Nagy Lajos.
Nagy Lajos.
Nagy Lajos trónraléptekor a Nagymihályiak már oly tekintélyes vagyon urai voltak s Nagymihály várához oly kiterjedt uradalom tartozott, hogy a király 1345 január 6-án a váradi káptalant küldte ki a Nagymihályhoz tartozó birtokok megvizsgálására. (Fejér IX. I. 279.) De a Nagymihályiak még csak ezután kezdenek mindjobban szerepelni a királyi udvarban. László fia János 1352-ben a királynő udvarnoka, majd testőre.
Nagy Lajos királyt uralkodásának első éveiben (1347–1350.) a nápolyi hadjáratok tartották lekötve, melyekben Zemplén nemessége közül is többen vettek részt, így: Soós László, a ki Barlettánál a király szemeláttára tüntette ki magát (Karácsonyi I. 163.); Laczkfi Miklós, a ki testérével, Pállal, a vármegye főispánja volt, 1350-ben Beneventonál tüntette ki magát; Dobi Demeter, a ki az 1348 őszén, Laczkfi István vezérlete alatt indúlt segédhadban vítézkedett; míg Sándor fiát, Jánost, a ki ekkor már csongrádi főispán volt, a király Velenczébe küldte követségbe; Drugeth Miklós, a ki az 1350 évi hadjárat befejeztével Laczkfi Andrással együtt visszamaradt Olaszországban, s a kit a király Salerno kapitányává nevezett ki. Alig tért vissza a király Itáliából, a lengyel királylyal egyesülve, István fejedelem ellen indúlt; de az 1352 évi hadjáratot, melyben Perényi Miklós és Szécsi Miklós vettek részt, nem koronázta siker.
A nápolyi hadjáratok után a király kibékült a pápával is, sőt 1357-ben Terebes ura, Laczkfi Miklós vezérlete alatt tekintélyes sereget küldött VI. Incze pápa segítségére, az engedelmességet megtagadó hűbéresei ellen, s a pápa a győzelmet első sorban a magyar segédcsapatoknak köszönhette. Az olaszországi hadjáratok után elérkezett a leszámolás ideje Velenczével is, mely köztársaság ekkor a szerb királylyal szövetkezett, mire 1358-ban a király Szerbia ellen fordult. A király felhívására Csicseri Domonkos fiai, István és János, Szentgyörgy napja táján (ápr. 24) szintén a királyi sereghez igyekeztek, de útközben Drugeth János nádor hasonnevű és Miklós országbíró János nevű fiainak tudtával, Bánóczi, másként Lazonyi István fia Jakab, czinkostársaival megtámadta őket; a küzdelemben Csicseri István elesett, János pedig félholtan maradt az erdőben. Az életben maradt János az országbíróhoz fordult orvoslásért, mely ügyben hosszas tárgyalás és többszöri tanúkihallgatás után, a felek abban egyeztek meg, hogy Bánóczi Jakab a megölt István özvegyének és Jánosnak 700 frt vérdíj erejéig Berczel nevű szabolcsi, továbbá Újőr és Lask nevű zemplénvármegyei birtokait leköti (Nagy Gyula okl. gyűjt.).
