AZ 1861-ES ORSZÁGGYŰLÉS FELOSZLATÁSA ELLENI ÓVÁSRA TETT JAVASLAT Pest, 1861. augusztus 21.
AZ 1861-ES ORSZÁGGYŰLÉS FELOSZLATÁSA ELLENI ÓVÁSRA TETT JAVASLAT
Pest, 1861. augusztus 21.
Pest, 1861. augusztus 21.
Az országgyűlésnek feloszlatása előre látható és több mint valószínű, noha még hitelesen tudva nincsen. Ha alkotmányszerűleg mennének a dolgok, és a legfőbb hatalom irányunkban törvényszerűleg gyakoroltatnék, előre meg lehetne mondani az időt és módot, miként fog az országgyűlés berekesztetni; de miután a tapasztalás azt mutatja, hogy már alakjában sem vitettek az ügyek alkotmányszerűleg a legfőbb hatalom részéről, nem tudhatjuk, minő pillanatban és mily alakban fog a föloszlatás megtörténni. Amint az előttem szólott érdemes képviselőtársam, Bónis Sámuel előadta, fontosnak és mindenesetre szükségesnek találom én is, hogy az országgyűlésnek végpillanatában óvásunkat jelentsük ki aziránt, ami eddig és ezentúl törvénytelenül történt és történendik; és mivel a mai nap csak a mienk, a holnap már a sors kezében van, nem halaszthatjuk és nem mulaszthatjuk el ma azt, mit talán holnap tennünk már nem lehet. (Élénk tetszés.) Nem ereszkedem részletekbe; én egy óvást tartok szükségesnek a ház nevében kijelenti, és ha a tisztelt ház megengedi, azt fogalmazva fel fogom olvasni, mint azt egyéni nézetem szerint jónak látom. (Helyes! Halljuk! Halljuk!)
„Óvás. Az ország gyűlése jogszerűleg egyedül a magyar alkotmány alapján működhetvén, semmit el nem mulasztott, hogy ezen alapot helyreállítsa, s teljesen biztosítsa.
Az országgyűlésnek törvény szabta kiegészítése, a felelős minisztériumnak és a felfüggesztett törvényeknek visszaállítása valának mindenekelőtt szükségesek arra, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozhassék. Ezeket sürgettük tehát mindenekelőtt, de ismételt feliratainak sikeretlenek 118maradtak, s ekképpen az ország gyűlésének hatásköre egyedül az ország jogainak védelmére lőn szorítva, mit ki nem egészített állapotában is joga, sőt kötelessége volt erélyesen teljesíteni.
Az országgyűlési kölcsönös értekezések fonalát tettleg a legmagasabb leirat szakasztotta meg, midőn ősi alkotmányunkat az alapszerződések ellenére, abszolút hatalommal lényegében átalakítva, tanácskozásainkat a császári diplomák és pátensek terére s korlátai közé kívánta szorítani, hová mi jogszerűleg nem léphettünk.
Meggyőzött minket azon legmagasabb leirat arról, hogy nincs szándéka őfelségének a sanctio pragmatica értelmében visszaállítani alkotmányunkat, melyhez pedig mi hűtlenek soha nem lehetünk. És meggyőződésünket újabban meg fogja erősíteni az, ha az ország gyűlésének törvény szabta kiegészítése s a parlamentáris kormány visszaállítása helyett az ország gyűlésének oly feloszlatása következik be, mely a törvények rendeletével ellenkezik.
Az 1848. évi 4. törvénycikk szerint az országgyűlést feloszlatni mindaddig nem lehet, míg a minisztérium a múlt évi számadásokat és a következő költségvetést elő nem terjeszti, s az országgyűlés azok iránt határozatot nem hoz.
De a törvény ezen rendelete nem teljesíttetett, s nem is teljesíttethetik mindaddig, míg a felelős minisztérium vissza nem állíttatik, s az ország gyűlése ki nem egészíttetik, mert nincs törvényes kormány, mely a költségvetést előterjessze, s az ország gyűlése éppen azáltal, hogy a törvény szabta kiegészítés határozottan megtagadtatott, képtelenné van téve a költségvetésnek megállapítására.
