Cselédügy.
Cselédügy.
A cselédügy rendezése már az 1696-iki egyik vármegyegyűlést is foglalkoztatta. Ekkor kimondották, hogy a szerződés új évtől új évig tart s a gazda köteles ekkor a cselédet kifizetni. Ezt a rendtartást a városokra és mezővárosokra is kiterjesztették.* Az 1723-ban január 19-én tartott vármegyegyűlés részletesen megszabja a szegődött cselédek bérét és a szerződés módját. E szerint 320az év leteltével a gazda és cselédei egy héten belül tartoznak megegyezni. A hét elmultával a községi elüljáróság haladéktalanul köteles a szolgáktól és szolgálóktól az úri dézsmát és az adót behajtani s azt a földesuraknak, illetőleg a vármegyei perceptoroknak beszolgáltatni. Ez a szabályzat Szent György napján lépett életbe s ekkor a pásztorok, lovászok és juhászok kivételével, a többi cselédség mind 24 frt bírság terhe alatt, újra szegődni köteles.
Prot. 1695–1703. p. 136.
A kézmívesekre nézve a szabályzat elrendeli, hogy akár napszámban, akár önállóan boltjaik vagy a vásárok számára dolgoznak, a két sz. kir. várost is beleértve, minden czéhből két-két tagot küldjenek ki, a kik azután a munkabérek és az árak limitáczióját sürgősen elkészíteni kötelesek.* Ez a határozat különben szintén mutatja, hogy a vármegye közgyűlésének, bizonyos ügyekben, a sz. kir. városok területén is volt joghatósága.
Prot. 1718–1723. p. 958–959.
Az 1726. jan. 21-én tartott vármegyegyűlés azután részletesen meghatározza az egyes cselédek béreit. A béresgazdánál a bérmennyiség azonban nincs beírva, a mi arra vall, hogy itt, mint bizalmi állásnál, külön megegyezésnek volt helye. A többiek bére így alakul: öregbéresnek 10 frt, abaruha és egyéb szokott ruha és étel; középbéresnek 8 frt; abaruha és egyéb szokott ruha és étel; kisbéresnek 6 frt, abaruha és étel; 6 ló mellett kocsisnak 15 frt, libéria és étel; 4 ló mellett ugyanennyi; 2 ló mellett kocsisnak 12 frt, ruha és étel; forrajtárnak 6 frt libéria és étel; lovásznak 3 ló mellé 6 frt, libéria és étel; inasnak egész esztendőre, belső szolgálónak a bére nincs kitéve; konyha-szolgálónak és parasztszolgálónak 8 frt praeterea nihil, vagyis azontúl semmi. A mit mégis úgy kell érteni, hogy ezek is a háznál étkeztek, csak ruhanéműt nem kaptak.*
Prot. 1725–27. p. 162.
1804-ben a vármegye rendei elfogadták a Szabolcs vármegyétől hozott cselédrendtartást s annak kinyomatását is elrendelték. Ez a rendtartás 20 pontból áll és mindenre kiterjedő részleteket tartalmaz. E szerint a szegődés tartama egy év, mely új évtől új évig tart. A cselédnek bizonyítványnyal, vagy községi passzussal kell bírniok. Az esztendő letelte előtt hat héttel joga volt a cselédnek felmondania; ha ezt elmulasztotta, egy további esztendőre újra szegődöttnek tekintették. A gazda a távozó cselédnek köteles volt bizonyítványt adni. A kereset nélkül való szegények kötelesek elszegődni, sőt erre szoríthatók is.*
V. ö.: Galgóczy i. m. I. 103–105. 1.
