VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Alsó-Kőszeg. L. Kőszeg vár a.
Asszon(y)falva(-vára). Castrum Azzonfoluauara. (1406. előtt: Hazai okmt. VII. 441.) Poss. Azzonfalwa cum domibus et castris in facie eiusdem habitis. (1428: Sopronm. oklt. II. 119.) Castrum in Azonfalwa constructum, és ebben (in turri) quoddam scrinium, multis privilegiis et litteralibus instrumentis … repletum. (1432–6: Ostffy cs. llt. XII. 102) Castellum Azzonfalwa. (1458: Sopron városi llt., IV. D. 6. 485., 1466: Sopronm. oklt. II. 445.) Domus (sive castellum) in Azzonfalwa. (1459: Muz. llt.) Castellanus castri de Azonfalva. (1463: 1464: Sopron városi llt. IV. D. 6. 487. és 490.) Az Oslfi vagy Ostfi családé volt. – 1428-ban Gergely a Molnáriakat osztályos atyjafiaivá fogadván, e várbeli birtokjogát is reájok ruházta. Ez átruházásnak azonban nem látjuk semmi foganatját.
Bel-Mura. L. Mura(i) Szombat néven a várak közt.
Borostyán. Castrum Pernstain. (1271: Fejér, V. 1. 116., 1491: Katona, Hist. crit. XVII. 218–9.) Castrum Perrenstayn. (1273: Hazai okmt. II. 8.) Castrum Pernstian. (1284: Hazai okmt. II. 16.) Castrum Borostyán. (? 1327: Orsz. Levéltár. Lib. reg. Donat. V. 204. l.) Castrum Porostyan, Porösthyan. (1388: Dl. 7385. 7386. 7388; 1389: Dl. 7472; 1392: Dl. 7756. 7758. 7827. 9134; 1393: Dl. 7850; 1401: Sopronm. oklt. I. 541., 1406: Körmendi levéltár Himfyana. n. 409., és Dl. 9134; 1409: Dl. 9616; 1482: Körmendi llt. Alm. I. lad. 7, n. 24.) Castellanus de Pernstain. (1439: Sopron városi llt. IV. D. II. 144.) Castrum Borostyan al. nom. Perenstain. (1463: Dl. 15855.) 1388-ban a Kanizsaiak kapták Zsigmond királytól, zálog czímen. A következő évben megengedi nékik a király, hogy e várat ujjáépíthessék s visszaváltáskor a ráfordított összeget fölszámíthassák. (Ugyanekkor Sopronmegyéhez számítják.) 1392-ben már kir. adományúl nyerik, még pedig a hozzátartozó tizeddel és kamara-nyereséggel együtt. Ez óta úgy látszik – állandóan a Kanizsaiaké volt, de a Mátyás uralkodását megelőzött zavaros időkben idegen kezekre jutott. 1463-ban Mátyás király Czebinger Tamásnak megengedte, hogy mindaddig bírhassa e várat, míg másként ki nem elégíti őt. Később III. Frigyes császár kezére jutott; a kitől Mátyás király visszafoglalta ugyan, de a kinek II. Ulászló 1491-ben egyezségileg ismét visszaadta. – 1388-ban hozzátartoznak: Borostyán, Rotumpach, Stuben, Rődelslag, Krogdnug, Kapornok, Hoff, Gyarmanosfalva, Ménhard, Tohony, Asó, S(i)midrauch, Villyan(cz), Rodinsdorf, Pinkafő, Sinderdorf, Viszflek és Schreibersdorf helységek; Rolnik, Sarondorf, Trainbret és Csiken puszták; 1392-ben pedig: Kapornok, Rődelschlag, Asó, Karadna, Tohony, Reudensdorf, Sindransdorf, Menhart, Stuben, Irmesd, Hof, Pinkafő, Belrik(?), Vilyancz, Reutempach, Irófalu, Porostyán és S(i)midrauch helységek, Hámor, Jezeger, Freibert, Sorondorf, Rakonik, Borchnau és Bralant- Csiken puszták.
Dobra. Castrum Dabra. (XIII. század: Dl. 24446) Castrum Dobra. (1271: Árpádk. új okmt. III. 249., 1332: Körmendi llt. Alm. lI lad. 8. n. 77., 1387: U. o Alm. II. lad. 5. n. 20. 22. 23. és 28., 1388: U. o. n. 24., 1443: U. o. lad. 9. n: 25., 1426: Dl. 11661; 1432: Zalam. oklt. II. 477., 1471: Körmendi, llt, Alm. I. lad. 1. n. 7., 1498: Dl. 20756; 1499: Körmendi. llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) Castellanus de Dobra. (1453: Muz. llt.) 1332-ben a szent-gotthárdi apátság visszaadta a királynak. Ez idő óta, úgy látszik, királyi vár volt. 1387-ben Zsigmond király Szécsi Miklós volt nádornak adta, a ki «a németek kezéből» 7200 forintért vásárolta vissza A Szécsieké, illetve szécsi Herczegeké aztán később is (pl. 1403 1432. 1453. 1471. 1478. 1498. 1499.) az egész századon át. – 1307-ben hozzátartoznak: Mecsnök, Alsó- és Felső-Kereka, Büdincz, Perbese, Neradnolcz, Sülincz, Gyanon, Burecsa (Burecse), Martinye, Trekvölgye, Keplevölgye (máskor Luprechvölgye), Szalócza, Mátyásfalva, Sztojkvölgye, Lyubeháza, Békató, Mészpest, Váralja (azaz Dobra, Mohonicza, Alsó- és Felső-Velike, Gerencsér, Dubricsa; Alsó- és Felső-Strazson, Farkasfalva, Alsó- és Felső-Szelnők és Ivánfalva.
