Felsőzellő.
Felsőzellő.
Felsőzellő. (Azelőtt Nagy-Zellő.) Az Ipoly és a Kürtös patak közötti területen fekvő, magyar kisközség. Házainak száma 184, lakosaié 706, a kik római kath. vallásúak. Postája Bussa, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. Már a középkorban fennállott. 1457-ben Nagy-Zellő néven említik az oklevelek. A XVI. század közepén a török hódoltság alá került. 1562–1563-ban Mohammed török tisztnek volt a hűbérbirtoka 34 adóköteles házzal. Az 1598. évi vármegyei adóösszeírás szerint ekkor az esztergomi érsek volt a földesura. 1715-ben hat magyar, 1720-ban két magyar és három tót háztartását vették fel az összeírásba. A török hódoltság megszüntétől 1848-ig az esztergomi érseké volt, az 1754–55. évi összeírás szerint azonban Veres Istvánnak is volt itt birtoka. Jelenleg Giller János a nagyobb birtokosa. A róm. kath. plebánia 1265-ben már fennállott. 1796-ban lett ismét helyreállítva, a templom 1750-ben épült. Sírboltjában nyugszik gróf Balassa Ferencz († 1807). A XIX. század első felében nagy tűzvész pusztította el a helységet, melynek emlékére a lakosság június 26-án fogadalmi ünnepet ül. A községhez tartoznak: Lécsány-major, Malomvölgy-telep és Virág major.
