II. Lajos.
II. Lajos.
Az 1505. évi országgyűlésen a nemzeti párt, a mely a nemzeti királyság visszaállítására tömörült, már szervezve volt. Egy évtizedet meghaladó időn át folyt ez a küzdelem, mely II. Lajos király trónralépte után (1516) mindinkább szenvedélyesebbé fajult. Mindamellett az 1516. évi országgyűlésen az udvari és nemzeti párt mégis egyezséget kötöttek az ország kormányzása felől. Elhatározták, hogy a királyt nagykorú uralkodónak fogják tekinteni, a ki mellé azonban az országgyűlés által évenként választandó: hat főpap, hat országnagy és tizenhat köznemesből álló országtanácsot szerveztek az ország ügyeinek kormányzására. Ennek az országtanácsnak a somogyi birtokosok közül: Perneszi Miklós és Fajszi János is tagjai voltak, tehát őket a nemzeti párt vezérférfiainak is tekinthetjük, mint a kiket a köznemesség bizalma ültetett e fontos állásba (Mill. Tört. IV. 421.).
A köznemesség és az udvari párt elkeseredett viszálykodásai között, 1521 nyarán, érkezett hír a vármegyébe Nándorfehérvár ostromáról. Midőn is a király közfelkelést hirdetett, Tolnát jelölte ki gyűlhelyül, s maga is táborba szállott.
A közfelkelést Somogyban is meghirdették, s Kisegresi Takács László nevű nemes, a felkelés közhírré tétele után, júl. 19-én megjelent a somogyvári konvent 414előtt, és kijelentette, hogy mivel terméketlen földjei miatt teljesen elszegényedett, nem tehet eleget a királyi rendeletnek, mely, hűtlenség bűnének terhe alatt, hadba szólítja. Ezért magát Tolnai Máté pannonhalmi főapát védelme alá helyezi, s mert a Benedekrend már korábban is segélyezte, kérte, hogy most is a rend küldjön alkalmas embert helyette a táborba. Hálája jeléül felajánlotta kisegresi részbirtokát (Pannonh. Szent Benedekr. tört. III. 286.).
Időközben Báthori István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda is megérkeztek hadaikkal, azonban az ellenségeskedéseik miatt lehetetlenné vált az együttműködésük. Nándorfehérvár eleste után a szultán Bolgárországba, míg II. Lajos király Budára vonult vissza, a hol Nándorfehérvár visszahódítása czéljából országgyűlést hirdetett, melyen megszavazták a hadiadót, egyben rendkívüli intézkedéseket léptettek életbe az adók kezeléséről és behajtásáról, de mert a végrehajtás nem a vármegyék kezébe volt letéve, az adókezelésnél eddig tapasztalt visszaélések még fokozottabb mértékben jelentkeztek.
Az 1525. évi hatvani országgyűlésen Werbőczy Istvánt, a nemzeti párt vezérét, választották nádorrá s így a köznemesség teljes diadalt ült. A hatvani országgyűlés hatása csakhamar érezhető volt a vármegyében is. Az aug. 23-án tartott közgyűlésen, a többségben levő köznemesség a pannonhalmi apátság tizedszedési joga ellen foglalt állást s a vármegye területén beszüntette a tizedszedést. Karai András, az apátság remeteudvari ispánja, rögtön felszólalt Báthori György főispánnál, a ki kijelentette neki, hogy e határozat ellenére is megengedi a saját és testvére birtokain a tizedszedést, mert a vármegye határozatát rosszalja, de egyebet azonban nem tehet. Karai András ekkor figyelmeztette az apátságot, hogy járjon közbe minél előbb e határozat ellen a királynál, különben helyrehozhatatlan kár éri az egyházat (Pannonh. Szent Benedekr. T. III. 759.).
