Somogyi főurak.
Somogyi főurak.
Károly uralkodásának megszilárdultával szerez a Szécsényi család is birtokokat a vármegye területén. A Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás, a ki Nógrádból származott, szakítván nemzetsége pártállásával, már 1301-ben Károly táborába ment s felajánlván szolgálatait, attól kezdve haláláig nem szünt meg Károly király, majd Nagy Lajos híve lenni. Különösen Károly király uralkodása alatt volt döntő befolyása az ország kormányzásában. A rozgonyi csata után Merke, Tapsony, Terebezd, Sitke, Szob, Bennek birtokokat kapta királyi adományokul, melyekbe a budai káptalan 1331 okt. 8-án iktatta be (Karácsonyi J. i. m. II. 277. – Anjouk Okmt. II. 558.).
A vármegyében birtokos ősi nemzetségek sarjai közül csak kevesen jutottak a király környezetébe. Így a Győr-nembeli Szerdahelyi Dersfi családból, melynek ősi birtoka a Kaposvártól délnyugatra eső Szerdahely-puszta volt, egyedül Péter tartózkodott a királyi udvarban, a hol az 1321–1346. években királyi kardhordó volt. E nemzetség többi tagjai otthon gazdálkodtak s országos hivatalt nem viseltek.
A Tibold-nemzetségből, melynek birtokai Babócsa körül csoportosultak, Zerje és János már 1313-ban Károly király pártján voltak, de országos hivatalokat ők sem viseltek. E nemzetség másik két tagja: Pál és Miklós, szaplonczai birtokosok, évek során át rettegtették a vármegye lakosságát rablókalandjaikkal. Pál addig garázdálkodott, míg szomszédai, Dobrakuchai Péter vezérletével, valóságos hadjáratot indítottak ellene. Pált elfogták s börtönében a villám sujtotta agyon. Testvére, Miklós, 1332-ben behódolván Károly királynak, kegyelmet nyert.
