Temesmegye területe római provinczia.
Temesmegye területe római provinczia.
Decebál leveretése után Traján egy ideig még benn maradt a dák tartományban hogy annak igazgatását szervezze, gyarmatosítását rendezze, a földbirtokot szétossza, erősségek és táborhelyek építését foganatosítsa. Az új római provincziában, többnyire a régi autochton telepeken, gyarmat gyarmat után keletkezett. A római világ minden tájairól ültettek át Dácziába kolonistákat. Néhol maradtak ugyan még dákok is, fenntartván anyanyelvük használatát, de a dácziai élet teljesen rómaivá alakult át. Intézmények, műveltség, szokások, kővárosok, amphitheatrumok, fürdők, vízvezetékek, szentélyek, iskolák: mind rómaiak voltak. Írók és paleográfiai emlékek bizonyítják, hogy Dáczia római lakossága nagyrészt Kisázsiából jött össze. Ha voltak is itáliai elemei, alig tettek számot az ázsiai tömegben.*
Réthy László: Dáczia nemzetiségi viszonyai a rómaiság idejében.
A római tartománynyá lett Dácziát propraetori czímmel császári legátusok kormányozták. Uralkodásuk e vidéken másfél évszázadig tartott és az utóbb következett rombolások után még mindig elég emlék maradt Temesben a római uralom idejéből. Vannak ebből a korból fém- és kőből készült szobrászati alkotások, ötvösművek, agyag- és fazekaskészítmények, érmek, sírleletek, feliratos kövek és bélyeges téglák. A dácziai római kor lelőhelyei Temes vármegyében Bükkfalva, Csák, Csehfalva, Csernegyház, Detta, Dunadombó, Fehértemplom, Kisgáj, Gálya, Gerebencz, Ermény, Hodony, Izbiste, Jeszenő, Károlyfalva, Klopódia, Temeskenéz, Kevevára, Lippa, Majlátfalva, Mercyfalva, Meszesfalu, Monostor, Homokos, Homokdiód, Palánk, Parácz, Temespaulis, Németszentpéter, Porány, Temesság, Mezősomlyó, Temessziget, Kisszered, Nagyszered, Temesvár, Temesújlak, 232Homokszil, Varadia, Temesváralja, Vattina, Versecz, Vinga, Vöröstemplom és Nagyzsám.*
Milleker: id. m.
A temesmegyei réveket mindenütt castellumok (vagy castrumok) fedezték. Római castellumok állottak: Temesszigeten, Kevevárán, Palánkon, Újaradon, Gerebenczen, Dentán, Varadián és Verseczen. Ezek a táborhelyek négyszögletű, fallal és sánczokkal kerített s a sarkokon négy toronynyal ellátott váracsok voltak a környék katonai megfigyelésére s fékentartására. Építészeti maradványaikból egészen jól kivehető egykori strukturájuk. Voltak azonkívül katonai őrhelyek (castra stativa) és falusi községek, vagyis vicusok. A castra stativák valószínűleg megelőzték a gyarmatokat, vagyis a polgári települést.
A közlekedés és kereskedelem előmozdítására jó országutakat építtetett a római kormány meghódított alattvalóival. A munkálatot legionárius katonaság vezette és segítette. Ezek az utak kapcsolták össze kőhidakkal a birodalom belsejét, vagyis a Duna moesiai jobbpartját a Duna balparti tartománynyal. Temesvármegye területén két ilyen római útvonal vezetett csaknem párhuzamosan a Dunától egészen a Marosig. Az egyik Margummal szemközt a kevevári castellumból indult ki. Elkerülve a homoksivatagot és a mocsaras vidéket, Dentán, Gyüregen és a mai Temesvár határán kígyózott fölfelé a Maros folyó megerősített ama pontjáig, hol most Szépfalu áll. A másik út a Lederatával szemben álló castellumnál kezdődött és Palánkán (hol a hídfő nyomai most is láthatók), Temesdiódon, Verseczen, Nagyzsámon és Mosniczán át futott Máslak, Temesillésd és Hidegkút felé Lippa alá, hol a megerősített marosi révet érte el. Mind a két útvonal töltéseinek maradványai még most is láthatók. Egy harmadik út is érintette a temesi területet. Ez a Tiszán vezetett át s Kanizsáról és Csanádról Lippa felé húzódva, Bulcson keresztül Erdélybe vezetett. Voltak azután oldalutak is, melyek az alsó Dunáról Krassó-Szörény területére ágaztak el. Az utak építését Traján és Hadrián császárok végeztették Kr. u. 107–138-ban.
Traján utódai alatt nem tarthatta meg a római Dáczia sem a közjólétnek és műveltségnek, sem hatalmi állásának előnyeit, melyekkel e tartományt Traján felvirágoztatta. Hadrián (117–138) irígy ütemekkel nézte a nagy császár alkotásait.
