A somogyi felfordulás.
A somogyi felfordulás.
A morvamezei ütközet nem hozta meg a nyugalmat az országnak. Somogy vármegyében is teljes volt a felfordulás. Jellemzi a somogyi zavaros viszonyokat, hogy a Bő-nembeli Izsép fia János, a vármegyei nemesség egyik előkelő tagja, a kit a király még a Pécz-nembeli Gergely bán főispánsága alatt a vármegyékben elterjedt rablások és tolvajlások megfékezésére kiküldött bizottság tagjává is kinevezett (Hazai Okmt. II. 22.), sem tartotta tanácsosnak, hogy a megyeri várnépekkel közösen birtokoljon, mert nem akart bajba kerülni. 1279-ben a Héder-nembeli 396Henrikfiaknak, nevezetesen Ivánnak már egész uradalma volt Somogyban. A mióta itt megfészkelte magát, az ellenpárti uraknak nem volt nyugtuk. Az ő példáját követték a kisebb hatalmaskodók is. Elkövetkezett tehát Somogyban is az az idő, midőn sem törvény, sem oklevél nem biztosította a birtokot, csupán a vár és a fegyver (Marczali H. i, m. H. 646.).
Mégis az 1279. év folyamán mintha nyugalmasabb idők köszöntenének be Somogy vármegyére. Henrik fia Iván, II. Otokár bukása után Habsburgi Rudolfhoz fordult s felajánlotta neki szolgálatait. Rudolf visszautasította ajánlatát, sőt IV. Lászlót mindezekről értesítette. Rudolf magatartásától meghökkent Henrik fia Iván és egy időre beszüntette rablókalandjait; Endre herczeg pedig visszatért Velenczébe.
