecratióban reányomott püspöki jellegére több tekintettel lettek volna. És ha az a bűne, hogy legszorosabb kötelessége szerint hívei között állandóan megmaradt, miért nem intették meg az egyházi kánonok szerint többször vagy legalább is egyszer. Bár püspöki méltóságának védelmére a szent zsinatok törvényeire, pápai határozatokra hivatkozhatnék, azt nem teszi, ez az ítélet nem szomorítja el őt, de káptalanjáért, ártatlan papjaiért esedezik, kik miben sem vétkesek, kik az Úr parancsai szerint, de az ő példája után is indulva, itt szorosan kötelmeiknek éltek, hogy ezeket mentsék föl, ezeket nyilvánítsák ártatlanoknak.
Ugyane hónapban fájdalommal ír Hevenesi jezsuitához, hogy főpapi hatóságától megfosztva, semmiféle püspöki funkcziót nem végezhet, nem tudja, mit akarnak még vele, miért kínozzák tovább e részeken az eretnekek gúnyjára, a hívek botrányára. Tényleg Telekesy az ítélet vétele után tartózkodott a püspöki szolgálatok végzésétől és aranymiséjét, második primitiáját is elvonultan szarvaskői magányában tartotta meg. Ez alkalomból a háborús idők viszontagsága miatt nyomorgó papjait pénzzel és élelmiszerekkel segítette.
Az egri vár kapitulácziója után következett be a Telekesyre kimondott súlyos ítélet végrehajtása. Gróf Csáky Imre kalocsai érseknek és egri püspöknek volt designálva és Kurz János kamarai tag őt 1711 január 12-én Hatvanban az egri püspökségbe beiktatta. E beiktatáson Telekesy is megjelent személyesen és ártatlansága tudatában a hazai törvények alapján a beiktatás ellen ünnepélyesen tiltakozott és annak ellene mondott. Protestáczióját írásban is benyujtotta, Csáky Imre az ellentmondást semmibe sem vette. Tisztjeit és öt hajdúját Egerbe küldötte, ezek leverették a püspöki házak kapuiról a lakatokat és zárakat, feldúlták házait, lefoglalták borát, gabonáját és a püspöknek mindenét, mint ellenségtől nyert prédát elkótyavetyélték, úgy hogy a szerencsétlen é félig tehetetlen főpap a legnagyobb nyomorba és legsúlyosabb szorongások közé került. Heves vármegyét meg úgy értesítette a kamarai biztos, hogy Csáky Imre installácziója a püspöki javakba, „minden ellenmondás és tiltakozás nélkül” megtörtént.