Pozsony város.

Teljes szövegű keresés

Pozsony város.
A Hunyadi Mátyás udvarában élt olasz tudósok között lábrakapott volt az a negélyeskedő szokás, hogy lehetőleg sok magyar várat és várost római eredetűnek tüntessenek fel s rómaias nevekkel lássanak el. Ez a szokás szülte azután azt a nagy vitát, mely Pozsony neve körül képződött. A humanisták ugyanis a régi latin Posonium helyett Pisonium-ot kezdtek írni, hogy így a római remekírók műveiben előforduló Piso-val hozhassák a várost összeköttetésbe. Így írták a város nevét Bonfinius, Ranzanus s az ő adataik alapján Münster, Braun és Bél, Notitita Hungariae Novae czímű hatalmas művében, a kit azután a megye egyik monografusa, a különben körültekintő Korabinszky is követett. Sőt Moller tovább fűzte a romanizmus játékát és Pozsony = Pisonium nevét a jó borsó földből véli származtatni. Mindezzel szemben kétségtelenül áll és Schönwiesner óta nem is vonja senki kétségbe, hogy Pozsony neve latinul Posonium, s hogy ez nem egyéb, mint a magyar Pozsonynak latinos formája.
A mily kétségtelen azonban, hogy „Pozsony” ősi név, épp oly bizonytalan, hogy miképp és honnan származott. Ortvay – mint említők – a nyelvalakulási folyamatok szemmel tartásával, Wratizlaviából származtatja e nevet és véleménye mellett nyomós érveket tud felhozni. Viszont azonban ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy már az 1091-iki pannonhalmi levél „Poson”-t ír, hogy Turóczi krónikája mindig csak „Poson”-t és „castrum Poson”-t használ, hogy régi leveleinkben gyakran fordul elő a Pós, Pósa személynév és végre, hogy 1256 táján a Dunán túl, Igal mellett, egy Basni nevű birtok szerepel, a melynek neve Posoni alakban is előfordul. A mily valószínűnek tartjuk tehát, hogy Pozsony német neve Bresburg, a Braslavia, Braslaburck stb. átalakulása, éppen annyira kételkedünk abban, hogy Pozsony neve is ennek átidomításából keletkezett volna. (V. ö. Ortvay: Pozsony város tört. I. Rómer: Pozsony régészeti műemlékei. H. O. VI. 96, 97 stb.)
Rómer Flóris, a pozsonyi műemlékekről írt jeles munkájában ama nézetének ad kifejezést, hogy Pozsony a római korban, mint vár alig állhatott fenn, s hogy ott római gyarmat nem volt, mert kellő számú római emléket, 516mely a vár római eredetét igazolná, nem lehet a környéken találni. Az ő nézete szerint a pozsonyi vár alatt a XI. században még „aligha szabad mást értenünk, mint gátműveket és nyakra-főre emelt őrtornyokat, tehát mindenesetre csak szükségleti építményeket”. Ezzel szemben Ortvay azt vitatja, hogy Pozsony tényleg római telep volt; hogy a várhegyen már a rómaiak idejében kontraerőd keletkezett, mert alkalmas figyelőhelynek találtatott, és hogy alján vásárhely támadt. A vár mai alakjából pedig azt sejti, hogy „a pozsonyi várkastély, bár falait újabb idők emelték, római mintának köszöni mai szokatlan alakját. És megerősíti őt e sejtelmében az a körülmény, hogy a „várnak négyszögű alakzása” feltűnik már legrégibb várképeinken (a XIV. századi bécsi képes krónikában) és pecséteinken is.”

