A kényurak ellen.
A kényurak ellen.
A XIV. század elején a Bő-nembeli Trepk is az erőszakoskodások terére lépett és Sárközi Ibrahim birtokait pusztította, hogy pedig a megtorlástól biztosítsa magát, a Héder-nembeli Henrik fia Henrik pártfogását igyekezett megnyerni; ámde hatalmas pártfogója nem sokat tehetett érdekében, mert az okozott károkért oda kellett adnia Sykova (ma Felsőzsitva) egy részét és azt a birtokot, a melyet a babócsai egyháztól szerzett (Fejér VIII. 6. 16–18. – Wenzel X. 359.). A kik az ország belbékéjét szívükön viselték, a király mellé verődtek egy táborba. III. Endre király hűségére tért a Rátót-nemzetség úgynevezett nádori ága is, melynek tagjai is résztvettek az 1298. évi július 29-én Pesten, a ferenczrendiek templomában megnyílt országgyűlésen, mely erélyes intézkedéseket hozott a belzavarok megszüntetése és a belrend helyreállítása érdekében. Hogy ezeknek az intézkedéseknek Somogyban is foganatjuk legyen, olyan erőskezű főispánra volt szükség, a ki a Henrikfiak féktelenkedésével szembeszállhatott. III. Endre választása a Rátót-nembeli Domonkosra esett, a ki 1299 nyarán a tárnokmesterség mellett Somogy vármegye főispáni tisztét is viselte (Karácsonyi i. m. III. 12.). De Rátót Domonkos nem sokáig szolgálhatta urát új tisztében, mert III. Endre király, 1301 jan. 14-én, váratlanul elhunyt.