Azt is rendeli az említett törvénycikk, hogy az ország gyűlésének feloszlatása után három hónap alatt az újabb országgyűlés összeüljön. Ha tehát a feloszlatás után az ország gyűlése a törvényben kitűzött időre ismét össze nem hívatik, a törvény rendelete azáltal is újabban sértve lesz.
Mi tehát kénytelenek vagyunk már előre minden ily eljárást alkotmányellenesnek s a tizenkét évig fennállott abszolút rendszer további folytatásának tekinteni. Az erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk, de azok ellen, mik ekképp történnek, ünnepélyes óvást teszünk, s kijelentjük, hogy minden jogilag fennálló törvényeinkhez, és így az 1848. évben szentesített s országgyűlésileg meg nem változtatott törvényekhez is szorosan ragaszkodva a hatalomnak minden oly lépését, mi azokkal ellenkezik, alkotmányellenesnek fogjuk tekinteni.” (Zajos közhelyeslés, átalános felkiáltás: Elfogadjuk! Harsány éljenzés.)
Ez azon óvás, tisztelt ház, melyet indítványozok, és mely indítványt a ház asztalára leteszek. Azt hiszem, fölösleges ezen indítványt támogatni, annak 119oka magában a dolog természetében fekszik. Nekünk egyetlen fegyverünk a törvény (Úgy van! Éljen!) és ügyünk igazsága, s erre támaszkodva kell a hatalom fegyvererejével szemben állani. Régi állítás és a történelem tanúsága szerint talán aligha csalt valaha az, hogy az igazság végre győzni fog, és nekünk abba kell minden reményünket helyeznünk. (Zajos tetszés.) Hogy ezen téren biztosan lépjünk, nem szabad, nem lehet nekünk a törvény terét soha semmi szín alatt és semmi esetben elhagyni, mert csak ez azon biztos tér, hol fegyveres erő nélkül, fegyveres erő ellenében is megállhatunk. (Zajosan kitörő köztetszés.) Az országgyűlés eddig azt követte, s most az országgyűlés valószínűleg szét fog oszlattatni. Egyes polgárai lesznek a hazának mindazok, kik most a nemzet képviselői voltak. Én azon tiszta meggyőződéssel lépek vissza ismét azon magányba, honnan kiléptem, hogy mint képviselőtársaim is, szentül, legjobb lelkiesméretünk szerint teljesítettük azt, mivel a honnak, küldőinknek és önlelkiesméretünknek tartozunk, és egyszersmind azon meggyőződést táplálom keblemben, hogy az országgyűlésnek e részbeni példáját mind a törvényhatóságok az országban, mind az egyes polgárok a hazában híven követni fogják; (Zajos közhelyeslés, éljenzés) azaz megmaradván a törvény alapján, a törvénytől nem távoznak, a törvényhez szigorúan ragaszkodnak, és akár jobbra, akár balra mi törvény ellen van, azt se helyeselni, se követelni soha nem fogják. (Zajos közhelyeslés.) A törvényhatóságok míg így fennállanak, addig a törvény értelmében fognak működni, öngyilkosságot nem fognak elkövetni, a sors csapásait nyugodt kebellel fogják várni. Az egyes polgárok is tartsák magukat a törvényhez. A törvény oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosb eseményeket is ahhoz ragaszkodva be lehet várni, és éppen ez fogja előidézni azt, mi a tűrésnél legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méltóságot pedig a törvényesség adja meg, és semmi más. (Viharosan kitörő hosszas közhelyeslés, zajos taps, harsány éljenzés.) Indítványomat a tisztelt háznak bemutatom. (Közfelállással kifejezett átalános helyeslés és hosszasan tartó viharos éljenzés s felkiáltások. Elfogadjuk! Elfogadjuk!)
Képviselőházi napló, 1861. 2. köt. 290, 291. p., Képviselőházi irományok, 1861. 52. sz. 275, 276. p. Közli Kónyi Manó 3. köt. 275–278. p.
