Belviszályok.
Belviszályok.
V. István halálával (1272 aug. 6.) alig 10 éves fia, IV. László örökölte a trónt s a királyfi nevében Erzsébet anyakirályné és a Gut-Keled-nembeli Joakhim, Tótország bánja, majd tárnokmester, intézték az ország kormányzását (Mill. Tört. II. 549.). Ez időtől közel félszázadig tartó balzavarok és belháborúk dúlták fel az ország békéjét. A háborúskodásokból bőven kijutott Somogy vármegyének is. 1273-ban ugyan Joakhim bánt megfosztották méltóságától, ámde a fenyegető kültámadások nyomása alatt, hatalomra jutott ellenfelei még ez évben kibékültek Joakhimmal s visszaadták tárnokmesteri méltóságát is. A kormányférfiak ilyen változásakor a vármegye élére is mások kerültek. V. István király halálakor az Ákos-nembeli Ernő bán viselte a főispáni tisztet, midőn azonban Joakhim vette át a kormányt, Imrét, alkalmasint a Csák-nembeli István Szörényi bán fiát, tette meg Somogy vármegye főispánjának, de Joakhim bukása után Imre helyét Majs, a királyné tárnokmestere, foglalta el, a kit már 1273 május 27-én Somogy vármegye főispánjának mondanak az oklevelek. Bár Joakhim 1273 végén kibékült ellenfeleivel, hívei állandóan harczoltak az ellenpárt embereivel, a kiknek az élén a Csák-nembeli Péter soproni, majd 1274 óta somogyi főispán állott. Az ő pártjához tartoztak a Bő-nembeli Izsép fia János, a ki ekkor már egy fényes, eredményekben gazdag pályára tekinthetett vissza s a Balaton mellékének egyik legbefolyásosabb birtokosa volt, továbbá a Csák-nembeli Mihály, Erdőcsokona ura is. A két párt csakhamar kardélre ment. Csák Péter és hívei 1274 szept. havának második felében Polgárdinál megtámadták Joakhim és Henrik bán hadait, a melyeket megszalasztottak, Henrik bán elesett, Joakhim és Henrik bán fiai pedig a Hadúton elmenekültek (Pauler Gy. i. m. II. 316.). Ekkor ismét a Csákok kerekedtek felül. 1274. év végén Csák Péter előtt nyitva állott az út a legmagasabb méltóságokra. Ekkor már Somogy vármegye főispánja volt és ez maradt 1275 jún. 4-ig (Karácsonyi János I. 321.).
1275-ben az ellenfelek ismét kiegyeztek. Joakhim visszanyerte régi méltóságait, ellenben a Csák-nembeli Péternek, Joakhim eme régi, veszélyes ellenfelének, el kellett hagynia a somogyi főispáni széket (Pauler Gyula i. m. II. 317.). Joakhim ajánlatára ekkor már jún. hó 17-én a Pécz-nembeli Marczali Gergely lett Somogy vármegye főispánja, de csak ideiglenesen, mert 1275 őszén Csák Péter, volt somogyi főispán, lett a nádor, a ki a legfőbb méltóságokat Joakhim legádázabb ellenségeivel töltötte be. Somogy vármegye főispánja ismét Majs lett, a ki csakhamar az országbírói méltóságra is felemelkedett. A Csák-nembeli Péter, nádorsága alatt, lelketlenül visszaélt a hatalmával. Azzal is vádolták, hogy a padányi nemesek kiváltságlevelét erővel elvette; hogy Inkei Demetert jogtalanul megölette (Wenzel XII. 701.), s az ő lelkét terhelte a veszprémi egyház kipusztítása is.
395A Csák-nembeli Péternek tehát 1276-ban mennie kellett s vele együtt távozott Majs országbíró is, a ki a somogyi főispánságtól is megvált (Pauler Gy. i. m. II. 324.).
