Az Ipoly balpartján elterülő harmadkori vulkáni eredetü hegységek közűl a Börzsönyi (v. Diósjenői) hegység, – a mely a »Mátra legnyugatibb tagjának tekinthető – az Ipoly könyökétől a Dunáig terjed.« Kelet felé csak jelentéktelen völgyek különítik el a Cserháthoz tartozó Nagyszáltól. Főtömege harmadkori »andezit, zöldkőandezit, andezittufa és breccia.« A Börzsönyi hegységnek keleti fele esik vármegyénk területére.
A Cserháttól éjszak-éjszakkeletre – a Rima és Ipoly völgyei között – terűl el a nógrádi harmadkori (miocén) dombvidék. »Alacsony, kietlen, mállás termékekkel borított bazalt- és trachit kúpok és lapos neogén halmok sokadalma«, a mely átlag 200–400 m. magasságot ér el. Nógrád vármegyében fekvő nevezetesebb részei a Karancs és a Medves.
A Karancs-hegység a tarjáni és füleki völgyek nyugati oldalán vonul; »magva gránátos zöldkő, a trachitképletek legrégibb tagja«. A Medves tulajdonképen csak terjedelmes »hegylapos, eruptiv tömegekkel«.
4Nógrád éjszak, éjszaknyugati határán emelkedik a szintén harmadkori trachitból és annak túfáiból felépült Osztrovszki hegység, a mely a »naresniczai és korponai völgyektől keletre a divény-de tvai hágóig (431 m.) terjed.« Trachit kúpjai hasonló rupturán ülnek, mint a minőket a Cserhátból ismerünk. Eruptívus tömegei »részben az ó-harmadkorban létezett szárazföldre, részben az ó-harmadkori, részben a fiatal-harmadkori mediterrán-képződményekre települtek.« Tufái egészen az Ipolyig érnek és hozzájárultak e folyó völgyének feltöltéséhez. Trachit kúpjainak magassága 600–900 m. között változik s csak a Jávoros (a megye éjszaknyugati határán) haladja meg az 1000 métert, (1024 és 1044 m.) A hegység nógrádmegyei részén főleg tufák és breccsák szerepelnek.
2. sz. ábra. Nógrád vármegye geologiai viszonyainak vázlatos térképe. Mértéke kb. 1:624,000.
5A Karbon-korszakban Magyarország területén a maiaktól egészen elütő hegység vonúlt végig éjszaknyugat-délkeleti írányban. Az újabb gyűrődések következtében a régi hegység összetöredezett és legnagyobbrészt lesülyedt a föld mélyébe, úgy, hogy a harmadkori tengerek elöntötték és üledékeiket vastag rétegekben reá telepítették. E régi hegységnek fennmaradt röge többek között a Vepor is, a melynek gneiszmasszivuma a divény-dettvai hágótól keletre terül el (a Losoncz, Dettva és Tiszolcz-Breznóbányai útak keretében); »az Ipoly, a breznóbányai és a tiszolczi patak között túlnyomólag gneiszből, délen csillám-, agyag-, kristályos kvarczpalából áll.« Nógrád vármegye határa a Vepor délnyugati lejtőiből aránylag kicsiny részt hasít ki, melynek határait éjszakkeleten a Divényoroszitól az Ipoly-csúcs (1058 m.) felé, éjszakkeleten pedig az Ipoly-csúcstól a Jaszenina (998 m.) felé húzódó vonal, illetőleg keleten a Szuha-patak völgye adják megközelítőleg. Délnyugati határát az Osztrovszki trachitja és tufái jelzik. Délen a miocén halomvidékekkel érintkezik a M.-Kárpátok határvonala mentén.
Területünk negyedik fiziográfiai egysége az Ipoly völgye. A Zagyvával, minthogy csak egy-két helyen esik megyénk területére, e vázlatos ismertetés keretén belül behatóbban nem foglalkozhatunk.
A Börzsönyi hegység, a Cserhát és a Mátra elválasztják a Felvidéket az Alföld nagy depressziójától. Mint valami nagy rekesztő gát, úgy szerepelnek: az Ipoly völgyét ők alakították. Jellemzését Sóbányi munkája nyomán adjuk.
3. ábra. Az Ipoly völgyének vázlatos szelvénye. 1. Grauwacke; 2. mediterrán homok; 3. trachit; 4. trachit breccsa és konglomerát; 5. tömött tufa; 6. homokos tufa; 7. trachit konlomerát; 8. lősz; 9. alluvium; (Sóbányi nyomán).
Az Ipoly völgye már a harmadkorban nyugatra nyíló medencze volt. Lezökkenése a krétakorban vette kezdetét és tartott az ó-harmadkor végéig. A mediterránban az Ipoly mindkét partján ezidőben törtek fel legtömegesebben a trachitok, éjszakon az Osztrovszki-hegy régi őskőzeteire, délen a Börzsöny és Cserhát homokjaira települve. A völgy maga két különböző korú szakaszból áll. »Legrégibb szakasza eredetétől éjszakdéli irányban, ama pontig vonúl, a hol a mediterrán üledékekkel borított területre lép. E szakaszban a völgy az Osztrovszki hegység kristályos paláiba van vésve. Mély árokszerű völgyrészlet ez, keskeny talppal, melyet a beömlő patakok törmelék-kúpjai borítanak.« A völgy második szakasza (Galsától Balassagyarmatig), melyet csekély esés és széles völgytalp jellemez, sokkal fiatalabb korú (pontusi). Ez a felfogás azonban még részletes beigazolásra szorúl, mivel a völgyet igen magas felső plioczén terraszok kisérik, a melyek más plioczénkorú hidrografiára engednek következtetni.