Egervár(a). Castrum Egurwar. (1288: Hazai okmt. V. 70. és VI. 333.) Locus castri in Egerwar. (1409: Dl. 9523.) Munitiones in Egerwara. (1476: Kaill László gyüjtemény. Pesty Frigyes után.) Castellum Egerwara (1498: Dl. 20668. 20781.) 1288-ban (István bán fia) Miklós bán cserében János nádornak adta. 1409-ben Egervár helység urai, az Egerváriak, nádori gyűlésen, a megyére hivatkozva bizonyították, hogy e birtokukban őseiknek mindig volt váruk, de azt Henrik bán fiai lerombolták. 1476-ban Mátyás király megengedte, hogy az Egerváriak (László bán) Egervárott levő némely erődítvényeiket kijavíthassák. Az itteni erősség, mint az Egerváriak birtoka, a 90-es években is fönnáll.
Fancska. (Fancsika). L. Zalamegyében.
Felső-Kőszeg. L. Kőszeg vár a.
Felső-Lindva. (Felső-Lendva.) L. Lindva várnál.
Girolt. Castellum Gyrolth. (1444. és 1446: Muz. llt., 1467: Hazai okmt. IV. 386.) L. a Girolti cs. a.
Güns. L. Kőszeg néven.
Güsszin(g). L. Ujvár néven.
Hollókő. I:. Óvár várnál.
K(a)rakó. Castrum Crako. (1406. előtt: Hazai okmt. VII. 44l.) – V. ö. Karako a) helység a.
Kertes. (Kertös.) Castrum de Kertus. (1271: Fejér, V. 1. 116.) Castrum Kerthes. (1369: Dl. 3350.) A Hermániaké volt 1369-ben.
Ki(gy)ókő. (Kégyókő.) Castrum Kegyvkw. (1409: Dl. 9669.) Castrum Kygyowkew in … Azzonfalwa existens. (1412: Muz. llt.) Castrum Kigowkw. (1440: Zalam. oklt. II. 504.) Domus sive castellum Kygyakw. (1459: Muz. llt.) Az asszonyfalvi Ostfiaké volt, kiknek kérésére 1456-ban V. László, s 1468-ban Mátyás király megengedte, hogy e rorabadőlt várukat fából vagy kőből újra fölépíthessék. (Kyokew. Haz. okmt. II. 339. V. ö. 1458: Muz. llt.) Ez erősség 1459-ben már állt is (Ostfi-)Asszonyfalva határában. (Szabó Károlynál tévesen Hegykő, Sopronmegye.)
Körmend. (Kermend.) Turris … in villa Kurmend. (1269: Hazai okmt. VII. 117.) Castrum Kurmend. (1291: Árpádk. új okmt. XII. 503.) Castellum in Kermend. (1496: Dl. 20400; Körmendi llt. Alm. lII(. lad. 6. n. 7. és 10. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 29., 50. 2. 31., 50. 2. 38., 1499: U. o. 50. 2. 35.) Castrum Kermend. (1620: Körm. llt. Majoratus. I. 36. 47.) L. a hasonló nevű városnál.
Kőszeg. Castrura Kuszugh. (1248: Fejér, IV. 2. 33.) Novum castrum Kyzug. (1263: U. o. IV. 3. 114.) Castrum Keuszeg. (1271: U. o. V. 1. 116.) Castrum Kuzeg, Kuzegh. (1272: Hazai okmt. VI. 184., 1273: Árpádk. új okmt. XII. 73., 1279: Fejér, VIII. 3. 322., 1316: Zichy okmt. I. 160., 1852: Anjouk. okmt. V. 589.) Castellanus in Gunz. (1276: Fejér, VII. 5. 424.) Castrum Kuzyg, Kuzig. (1277: Hazai okmt. V. 57 , 1279: Fejér, VIII. 3. 321–324.) Castrum Kwzeg. (1299: Árpádk. új okmt. V. 205., 1323: Hazai okmt. I. 124., 1441: Sopr. oklt. II. 304.) Castrum Kewzeg. Kewzegh. (1370: Dl. 5822; 1441: Hazai okmt. VII. 462. és Sopronm. oklt. II. 308., 1446: Muz. llt., 1461: DL 15631; 1477: Huny. kora. XII. 29. és Dl. 17979; 1483: Körmendi llt. Miscellanea. Nérmtujvár. f. 105. n. 247., 1492: U. o. Acta antiqua. Alm. V. lad. 6. n. 37., 1499: Sopronm. oklt. II. 587.) Castrum Kwzug. (1386: Dl. 7201.) Castrum in Ghuns. (1391: Dl. 7672.) Castrum regale Kwzeg et (aliud) castrum (regale) similiter Kwzeg. (1392: Hazai okmt. VII. 429. és Dl. 7768. és Sopronm. oklt. I. 508. és Dl. 7769.) Castra duo Kwzegh. (1492: Dl. 7772.) Castra Kwzeg. (1408: gr. Zay cs. llt. C. n. 5.) Castrura Kewzeg superius et inferius. (1432: Hazai okmt. VII. 452.) Egregius Pernharten Krabatosdorfer Capitaneus de Guns. (1465: Sopr: oklt. Il. 387.) Castrum Kewzewg. (1459: Huny. kora. X. 617.) Castrum Guns. -(1463: U. o. Xl. 72. és Dl. 15856.) Kristoforus Rottaler Capitaneus in Kuezzeg (1480: Muz. llt.) Castrum (regis) Kewzeg. (1483: Dl. 18849.) Rottontollar castellanus castri Kewzeg ad ius et coronam regni (Hungarie) pertinens. (Ostrom alatt. 