Pozsony védőművei.
Pozsony védőművei.
A középkori városok fejlődésének, nyugodt haladásának egyik legszükségesebb előfeltétele, a városok erődítése volt. Természetes tehát, hogy Pozsony, mint a kereskedelem góczpontja, a magyarság végvára, a rendesnél is erősebb védművekkel volt megerősítve. A város körül széles, jól kövezett és mély árkok vonultak, a melyeknek egy része vízzel volt telve, más része szárazon maradt. Az előbbiekben, az 1443-iki és 1451-iki városi számadások szerint, békés időben halakat tenyésztettek, hogy ilymódon is kisebbítsék az árkok fenntartására és gondozására szükséges nagy összegeket.
Kétségtelen, hogy a város az árkokon belül, már a XI. században is, tömören épült falakkal volt körülvéve. E falak különben nem voltak egységes művek, hanem építésük különféle időszakokban, különféle módon ment végbe. Ez a nagyarányú s igen költséges, a folyton szükséges megújítások és helyreállítások következtében csaknem folytonos munka, első sorban a városi pénztárt terhelte ugyan, de időnként az ország részvétét is igénybe vette. Így pld. Zsigmond király 1423-ban felszólította Garai Miklós nádort, hogy a város bekerítéséhez szükséges czölöpöket és fonóveszszőket a kincstári erdőkből szolgáltassa ki a város lakosainak. Néhány évvel később pedig ugyancsak ő elrendeli, hogy a város erődítési munkáiban a megye területén élő jobbágyok ténylegesen vegyenek részt. Hasonló parancsot bocsátott ki 1471-ben Mátyás király a vármegye nemeseihez és egyéb birtokosaihoz; míg II. Ulászló a város megrongált erődítéseinek helyreállítása czéljából hét évi adómentességet engedélyezett a polgárságnak.
A város erődítését jelezték a hatalmas kapuk és tornyok is. Ezek között úgy régiség, mint főképpen jelentőség szempontjából első hely illeti meg a ma is fennálló Szent Mihály kaput. Ez a kapu maga már akkor fennállott, a mikor a város első falkerítése épült és kétsgételenül hármas bejárattal bírt. Így az egyik oldalkaput már az 1410-iki városi számadásokban is felemlítve találjuk. A közhit szerint a kapu tornyát IV. László király építette volna. A torony mai alakjában nem felel meg a XIII. századnak és okmányilag is csak a XV. század első éveiben kezd szerepelni, kétségtelen tehát, hogy legfeljebb, a XIV. század utolsó éveinek műve. 1411-ben Aigner Jakab emlékezett meg a toronyról végrendeletében. 1457-ben a város a torony zsindelytetejét vörösre festeti és letöreti a rajta levő erkereket; 1511-ben pedig 40 font dénárnyi költséggel magasabbra építteti s a munkát még az 1512–13. években is folytatja, 130 forintnyi tetemes összeget utalványozván e czélra. A Szent Mihály kapu előtt, hol a házsor nagyon szűkre szorul össze, állott a külső kapu, mely az 1455. évi számadáskönyvekben említett „Ne félj” erődöt alkotta.
A másik főkapu, mely a várost a dunai réven át a dunántúli vidékkel kötötte össze, a vödriczi kapu volt; ott állott, a hol a Hosszú-utcza a Hal-térre torkollik. Ennek építését a hagyomány Salamon királynak tulajdonítja. A városi számadásokban a kapu 1434-ben fordul elő először. Ugyanezek arról tanúskodnak, hogy a város a kaput 1455-ben teljesen újjáépítette.
A harmadik főkapu a Szent Lőrincz-kapu volt, a melynek strukturája csaknem teljesen megegyezett a Szent Mihály-kapuéval. Legrégibb okleveles nyoma e kapunak, mely a Duna-utcza irányában állott, 1412-ből való, a mikor is a kapu őreinek fizetéséről van szó a városi számadásokban.
Kisebb jelentőségű kapuk voltak még: a Halász-kapu, mely a városból az Újvárosba és a Dunához vezetett; a külvárost védő Szárazvám-kapu, a mai Frigyes főherczeg-utcza végén, a Konvent- és Apáczapálya-utczák kezdetén; a Széplaki kapu, a Széplak-utcza sarkán, a Magas-út torkolatánál; a kórház-utczai kapu, a hasonló nevű utcza és a Mária-utcza torkolatánál; a dunaujtelki kapu a Duna-utcza és a Reichard-utcza keresztezésénél és végre a Vaskapu, a melynek helyét ma már nem tudjuk megjelölni.
524A városi erődtornyok közül ismeretesek az új-torony, a Lugistand-torony, a lőpor-torony, a kolostor-torony, a varga-torony, a vízi torony és a Vogl-torony. (V. ö.: Ortvay i. m. I/2. k. 101. s köv. U.)
A pozsonyi régi számadási könyv egyik lapja.
Pozsony város levéltárából
