Az 1267. évi országgyűlés.
Az 1267. évi országgyűlés.
A háborúskodások befejezésével, 1267-ben, IV. Béla király országgyűlést tartott, melyen különösen fontos törvényt hoztak a nemesség jogairól s intézkedtek a királyi birtokokról is. Ez a törvény ugyanis elrendelte, hogy a tatárjárás után benépesült várföldek és udvarnokföldek visszakapcsoltassanak a várhoz és az udvarnoki birtokokhoz.
Az 1267. évi törvény rendelkezésére országosan megindították az eljárást a jogtalanul elvett birtokok visszaszerzésére is. Somogyban Kemény fia Lőrincz nádor, a vármegye főispánja, járt el, hogy visszavegye mindazokat a földeket, a melyeket a királyi népek foglaltak el a nemesektől. A nemesség közül öt kiküldött lett a főispán bírótársa, a kik mielőtt működésüket megkezdték volna, megesküdtek, hogy csakis azokat a birtokokat adják vissza, melyeket a királyi vagy a királynéi szolgáló népek, udvarnokok, juhászok vagy más várjobbágyok foglaltak el jogtalanul a nemesektől. Viszont azoknak a földeknek a visszakövetelésére, a melyeket az idők folyamán a királyi szolgáló vagy várnépektől vettek el, IV. Béla király Tétény-nembeli Pál veszprémi püspököt, a királyné kanczellárját küldötte ki. Pál püspök is csakhamar Somogyba tette át működésének színhelyét, a melléje rendelt hat bírótársával. Ezeket a bírákat a vármegye összes lakosai választották. Ezek a bírák ítélkezéseik előtt szintén esküt tartoztak tenni (Hazai Okmt. III. 14.). A somogyi vár hadnagya és várnagya ekkor megjelentek a veszprémi püspök előtt s panaszszal éltek. Izsép fia János ellen, a ki egyike volt a nemesség ama megbízottainak, a kik az elfoglalt nemesjavak visszaszerzésénél közreműködtek. A panaszlás szerint a Balaton mellékén közösen bírt a várnépekkel halastavat, szántóföldeket, kaszálót és cserjést, tehát követelték, hogy e földeket meg kell osztani. A püspök nem akart ebben az ügyben dönteni, hanem a feleket a királyhoz utasította. Midőn a felek a király elé kerültek, a Bő-nembeli Izsép fia János emlékeztette a királyt azokra a szolgálatokra, a melyeket a tatárjárás alkalmával mind ő, mind a Sajó hídjánál hősi halált halt atyja hoztak áldozatul a királyért. IV. Béla méltányolta is Izsép fia János előterjesztését, mert még 1268-ban az egész várföldet odaadta Izsép fia Jánosnak, sőt még újabb adományokat is csatolt hozzá (Pauler Gyula i. m. II. 269. – Hazai Okmt. III: 14.).