1483: Muz. llt.) Civitas Kewzeg cum castro. (1490: Dl. 19657.) Castrum Kywzegh. (1490: Hazai okmt. III. 439.) Castrum Gunz. (1491: Katona, Hist. crit. XVII. 218–9.) Castrum Guns al. nom. Kewzeg. (1492: Dl. 19810.) Első ismert tulajdonosai a híres Németujváriak, kik e váron és uradalmán 1279-beu osztozkodtak. Msjd I. Károly király kezére jutott, a hol aztán a XIV. század végeig megmaradt. S bár I. Károly király – s utána utódai – örökre biztosítók Kőszeg város lakóit 1328-ban, hogy a királyi birtokból sohasem bocsátják ki őket, mégis Zsigmond király 1392-ben az itteni két várat a várossal együtt Garai Miklós nádornak és testvérének Jánosnak (cserében a rácz határszélen fekvő bizonyos váraljért és jószágokért) adományozta, a kik azonban, mielőtt e várak s város birtokába jutottak volna, már Monyorókeréki Elderbachnak 4400 forintnyi zálogdíjat fizettek le azokért. Ettől kezdve állandóan a Garaiak kezén maradt egész 1441-ig, a mikor I. Ulászló király Pálóczi Simonnak és gúti Országh Mihálynak adományozta, a kik ennek hírtokába valósággal be is léptek. Nem sokkal erre azonban, 1445-ben Frigyes osztrák herczeg és római-német király ostrommal magának foglalta el, s (bár Mátyás király és az országnagyok, köztök gúti Országh Mihály, e vár és város tulajdonjogát 1469-ben külön oklevélben biztosították a Garaiak számára) meg is tartá (zálog czímen) egész 1482-ig, a mikor végre Mátyás király szintén erőhatalommal visszafoglalta és fiának Korvin Jánosnak adományozta. A Korvin kezén hagyták 1490-ben a farkashidai egyezségben is. 1491-ben azonban II. Ulászló király egyezségileg visszaigérte III. Frigyes császárnak. Közben az Albert osztrák herczeg adománya alapján, (1461-ben és 1463-ban) a Rozgonyiak (János és Rajnáld) s általok Kanizsai László tartottak hozzá jogot. – A két vár egyike az u. n. alsó vár (Alsó-Kőszeg vár) a völgyben épült s köréje települt idővel Kőszeg város; a sokkal régibb u. n. felső vár (Felső-Kőszeg vár) pedig a ma u. n. Ó-ház-nak felel meg, mely a keletre dülő hegység legmagasb pontján áll. – Kőszeg városon kívül hozzátartoznak 1392-ben Gencs helység Zsebetelki pusztával, Doroszló, Asszonyfalva helység Kazár pusztával és Tömörd helység Vas-, Alsó- és Felső-Szakony (az utóbbiban vámmal) és Locsmán helység Ambos pusztával, Sopron-megyéből; 1441-ben pedig Locsmán Felső-Szakony, Alsó-Szakony, Zsidány soprou- megyei, Guar, Asszonyfalva, Gencs, Ludad, Pese, Lukácsháza, Doroszló, Tömörd s Alsó- és Felső-Őr vas-megyei helységek.
Küsszing. (Küsszen, Kisszin.) L. Ujvár néven.
Léka. (Lőka.) Leuka wara. (1256: Hazai okmt. VI. 88.) Castrum de Levka. (1260: U. o. 106.) Castrum Leuka. (1279: Fejér, VIII. 3. 321., 1340. illetve I. Károly kora: Sopronm. oklt. I. 199., 1370: Zalam. oklt. II. 40.) Castrum Lewka. (1318: Zalam. oklt. I. 147., 1390: Sopronm, oklt. I. 498., 1397: Kismart. llt. 17. A. 1. és 17. A. 2., 1401: Sopronm. oklt I. 541.; 1457: Kismart. llt. 17. C. 71., 1461: Dl. 16624; 1492: Dl. 36996; 1493: Sopronm. oklt. II. 668., 1519: Dl. 37007.) Castellanus de Leuka. (1411: Sopronm. oklt. I. 647.) I. Károly király a Németujváriaktól visszavette; Zsigmond király 1390-ben, 1397-ben és 1401-ben a Kanizsaiaknak adta, a kik az egész századon át (s pl. 1519-ben is) bírták. – 1390-ben hozzátartoznak e megyéből Léka, Farkasfalva, Pergelim, Lato(r)falva, Salamonfalva, Longau másként Langert, Gyerhard és Lennek; 1397-ben Léka, Lomnik, Gerant, Latorfalu, Salamonfalu, Pellegrin, Farkasfalva, Alsó-Lennik és Rőt; 1492-ben pedig Léka, Pergelin, Rőt, Re(d)nek, Salamonfalva, Latorfalva, Gothárd és Longek. – 1461-ben Sopronmegyéhez számítják.
Lindva. (Lendva.) Castrum Lyndua, Lyndwa. (1276: Árpádk. új okmt. XII. 143., 1347: Anjouk. okmt. V. 110., 1358: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 2. és 3., 1359: U. o. n. 4. és 5., 1365: U o. n. 6. és 13., 1403: U. o. lad. 9. n. 25., 1471: U. o. Alm. I. lad. 1. n. 7.) Castellanus de Fullyndua. (1363: Dl. 5261.) Castellanus de Lendua. (1348: Anjouk. okmt. V. 212.) Castrum Felselindva in confinio regni Hungarie existens locus habitationis … (1419: Haz. okmt. V. 209.) Castrum Felselyndwa, Felsewlyndwa. (1431: Dl. 12354; 1498: Dl. 20756; 1499: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) Castrum Lindua. (1432: Zalam. oklt. II. 477. – V. ö. Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 18. és 19.) IV. László király 1275-ben Omode nádornak adta. Ez adományra vonatkozó oklevelet 1358. évben Kont Miklós nádor és Lőkös kir. étekfogó- és pohárnok-mester íratta át a királylyal. Ugyanekkor Kont Miklós nádor rendezé az e várhoz tartozó jobbágyok kötelezettségeit. 1359-ben azonban az Omodefiaknak adta vissza I. Lajos király, majd ismét Kont Miklós számára ítélte oda. 1365-ben Szécsi (Péter fia) Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök kapták kir. adományul illetve cserében a borsodmegyei Éléskőért, Miskolczért sat., mint a magban szakadt Omode-fi János birtokát. Ezóta állandóan birtokában maradt e családnak, mely időnkint e váráról Felsőlindvai, felső-lindvai Bánfi, felső-lindvai Herczeg neveket is viselt. – 1366-ban, a beigtatás alkalmával részletesebben és tájak szerint felosztva sorolják föl tartozékait következőképen. A váralja-környéki kerületben: Váraljafalu. Bükk-alja (Bikk-alja), Rodohócz, Kovácsfalva, Ottócz, Pecsnarócz, Krizsánfalva, Fejér-Iván-falva, Badonincz, Jurinócz, Donkócz, Picsorócz. Salamoncz, Zdenkolcz, Pusócz, Sztripkócz; Objurgincz, Topolócz, Beznócz, Tivodorcz, Uj-Szalócza, Nedelkócz, Alsó-Szalócza és Felső-Szalócza. A szent-mártoni kerületben: Szent-Márton, Nempti, Markusócz, Goricza, Predanócz. Brezencz, Lihomer, Monakfalva, Szebeborcz, Hrizsanócz, Obrancskócz, Tissanócz; Negonincz, Morócz és a másik Morócz, Sul(y)okfalva, Lukasócz és Norsincz. A veleméri völgyben vagyis kerületben: Szent-Trinitás, Mártonfalva, Gerdmerháza, Ulcsiczafalva, Szombatfalva, Szerdahely, Ivanusócz, Gerencsér, Ratkócz és Korong. A lak-szent-miklósi kerületben: Fakócz, Gáspárháza, Lak, Csekefalva és Habronok. A bel-murai kerületben: Mura-Szombat(a), Szvetehócz, Németfalu, Gradistya, Tropolcz, Tissina, Petrócz, Szudisincz, Sztanehnafalva, Szvetehnafalva, Iváncsafalva, Hankócz, Kupsincz, Palina, Vescsicza és Csarnalócz. A Lindva folyó kerületében: Domanincz, Szomorófalva, Radovánfalva másként Rupertfalva, Györgyfia-Miklósfalva, másként Geszlófalva, Arnold-fia-Miklósfalva, Sztróhonafalva, Peszkfalva, Noszikfalva és Zsucseszka másként Bidonpafalva. Továbbá Banafalva, Dobra vár tart. mellett; Szaldinhof, a Lindva folyó forrásvidékén; Vecsenhof, az Olsincz patak mellett; Kramarfalva, Fulyifalva, Jurgelfalva, Großenik, Kaltenprun vagyis Hidegkut és Kupretfalva, az Olsincz melletti uj telepítvények; Korlátfalva a Csernecz mellett. Végül a soóli kerületben: Soól, Izsép, Adrián, Bacsics, Popócz, Licsov és Pucsaháza. – 1365-ben pedig az adománylevél következő tartozékait ismeri (a dőlt betükkel szedett helynevek 1366-ban nem fordulnak elő). Mura-Szombata, Uz, Verzenhof, Váraljafalu, Vidonyafalva, Noszikfalva, Miklósfalva, Jakabfalva, Arnold-fia-Miklósfalva, Vecseszlójalva, Valsefalva. Luprichfalva, Szomorófalva, Domonyarév, Sztriknicz, Mártonfalva, Szomolydnjalva, Zekochnecze, Vész. Hszodosincz, Petrolcz, Ticsine, Tropócz, Gradisa, Németfalva, Zetekolcz, Kis- és Nagy-Vescsicze, Kopsincz, Herinkolcz, Ivancsavcz, Polina, Predanolcz, Barizilcz, Sekledra, Guricza, Monakfalva, Szebepurcz, Markusolcz, Nemti, Sz.-Márton, Norsincz, Lukasolcz, Sulyukfalva, Devecserháza, Peszkfalva, Tisancz, Devecserfalva, Kapronok, Csekefalva, Lak, Tamásháza, Szerdahely, Germerdháza, Sz.-Trinitás, Soól, Popócz, Hucsekfalva, Lucsov, Puczafalva, Solomoncz, Pics(o)rócz, Badonincz, Tivadarfalva, Koprinik, Alsó- és Felső-Szlevecse, Bikkalja, Pecsnarócz(?), Györgyfalva, Donkolcz, Krizsánháza, Kovacsócz, Ládafalva és Fejér-Ivánháza.
Mármán(y)kő. (Márvánkő.) Datum in Marmankw. (1417: Zalam. oklt. II. 409.) Castrum Marmankew. (1440: U. o. 504., 1490: U. o. 631., 1492: Dl. 19807.) Castrum Marmankw. (1440: Dl. 13685; 1461: Dl. 15575; 1462: Muz. llt.) Castellum Marmankw. (1441: Haz. okmt. IV. 326., Sopronm. oklt. II. 302., 1469: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 7. n. 13.) Marwankewkostel. (1491: Katona, Hist. crit. XVII. 237. l.) A gersei Petőké volt. Mátyás király halála után az osztrákok foglalták el. – Pető-Mihályfalva határában feküdt. (Nagy Imre, id. h. V. ö. különben ugyancsak Nagy Imre megjegyzését: Századok, 1871. 379. l., mely szerint Márványkő a sárfü-mizdói határban feküdt.)
Mártonfalva. L. a mártonfalvi Lacza(-fi) cs. és Mártonfalva c) helység. a.
Monyorókerék. (Monyarókerék.) Castellanus de Monuroukerek. (1292: Haz. okmt. VI. 387.) Castrum Monyarokerek, Monyorokerek. (1409: Körmendi llt. Alm. III. lad. 8. n. 6., 1458: Dl. 15268; 1489: Dl. 19510; 1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 29., 50. 2. 31., 50. 2. 38., Dl. 20400. és Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 6. és n. 10., 1499: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 35.) A hasonló nevű város sorsát követte, a melyben épült. (L. ott.)
Mura(i)-Szombat. (Mura-Szombatja.) Castellum Belmura. (1469: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 7. n. 11., 1471: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 7.) Castellum in Bel Mwra. (1478: U. o. Alm. II. lad. 5. n. 39.) Castellum Mwrayzombath. (1498: Dl. 20756; 1499: Körm. llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) A hasonló nevű város (illetve Felső-Lendva vár) sorsát követte.
Német-Ujvár. L. Ujvár néven.
Óvár. Locus illus qui dicitur Owar, ubi antiquitus castrum fuisse dicebatur. (1244: Árpádk. uj okmt. VII. 161.) Alább ugyanott: «Locus qui dicitur Toboywar». (Kétségkívül helytelen, «Toluaywar» helyett.) Magna via per quam itur ad castrum Owar. (162. l.) Castrum Owar. (1291: U. o. XII. 501.) Possessio (populorum de Kereztes) Toluayuarhege. (1361–1378: Körmendi llt. Alm. I. lad. 9. n. 1.) Poss. Ouar cum loco castri Holloku nominato. (1379: gr. Festetics cs. keszthelyi llt. Castriferrei. n. 19.) Castellum Owar. (1443: Körmendi llt. Alm. I. lad. 9. n. 11., 1446: U. o. n. 13.) Castrum Owar. (1461: U. o. n. 17., 1465: U. o. n. 19.) Destructum castrum Owar et villa sub eadem castro similiter Owar appellata. (1489: Körmendi llt. Alm. I. lad. 9. n. 20.) 1244-ben az itteni várhelyet illetve romot (mely a XIII-XIV. században hol Tolvajvár, hol pedig Hollókő nevet visel) a Csém nembeliek kapják. – Mikor a XV. század közepe felé ujra fölmerül, az Óváriak – részeit Somosi Jánosnak (és bizonyos Bökényi és Ugrai leányoknak) adják át. 1446-ban ugyancsak az Óváriaknak ítéltetik oda, Giskra János ellenében, ki e kastélyt elfoglalván, a németek kezébe adta. 1461-ben Szarvaskendi Szejfrid-fi Gergely, 1489-ben pedig szarvaskendi Sibrik László és Zsigmond – itteni jogukat a Paumkircher-ekre ruházták át, a kik Óvár falut több más helységgel együtt 1455-ben már új-adományul kapták s a kiket 1465-ben ugyane várból és tartozékaiból a Káldiak (Imre és Ozsvát) is kielégítettek. – 1443-ban vele együtt járnak Nagy-Nárda, Szabar, Méren és Újfalu részei; 1449-ben Óvár faluval: Peszeny, Csatár, Srarvaskend, Csém és Komjáti; 1455-ben szintén csak Óvár faluval: Nagy-Nárda, Csatár, Csejke, a két Pöszöny, Méren, Szabar, Kekinér és Újfalu; 1461-ben pedig Óvár várával: Óvár, Csatár, Csém, a két Peszeny (Pöszöny) és Újfalu. Később, hogy a vár elpusztult, tartománya, mely lassanként végkép a Paumkircher-ek kezére jutott, összeolvadt az ugyane család birtokában levő közeli Szalonak váréval. (L. ott és v. ö. az Óvári cs. a. is.)
Per(e)nstein. (Porostyán.) L. Borostyán néven.
Rechnicz. Azaz: Rohoncz vagy Roholcz. – L. e néven.
