Az ev. templom.
Az ev. templom.
Az evangélikusok temploma, mely a XVIII. században emeletes magánházból alakíttatott át templommá, nemes egyszerűségében lélekemelő hatást gyakorol. Oltárképe Krisztust ábrázolja a keresztfán és állítólag Van Dycktől való. Azonkívül az egyház birtokában a várost ábrázoló XVII. századbeli kép van és több rendkívül szép és fölötte becses, XVI. századbeli oltár- és szószék-teritő. Az oltárkép 1872-ből Kubinszky Samu pozsonyi lakostól, a teritők pedig Szilágyi Gertrudtól 1636-ból és az Armpruster családtól 1601-ből valók.
Szentgyörgyön már a XVI. század közepe táján fennállott az ágost. hitv. evang. egyházközség, mert egy 1571-ben kelt végrendeletben Peigwitzer Jeremiás németajkú evangelikus lelkészről (szentgyörgyi) is szó van. Több nemes család és a helység lakosságának jóval nagyobb része az evangelikus hithez tartozott. Védelmezőjük Illésházy István volt. Istentiszteletüket a jelenlegi városi templomban végezték egész 1615 május 2-ig, a mikor II. Mátyás király a templom átadására szólította fel őket. És mert „az elődeik által” épített templom átadásába bele nem egyeztek, azt 1617 június havában erőszakkal vették el tőlük. 1619-ben Bethlen Gábor a templomot ismét visszaadta 222nekik és újból használták 1628-ig, a mikor II. Ferdinánd király elrendelte, hogy az evangelikusok templomukat az iskolával és szőlőkertekkel együtt a csász. kir. megbízottnak adják át. Ekkor vesztették el végleg. Ezentúl istentiszteletüket részben a városházán (auf ihrem Rathhaus), részben magánlakásokban tartották, míg 1647-ben az alsó (most piarista) templom építésére nyertek jogot és helyet. E templom építését a 3 osztályú iskolával egyetemben 1654-ben fejezték be, de 20 évvel később, 1674 február 27-én ezt a templomot is elvette tőlük Szelepcsényi érsek. Az evang. lelkészeket száműzték és ez időben számos evangelikus család is itthagyta a várost. Helyükbe tótok költözködtek ide. 109 évig nem volt itt sem szervezett evang. község, sem templom. Később az Armbruster és a Szégner házakban tartották istentiszteletüket, míg végre II. József császár 1782-ben megengedte a jelenlegi imaház építését, melyet magánházból alakítottak át. A házat a Szégner család ajándékozta a községnek, mely a 109 éves elnyomatás ellenére is 108 családból és 598 lélekből állott.