Pozsony város régi pecsétjei.
Pozsony város levéltárából
A mily elágazók a vélemények, épp oly bizonytalan érveken épülnek fel. Egy bizonyos csak, hogy a magyarok bejövetelekor a pozsonyi várhegyen valamelyes erődítmény állott, s hogy azt Szent István, mivel várispánság székhelyévé tette, kibővítette és megerősítette. Valószínű pedig az, hogy ez az erődítmény kezdetben alig különbözött egy jobb felszerelésű földvártól, és hogy a kőépítésnek első okleveles nyoma a pilisi apát építkezéséről szól, a kiről tudjuk, hogy a vár erődítésére a vödriczi tornyot emeltette. A várak szakszerű építése nálunk voltaképpen a tatárjárás után vette kezdetét. És tényleg, alig néhány évvel később, 1245-ben, Mocs fia Leskó és testvérei, meg Csög fia Péter újabb tornyot építenek a várhoz, a mely buzgalmuk jutalmául azután IV. Bélától a nyéki birtokot kapják. Utóbb pedig Roland bán, a Rathold-nemből, erősítette meg a gondjaira bízott várat az osztrákok ellen.
Egy 1257-iki oklevél szerint pedig Rembald, az ispotályosok főnöke, arra kötelezte magát a többi között, hogy a pozsonyi vár védelmére a várban 50 szerzetes lovagot, a megfelelő szolgaszemélyzettel, fog elhelyezni. (Fejér IV. II/218. IV. I 380. VII. II/12. IV. I/452. Századok. 1877. 605–606.)
E történelmi adatokkal megegyezik Rómer Flóris vélekedése, hogy a vár nagytömegű őrtornya, mely, mint a vár legerősebb része, később a szent koronának is védelmül szolgált, volt az eredeti várépítmény. A vár mai alakjában előforduló egyéb építmények későbbi eredetűek, de megrongáltságuk miatt koruk biztosan meg nem állapítható.
A vár eddig ismert legrégibb alaprajza, mely Albert vagy V. László király korában készült, s melyet Rómer a bécsi városi múzeumban látott, már nemcsak várról, hanem várkastélyról és templomról is tesz említést. Ennek, továbbá a talált régi maradványoknak és a ma is meglévő részeknek figyelembe vételével Rómer így írja le a középkori pozsonyi várat: A vár nagyobbítása alkalmával, a nyugati védőfal a nyugatészaki vártoronytól az északi kerektoronyig terjedett, mely a várhegy meredek lejtője fölött áll; innen a másik toronyig, mely a város fölött áll, kanyarodik; ismét visszafordul, a vár keleti 517udvarán keresztül, a lejtőn, a diadalkapu felé, melynek déli magas fala mai nap is fennáll.
Ez utóbbi kerek-toronyból a régi várkapuig ismét egy fal terjed, a kapun túl pedig különféleképpen tört vonalakban, mint azt a védelmi rendszer kivánja, a külső fal elvonul azon falig, mely a korona-torony nyugati falával egyenközű. E fal által új, terjedelmes udvar képződik. Végül a nyugati nagy udvart alkotja az a lejtő, mely a Szamárhegy felé fekszik és a várat a legújabb fal által a vár-utczától elválasztja. Ez a tér valószínűleg az árkok betöltésével és gátak húzásával közlekedésbe jutott a várhomlokzat előtti főtérrel, melytől a nyugati diadalkapu el volt választva. Az a várpalotafal, mely a várnak leggyengébb pontján, a Szamárhegy felé áll, hat lépést tesz szélességében, és minthogy ez a szélesség egész a tetőzet alá ér, következik, hogy az északnyugati torony fenn ezen a falon ült. Ama mély és széles árok fölött, mely a homlokzat előtt elterül, hajdan vonóhíd lebegett. A vár kútját Zsigmond király ásatta 1436-ban, Rozgonyi kapitánysága idejében, abból a 2000 aranyforintból, mely a tömlöczben meghalt Pankucher után maradt. Az első és második torony között egy kisebb ajtó van elhelyezve. A második tornyon pedig, mintegy három ölnyi magasságban, esőcső húzódik el, mely 2°-nyire a faltól mintegy egy lábnyival alább száll. Az emelet déli részén erkély volt, mely a Bél által közölt ábrán még látható. E torony keleti részétől lefelé egy 4 lábnyi fal vonult le a város felé; iránya a várhegy közepe felé egyenes volt, itt derékszög alatt délnek hajlott, míg ismét előbbi irányát követve, a hajdani Esterházy-háznál álló toronynak tartott. A vár kapui között a főkapu a középkori királyi építészet valóságos remeke volt s még romjaiban is felkelti az utókor érdeklődését. A régi szekérkapu a nyugati kerítésfalban, az első kerek-toronytól dél felé mintegy 10 ölnyire lehetett. A mai két szekér-kapu közül az egyiket 1712-ben III. Károly, a másikat, mely az alsó várrekesztékbe vezetett, 1674-ben I. Lipót építette. A vár előépítményéhez tartozott s a várral valószínűleg palánkokkal vagy falakkal összeköttetésben állott a dévényi úton lévő víztorony, ugyanaz, melyet János pilisi apát építtetett és 1462-ig a pilisi konvent gondjaira volt bízva. Erről a toronyról tudjuk, hogy Zsigmond király kivette a pilisi konvent kezéből és őrizetét kedvelt hiveire, Bonaventura Jakabra és fiára, Gáspárra bizta. Ezért az őrizetért kapta Jakab mester a dunai rév jövedelmének kétharmadát s joga volt a révjövedelmet beszedni. A pilisi apát kárpótlásul a toronyért 30 arany forintot kapott és a révjövedelem egyharmadának élvezetében továbbra is megmaradt. 1430 körül pedig a pozsonyi polgárok járultak nagyobb összeggel a vár erősitéséhez. E pénznek egy része éppen a vár díszes kapujának emelésére szolgált.

Részlet a pozsonyi várból (A koronatorony).
Körper felvétele

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem