Pávaszemes pulyka (Agriocharis ocellata Cuv.)
Pávaszemes pulyka (Agriocharis ocellata Cuv.)
A mexikói pulykát Közép-Amerikában a valamivel kisebb, pompásan színezett pávaszemes pulyka (Agriocharis ocellata Cuv.)
Pávaszemes pulyka (Agriocharis occellata Cuv.).
helyettesíti. Ragyogó tollazata a nyakán, dolmányán és testének alsó oldalán zöld, a tollak csúcsszegélye fekete vonallal elválasztott fémzöld sáv; a felső farkfedők és a farktollak pávaszemes rajzolata zöldeskék, némi bíboros csillogással. A farktollak széles, fényes vörösrézszínűek, zöldesen csillogó szegéllyel. Fejének és nyakának csupasz bőre ibolyakék, a szem környéke skarlátvörös, csimbókja kék. Csűdjén éles, hosszú sarkantyúja van. Szeme vörösbarna, csőre sárgás, lábai karmazsinpirosak.
A tojó hasonló tollazatú, de kevésbbé élénk színezetű és mustrázatú.
A vadpulyka meghonosításával Magyarországon csak a legújabb időben kísérleteztek, helyenként elég jó eredménnyel. Az első kísérletet gróf Forgách Károly végezte az 1870-es években, a nyitramegyei Ghymesen, de ez nem sikerült. 1885-ben Almássy D. Sarkadon sikeresen telepítette őket s amit még a hivatkozó kísérletekről tudunk: 1886-ban Tata, Zseliz és Nyitraivánka, 1889 Kétegyháza, 1890 Monostorsziget, 1891 Gödöllő. Utóbbi helyen annyira elszaporodtak, hogy 1894-ben 29 darabot lőttek. Azóta több helyen is megtelepedett, de jelentékenyebb számban eddig nem tudott fölszaporodni. Az új vadászati törvény szerint minden időben tilos a vadászata.
