1. család: Sárkányhal-félék (Trachinidae)
1. család: Sárkányhal-félék (Trachinidae)
A sárkányhal-félék családjába csak egyetlenegy nemzetség, Trachinus Art., tartozik négy fajjal, amelyek az európai és a nyugatafrikai partok mentén élnek. Testük oldalról igen lapos; fejük vaskos; felfelé irányuló ferde szájuk és fölfelé néző szemük van. Az állkapcsot és a garatcsontot bársonyos fogazat vonja be. Első hátúszójuk rövid, a második és az alsóúszó igen hosszú; a pikkelyek aprók és kerekek. Úszóhólyagjuk nincs.
A mérges pókhal (Trachinus draco L.)
Csillagvizsgáló hal (Uranoscopus scaber L.). Mérges pókhal (Trachinus draco L.).
Teste hatszorta hosszabb, mint a magassága. Első, igen rövid hátúszóját 6 vékony, de kemény tüske feszíti ki. Ezek közül a két első a leghosszabb. A második hátúszó 29–31 egyforma, a mellúszó 15, az alsó 30–33 sugárból áll. Alapszíne szürkés-vöröses, a hátán inkább barnás, a hasán fehéres. Az egész testet feketés felhőszerű foltok teszik márványozottá; szemtájékát, halántékát, kopoltyúfödelét és vállát égszínkék, oldalát és hasát pedig sárga sávok díszítik. Hossza 30 cm körül van. A Földközi-tengerben, az Atlanti-óceánban, az Északi- és a Balti-tengerben homokos fenéken él, s inkább mélyebb helyeken tanyázik. A homokba ássa be magát, úgyhogy csak a szeme látszik ki. Június táján ívás végett a parti vizeket keresi fel, s ilyenkor apály alkalmával sokszor szárazon is marad. Főkép garnélákkal, s valószínűen apró halakkal is táplálkozik. A homokból les rájuk és meglepő gyorsasággal rohamozza meg őket. A sikerült vadászat után megint hirtelen beássa magát. A homokba alsóúszójának hullámzó mozgásával furakodik be.
Első hátúszójának és kopoltyúfedőjének tüskéivel mérges sebet tud ejteni. Tövükben ugyanis valódi méregmirigyek vannak, amelyek a tüskék barázdájába ágyazott vékony csövön át juttatják el váladékukat a tüskék tűhegyes végére. A savanyú vegyihatású méreg heves gyulladást idéz elő a seb körül, sőt az egész testben nyilalló fájdalmakat, kimerültséget és delíriumot is okoz. Robert kísérleti állatai, tengerimalacok és patkányok, az adag nagysága szerint 1–16 óra mulva bénulási tünetek közt pusztultak el. Az emberi szervezetbe jutott méregnek nincsenek súlyosabb következményei, de a seb fájdalmas és kellemetlen. A sekély vízben gázoló emberek sokszor lépnek bele a tüskéibe. Jóízű húsa miatt piacra is kerül, de Franciaországban csak úgy szabad árulni, ha hátúszóját levágják. A fiúmei halcsarnokban ragno (pók) a neve.
