Pyrker László.
Pyrker László.
Pyrker László, velenczei patriárka, egri érsek. A szépirodalmat német nyelven művelte. A magyar irodalom legnagyobb alakja (Bajza, Vörösmarty stb.) részéről számos támadás érte e miatt. Azonban Pyrker csak nyelvében volt német poéta. Életével és jelentőségével más fejezetben foglalkozunk, itt csak mint a tudomány s irodalom művelőjét méltatjuk. Hogy lelkes pártolója volt a művészetnek, tanú rá az egri székesegyház és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott nagybecsű képtára. Tudományszeretetét hirdetik az egri tanítóképző s a már megszünt rajziskola. Magyar földön, a fehérmegyei Felsőlángon született 1772 november 2-án. Ányos Pál és Virág Benedek voltak tanárai Székefehérvárott s ha élete útja fiatalon nem viszi ki a hazából, talán ép oly jeles magyar költő vált volna belőle, mint mesterei voltak. A lilienfeldi cziszterczia kolostorban kezdi meg költői működését, de költeményei csak szepesi püspök korában jelennek meg. 1847-ben halt meg s utolsó akarata szerint szívét Egerben, testét pedig a lilienfeldi temetőben temették el.
Munkái: Perlen der heiligen Vorzeit (melynek lefordításáért Bajza keményen megtámadta Kazinczyt), 1821. Ennek teljes kiadása 1826-ban jelent meg. – Tunisias (Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen) 1820. – Rudolph von Habsburg (12 énekes hősi éposz) 1825. – Irt történeti színjátékokat, mint dürniczi cziszterczita plebános s témákat idegenben is hazai történelmünkben keresett: Die Korvinen, Karl der Kleine, Zrinyi’s Tod (Wien, 1810.) – Legenden der Heiligen, Wien, 1842. – Bilder aus dem neuen heil. Bunde und Legenden, 1847. – Az egri érseki megye kormányzásában elfáradt lélek vissza-vissza gondol az Eged tövéből az Alpok hófedte csúcsaira s ekkor jelent meg utolsó könyve: Lieder der Sehnsucht nach den Alpen.