Rohoncz. (Roholcz.) Castrun Rohonch. (1288: Hazai okmt. VII. 207., 1318: Zalam. oklt. L 147., 1328: Haz. okmt. IV. 141., 1374: Zalam. oklt. II. 115., 1404: Dl. 8991; 1405: Dl. 9015. 8992; 1446: Hazai okmt. VII. 441., 1407: Dl. 9335; 1408: Fejér, X. 4. 673., 1432: Hazai okmt. VII. 452., 1459: Huny. kora. X. 617.) Castrum Ruhanch. (1291: Árpádk. új okmt. XII. 503.) Castrum Roholch. (1444: Muz. llt.) Castrum Rohoncz. (1459: Huny. kora. X. 617., 1479: Körmendi llt. Alm. I. lad. 8. n. 2.) Castrum Rechnicz. (1463: Dl. 15865. Huny. kora. XI. 72., 1491: Katona, Hist. crit. XVII. 218–9.) Castrum Rohoncz simulcum castello infra illud castrum habito similiter Rohoncz vocato. (1478 Körmendi llt. Alm. I. lad. 8. n. 1. és 3.) Castellum Rohoncz. (1490: U. o. n. 5. és. 6., 1492: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 65. 1. 13.) 1318-ban Németujvári (Miklós nádor fia) Miklós kir. lovászmester vallja magáénak; 1374-ben pedig (a Miklós fiai és rokonai) a Rohonczaiak vagy rohonczi Kakasok (a Németujváriak egyenes leszármazottai) osztják fel magok között. 1404-ben a Rohoncziak (András és János) hűtlenségbe esvén, e várukat Garai Miklós (nádor) és János kapták. Az ő utódaik bírták aztán állandóan. Azonban (Kőszeggel együtt) e vár (és város) is az osztrák Frigyes kezére került, a hol pl. 1459-ben és 1463-ban is találjuk. 1474. körül a Pesniczer Ulriké. (Chernel szerint. Kőszeg tört. 23. l.) De már 1478-ban Mátyás király rendelkezik vele. Ekkor ugyanis a porosz Margenwerder (Marjawerder, Marjanberder) . Jakab, királyi fő-pattantyús (bombardarius) kapja, 5000 forint sallárium fejében, mint már rég idő óta a szent korona birtokát, melyet a gondatlan őrzés idegen kézre juttatott s a király ellenséges kezekből (az osztrákokéból) csak legujabban ostrommal szerzett vissza. Jakab (pixidarius) valósággal be is lépett e vár és uradalom birtokába, sőt a Rohonczi nevet is fölvevé. 1490-ben a Mátyás király halála után azonban (mint még mindig «pizidarius regius») szükségtől kényszerítve szalonaki Pamkircher Vilmosnak és Györgynek eladta itteni kastélyát és uradalmát. – 1374-ben e váron és Rohoncz városon kívül Csajta, Kis-Csajta, Inczéd, Hodász, Bozsok, Velyem, Szerdahely, Czák, Perenye, Guar és Kovácsi (Rába-Kovácsi) helységeken osztozik a Rohonczi rokonság. 1404-ben a Garaiakat Rohoncz városon kívül Szerdahely, Czák, Velyem, Bozsok, Hodász, Inczéd, Csajta és Perennye birtokába igtatják. (1407-ben külön oklevélben kapták Guart.) 1478-ban hozzá tartoznak Rohoncz város, Hodász, Inczéd, Csajtány, Perennye, Czák, Velem és Guar helységek; 1490-ben pedig Rohoncz város, Csajta, Czák, Velem és Perennye, Guart Jakab úr ez alkalommal magának tartotta fenn, Hodászt és Inczédet pedig 1491-ben (mint még mindig: «bombardarius regie maiestatis») külön adta el a Pamkirchereknek. (V. ö. 1491: Körmendi llt. Alm. II. lad. 1. n. 44–46. és l. a macskási Tárnok és Paumkircher cs. a. is.)
Sabaria. L. Szombathely néven.
Ság-Som(p)lya. Mons Sagsomlowa cum castro. (1275. körül: Orsz. Llt. Proc. tabul. 2215. sz.) Castrum sub monte Saag Sumlua. (1296: Árpádk. új okmt. VI. 156.) Castrum desertum Saagsomplya. (1479–80: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. Iad. 53. f. 4. n. 12. és 14.) 1479-ben, a veszprémmegyei Somlyó vár tartozékai közt, már csak mint várromot említik.
Sárvár. Castrum Sarwar, Saruar, Sarvar, Saarwar. (1341: Dl. 3360; 1353: Szombathelyi kápt. házi llt. Lad. 1. f. 3. n. 1., 1372: Dl. 6070; 1386: Haz. okmt. IV. 223., 1390: Sopronm. oklt. I. 498., 1406: Hazai okmt. VII. 443., 1411: U. o. 1. 304., és Tört. Tár. 1884. 229. l., 1424: bl. 11525. 11530. és Tört. Tár. 1884. 426–427. l., 1435: Muz. llt., 1446: Dl. 13928; 1455: Dl. 16001; 1456: Dl. 15055; 1461: Dl. 15568; 1462: Békássy cs. llt., 1465: Szombathelyi kápt. házi llt. Lad. 2. f. 7. n. 6., 1480: Dl: 18335; 1492: Dl. 36992; 1493: Sopronm. oklt. II. 568., 1495: Dl. 20268; 1498: Dl. 20798.) Castellanus de Saruar. (1392: Sopron,. oklt. I. 505.) Castellanus castri Sarwar. (1449: U. o. 599.) Caetellanus de Saarwar. (1448: Dl. 14184.) A XIV. században királyi vár. – 1390-ben Zsigmond királytól a Kanizsaiak kapták, kik azonban nemsokára elvesztették. 1409-bee az itteni várnagy a Szécsi Miklós nevében szerepel. 1411-ben az Ozorai Pipóé. 1424-ben ismét a Kanizsaiak szerezték meg, cserében Ozorai Pipótól. Ettőlfogva aztán állandóan bírták; de a XV. század közepén a Rozgonyiak tartották tőlük kezükön egy ideig, zálogban 4000 forintért. – 1386-ban Szécsen és Császt helységeket elválasztjáé tőle. 1390-ben hozzátartoztak Ölbő, Csénye, Hegyfalu, Család, Lak, Csánig, Semjén, Külső-Sár, Iéervár, Nyögér, Soltony helységek és Sárvár, másként Sziget város; 1424-ben és 1492-bee pedig Sziget város, Sár, Semjén, Ikervár, Soltony, Nyögér, Csénye, Ölbő, Hegyfalu és Család helységek (Sopronmegyéből Czenk helységnek és a Fertő tónak részei).
