Záh.
Záh.
Záh. Törzsökös nógrádvármegyei nemzetség, melynek tagjai szintén még a tatárjárás előtti korszakban birtokosok voltak a vármegyében. A nemzetség ősi fészke Karancs-Ság vidéke volt. Itt volt a nemzetség nevére emlékeztető Záhfalva is. E mellett még az Ipoly vidékén is voltak birtokai, mint a Tőrincs és Dályó között eső Berendefölde, hol a nemzetség egyik sarja, István, Bánk bánnak 1222-ben 575Nagyváradra küldött poroszlója is birtokos volt. 1227-ben Kis-Hartyán, Sóshartyán és Karancskeszi helységekben találjuk a nemzetség sarjait. 1248-ban a nemzetség sarjai közűl Márton Poltár környékén, Erasmus Pilisen volt birtokos, Tiborcz pedig Marczalt bírta, melynek egy részét 1281-ben vejének adta oda. A nemzetség legvagyonosabb ága, a szomorú hírre jutott Feliczián ág, melynek első ismert tagja, Jób, bácsi majd székesfehérvári prépost és alkanczellár, a kit 1252-ben választottak pécsi püspökké, mely méltóságát 1282-ig viselte. Jób 1262-ben Gömör vármegyében szerzett birtokokat. Ebben az évben V. István király megerősítette őt és testvérét Záhot Rozslosna és Somkút birtokában. Záh már 1272-ben nem élt, mert ekkor már fiai, közöttük Feliczián szerepelnek, a Bebek és a Csetneki családokkal, a Rozslosna, Somkút, Süvéte stb. falvakért folytatott perben. Feliczián 1301-ben Dráhi Tamás nógrádi nemesnek fogadott bírája. 1308-ban Csák Máté híveként vett részt a kékesi értekezleten; midőn pedig Fra Gentile pápai követ Csák Mátét kiközösítette, Csák Máté rendeletére ő dúlta fel Vágszerdahelyt, az esztergomi érsek birtokát. 1318-ban Károly király hűségére térvén, visszakapta a rozgonyi csata után tőle elkobzott gömörvármegyei uradalmakat, e mellett Nyitra és Pozsony vármegyékben is szerzett birtokokat. 1330 április 17-én Feliczián gyilkos merényletet követett el a királyi család ellen, a melyért mind ő, mind hasonnevű fia, még a helyszínén meglakolt. Ama kor szigorú törvényei szerint a Feliczián leányai: Sebe, Palásti Kopajné és Klára, valamint veje Palásti Kopaj, unokatestvére II. László, továbbá az ismeretlen nevű nőtestvérének gyermekeitől származó utódok is halállal lakoltak. A nemzetség többi tagjainak birtokait elkobozták és mind e javak a királyra szállottak.
A Záh nemzetség jószágait csak az 1330. évi nagy pusztulás után ismerjük meg a maga teljességében. A fennmaradt oklevelekből teljes képet nyerünk a nemzetség kiterjedéséről s nagy vagyonáról. Nógrád vármegyében Feliczián ágé volt: Berzva (Csehbrezó), Teknőteleke, Palizna, Elesztyén, Mátyástelke, Ság, Lapújtő. A nemzetség többi birtokai: Kotroczó, Etes, Bénatelke, Szanás, Pályi, Kishartyán, Sóshartyán, Ságújfalú, Karancsság, Ludvég, Dályó, Berendefölde, Tőrincs, Litke, Helimbafalva, Egyházasgerege, Falkosteleke.
