Sarlay.
Sarlay.
Sarlay.
Sarlay. (Nagy és Kissarlói.) Nyitra vármegyéből származik, de idővel Trencsén, Bars, Nógrád, Zemplén, Gömör, Borsod, Szabolcs, Vas, Veszprém és Pest vármegyékben is elterjedt. Hagyomány szerint a Ludány nemzetségből származik, miután ez kapta 1246-ban Kissarlót királyi adományban. S. Pál már 1350 táján Kissarló ura. 1627-ben Pál, régi nemességének elismerése mellett új czímeres nemeslevelet kap, melyet 1627-ben Barsban, 1660-ban Nógrádban, 1665-ben Zemplénben hirdettek ki. 1782-ben Kassán, 1754-ben, 1775-ben, 1821-ben és 1834-ben Pest vármegyében igazolták a család egyes tagjai nemességüket, 1567-ben Zsigmond és testvérei új adományt nyernek Kissarlóra, míg Bálint 1559-ben a nógrádvármegyei Galsát és Felsőpetényt, 1564-ben pedig Panyitdaróczot és Demecser egy részét és Pest vármegyében is nagyobb donácziót nyert. Tagjai közül I. István Csák Máté híve és bizalmasa. II. István (1392.) homo regius. Bálint (1573.) csejthei várnagy. Mózes (1633.) II. Ferdinánd híve. András (1640.) I. Rákóczi György seregében vitézkedett. Márton (1724.) Pozsony vármegye főjegyzője. György (1782.) Krassó vármegyei táblabíró. Gábor, Vas vármegyei táblabíró, az utólsó nemesi felkelés kapitánya. Lajos (1860.) udvari kanczelláriai tanácsos. János (1870.) legfőbb semmítőszéki bíró. I. Sándor 48-as huszárfőhadnagy, később honvédhuszárőrnagy. Ferencz kúriai bíró. II. Sándor csengődi, tabdi pusztai birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó fehér lovon ülő, vörösruhás magyar vitéz, jobbjában görbe kardra szúrt török főt tart. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú kétfejű fekete sas. Takarók vörös-arany, kék-ezüst.