Somlyó. L. Veszprémmegyében.
Stainamanger. L. Szombathely néven.
Szalonak. (Szolonok. Szalonok. Szlanik.) Castrum Zloymuk. (1271: Fejér, V. 1. 116.) Castrum Zlaunuk. (1273: Árpádk. új okmt. XII. 72. és Haz. okmt. II. 10.) Castrum Zalonuk. (1371: Dl. 5961; 1400: Körmendi llt. Alm. I. lad. 7. n. 1.) Castrum Salanok. (1401: Körmendi llt. Alm. I. lad. 7. n. 2. és 3.) Castrum Zolonuk. (1402: U. o. n. 5., 1405: U. o. n. 6., 1406: U. o. Himfyana, n. 409). Castrum Zalonok. (1406: U. o. Alm. II. lad. 1. n. 38., 1431: U. o. Alm. I. lad. 7. n. 7., 1438: U. o. n. 8., 1440: U. o. Himfyana, n. 451., 1453: U. o. Miscellanea Németujvár. f. 100. n. 13., 1463: U. o. Alm. I, lad. 7. n. 17., 1469: U. o. n. 23., 1475: U. o. n. 76., 1482: U. o. n. 24. 25.) Castrum Zolonak. (1430. körül: Körmendi levéltár, Himfyana, n. 424., 1439: U. o. 2. 448.) Geschloss zum Slenygk. (1446: Körmendi llt. Alm. I. lad. 7. n. 10.) Castellum … in ungarico Zalonok in theutonico vero Slanyk vocatum. (1451–55: U. o. n. 11., 12., 13., 1456: U. o. n. 14.)1273-ban a Ják nembeliek kapják. – 1371-ben (szept. 16.) a Csornaiak (Kanizsaiak), mint I. Lajos királytól nyert birtokukat, más megyebeli jószágokért visszaadták a királynak. 1400-ban peczeli Zarka Miklós és oroszvári Tompek György közös birtoka, zálogban a királytól (4400 forintban), 1401. óta pedig kir. új-adomány czímén. Ugyanők bírják (olykor egymásnak zálogosítva el némely részeket, máskor viszálykodva) később, pl. 1406-ban (legalább is a Tompek-ek), 1413-ban és 1430. körül. 1431-ben ugyancsak Tompek leányok révén kapják részéit a döbrentei vagy debrentei Himfiek (Basi és lmre), valamint 1438-ban is, a midőn e várat és tartozékait köztök, második és harmadik részről pedig oroszvári Tompek (György fia) János és péczeli Zarka Zsigmond között Felosztják. 1446-ban Frigyes római király és osztrák herczeg, mint saját várát – de V. László nevében is – adta hivének, Paumkircher Andrásnak, a kinek aztán 1451-ben Tompek János is eladta. S bár a Himfiek (Basi fiai) és péczeli Zarka Zsigmond még 1453-ban is viszálykodtak egyes részei fölött, a Paumkircherek állandóan birtokukba vették az egész várat, s erről nevezték is magukat, Mátyás király egész uralkodása alatt. 1469-ben engedélyt nyertek a királytól, hogy e vár tartozékaiban fém-bányákat nyithassanak. – 1406-ban tartozékai közül Inczéd, Sámfalva és Velege helységeket ismerjük meg. 1475-ben a Paumkircherek szalonaki, óvári és más eredetű birtokait egyetlen váruk Szalonak alatt, következőkép foglalják össze: Ág-Szalonak, Alap, Szabar, Csém, Szent- Péterfalva, Nárda, Csatár, Inczéd; továbbá Óvár, Lak, Cséke, a két Peszeny, Sánfalva, Urbánosfalva, Velege, Karasztos, Sz.-Mihály, Darnó, Méren, Kedhely, Dőm; továbbá Girolt, Limpach, Neusidel másként Szerdahely; végül, részben Kukmér, Szerdahely, Szénafölde, Baksafalva, Alber, Komjáti és Graffensach helységek. Mindezek közül tulajdonkép csak a 8 első falu sorolható Szalonak alá, bár még ezek némelyikét is előbb Óvár vár tartozékai közt találjuk föl. Girolt és több következő falu a Giroltiak (l. ott) birtokai közül való.
Szombathely. Castrum Zombothel. (1274: Árpádé. új okmt. IX. 63.) Castellanus de Sabaria. (1377: Dl. 6140; 1401; Muz. llt., 1412: Szombathelyi. kápt, házi llt. Lad. 1. f. 4. n. 13.) Castrum Zombathel. (1417: Dl. 10610. és 24937; 1447: Dl. 14078; 1457: Körmendi levéltár, Raikiana, n. 45., 1492: U. o. Alm. V. lad. 5. n. 37.) Castrum Sabariense, Sabbariense. (1444: Békássy cs. llt., 1455: Dl. 14926; 1460: Dl. 15515; 1468: Körmendi levéltár, Raikiana, n. 65., 1476–1480: Békássy cs. llt.) Burkchgraffen und Hawplewt zu Stainamanger. (1445: Sopron város. llt. IV. D. VII. 521.) Plebanus B. Marie Viriginis de castro Sabariensi. (1469: Haz. okmt. V. 292.) Burggrave zu Stainamanger. (1476: Sopr. város llt. K. II. 47.) Castrum Sabaria vulgariter Stain am Anger. (1491: Katona, i. m. XVII. 237. l.) A győri püspöké volt; Mátyás király halála után az osztrákok foglalták el. (V. ö. a város a.) Némi nyomai a mostani püspöki székház mögött ma is láthatók. (Rupp, i. m. I. 2. 538.)
