Tót telepesek.
Tót telepesek.
Tótokat telepített Grassalkovich Antal Zsidón, Kerepesen (1710), Kakucson (1770–80 között), Tatárszentgyörgyön (1751 táján), Örkényben (1784 előtt), Újhartyánban (1772) és Ecseren (1722). A Wattay család tótokat telepített. Piliscsabán, Pilisszántón (1761), Dukán (1770 táján), Rátóton (1695), Sződön (1770), Csomádon (1729), Csömörön (1729). Wattay István 1718-ban Kiskőrösön telepített le lutheránus tótokat, a kiket Nógrád, Hont, Nyitra és Turócz vármegyékből toborzott össze. Tótokat telepített még a Tegzes család Vadkerten (1719); a Paksy család 1691 táján Apostagon és Danaegyházán; a Forster család 1710 táján Sáriban; a Gellért család Felsődabason (1727); az Irsayak Irsán (1711); báró Szeleczky Márton Albertin; Beleznay János Pilisen; Fáy Mihály 1714-ben Bényén és Káván; a Koháryak 1750 körül Mendén; a Bohusok 1748-ban Péteriben. Tótokkal népesült még 1729-ben Czinkota; 1720 körül Rákoskeresztúr, Isaszeg, Domony és Hévizgyörk; 1790 körül Szele-Farnos; 1860-ban Kerekegyház (részben) és 1750 táján Gyón, mert a Dabasi Halász Pétertől 1733-ban oda telepített ref. magyar lakosság elégtelen volt.
