II.
II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. A kérdés körül folytatott heves viták közben Szentiványi Anselm, nógrádi követ, utalt a pesti hídra, «a melynél a nemzet 87 évre megberetváltatott,» s nem tartotta tanácsosnak, hogy vasútnak hasonló monopolium adassék. Szluha Imre, jász-kun kerületbeli követ pedig úgy nyilatkozott, hogy szeretné ugyan, ha a Duna jobb partján is lenne vasút, de mikor a haza közérdekéről van a szó, azt tartja, hogy a törvényhozónak nem kell zsebe körűl forgolódni kezével.
Deák Ferencz: Nógrád követének azt válaszolja, hogy ha hiba történt a híd kiadásánál, ez épen a miatt történt, a mit a RR. itt is tenni akarnak. A híd választmányának azt vetették szemére, hogy egyik vállalkozónak kedvezett a másik fölött, s ime most mi is épen így tennénk, ha adatok nélkül határoznánk. Szerettem volna – úgymond – felelni azokra, a mik itt mondattak, de fájdalmasan tapasztalom, hogy ezen tanácskozásokat az ingerültségnek egy különös neme vezérlette, mely ellen a legtisztább szándék sem volt képes magát a félreértéstől megóvni. Csupán a Jász-Kun kerület követének kivánok felelni. Én kezemmel soha zsebem körül nem forgolodtam, midőn a haza érdeke forgott kérdésben; tiszta keblemben tartottam mindig kezemet, s nyugodt lelkiismerettel húztam ki azt onnan. Adja Isten, hogy a kik e helyen mint a nemzet képviselői időnkint megjelennek, ezt szintén ily tiszta érzéssel mondhassák. A mi magát a tárgyát illeti, gondolkozni kezdtem, nem volna-e jobb az angol rendszert követve, minden vállalatra specialis törvényeket hozni; de a mai tanácskozás arról győzött meg, hogy az Isten ettől őrizze hazánkat.