Tolvajvár. L. Óvár várnál.
Ujvár. Castrum Kwssen quod nunc Vyuar nuncupatur. (1263: Fejér, IV. 3. 116.) Novum castrum Kyzun in comitatu Castri ferrei. Turris in castro superiori et alia edificia. (1263: Haz. okmt. VII. 85.) Castrum Wyuar. (1328: Anjouk okmt. II. 344., 1426: Forgács cs. llt., 1428: Körmendi llt. Alm. I. lad. 2. n. 2.) Castrum Wywar. (1355: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 1., 1427: Kismart. llt. 23. A. 3., 1446: Muz. llt., 1455: Dl. 14977; 1456: Dl. 29501; 1458: Dl. 15268; 1459: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 4, és Kismart. llt. 23. A. 8., 1461: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 3.) Castrum Nemethwywar. (1458?-1466: Dl. 16376; 1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6. és u. o. Miscellanea. Németujvár. f. 100. n. 16., 1466: Dl. 16376; 1475. és 1486: Bécsi áll. llt. és Körmendi llt. Alm. I. lad. 3. n. 43., 1479: U. o. lad. 5. n. 1., 1492: U. o. lad. 1. n. 8., 1497: U. o, n. 9. és Alm. II. lad. 1. n. 22., 1498: U. o. Miscellanea. Németujvár. f. 105. n. 270.) Eleinte a pannonhalmi apátságé volt, majd II. András és lV. Béla királyok s tőlök a Németujváriak kezére került. I. Károly kora óta (1326.) azonban ismét királyi vár, valamint I. Lajos korában is. Zsigmond király (1426. tájban) lévai Cseh Lászlónak adományozta, cserében más birtokokért. Az ő családja bírta aztán egész az 50-es évek végéig. 1456-ban László, e vára részét 440 forintért Hunyadi Lászlónak zálogosítá el; majd Mátyás király 1459-ben, midőn Ujlaki Miklóssal kiegyezett, e várat is (az Őrséggel együtt), mint saját és édes-anyja birtokát, Ujlakinak engedte át, a ki különben már 1458-ban (júl.) is kezén tartá. Ugyanő bírta később is, habár a lévai Csehek szintén jogot formáltak hozzá. Utóbbiak 1461-ben végkép elzálogosították Ujlakinak; de azért még 1479-ben is rendelkeztek fölötte. A tulajdonjog azonban kétségtelenül az Ujlakiakat illette, pl. a XV. század utolsó évtizedében is. (V. ö. esetleg Bonfini, Dec. 721. és 725. l.) – 1427-ben és 1428-ban hozzátartoznak Ujvár város, Tobajd, Sz.-Mihály, Keményfalva, Ujfalu, Őr, Szent-Elek, Arany, Nádasfalva, Rohrprunn, Hidegség, Radolfalva, Dobrafalva, Királyfalva, Keresztur, Elekfalva, Szolárd, Füzes, Rednek. Medves, Glasar, Gödör, Vederfő, Kukmér, Podaboch és Szécz. – Ezek közöl Ujvár városban, valamint Radafalva, Hidegség, Szent-Elek és Őr helységekben kir. harminczad-hivatalok is álltak fönn, a melyeknek jövedelmét Hunyadi János, 1451-ben, kormányzósága tartamára, a német-ujvári uradalom akkori birtokosának, lévai Cseh Lászlónak adományozta.
Veresvár. (Vörösvár.) Castrum Wereswar. (1424: Körmendi llt. Alm. III. lad. 9. n. 6., 1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt, 50. 2. 29., 50. 2. 31., Dl. 20400. és Körmendi llt. Alm. II1. lad. 6. n. 6. és 7.) Castellum Veruswar. Castrum Vereswar. (1429: U. o. lad. 9. n. 6. két okl., 1431: U. o. n. 7.) Castrum Veruswar. (1434: U. o. n. 8. és 9., 1435: U. o, n. 10.) Castellum Wewreswar. (1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 60. 2. 38.) Castrum Werewsvar. (1499: U. o. 50. 2. 35.) Castellum Wereswar. (1509: Körmendi llt. i. h. n. 13.) 1424-ben a monyorókereki Elderbach-okat igtatják e vár és (elő nem sorolt) tartozékai birtokába, még pedig, mint 1429-ben megtudjuk, zálogban 1200 forintért a Veresváriaktól, a kik aztán 1434-ben e várukat, mint örök birtokukat az Elderbach-oknak 3000 forintért örökre is eladták. Ettőlfogva e család bírta egész 1496-ig, a midőn Elderbach János előbb (márcz. 28.) a Szécsieknek kötötte le, majd (ápril 26.) Bakocs Tamásnak adta el. – 1434-ben hozzátartoznak Veresvár város, Monyoróspatak, másként Oberdorf, Vasverő-szék és Lődös; 1496-ban pedig (Veresvár városon kívül) Monyorósvölgy (Monyoróspatak), másként Oberdorf, Lődös, Vasverő-szék (Vas-szék), Sáros-szék, Sz.-Márton, Rempe, Újfalu, Egyházas-Füzes, Gyepü-Füzes és Kompolt, valamint Jobbágyi, Alsó- és Felső-Őr és Miske részei.
Ősszesen: 23 vár.
