A BÉCSI KÖZÖS ÉRTEKEZLETEK.
46A BÉCSI KÖZÖS ÉRTEKEZLETEK.
Lónyay Menyhért naplójából.)
1866. szeptember 1.
A reggel avval telt el, hogy Andrássy feltette a hadügyre való formulatióját.
Két órakor Hübnernél ismét tanácskozmány volt.
Előbb Andrássy kivánta Mailáthtól a Corpus Jurist. Mailáth erre azt válaszolá, hogy ő nála irjuk ki azt, a mi szükséges, és erre elmentem hozzá és az 1840 : II. t.-cz. néhány §-át ott kiirtam.
Articulus II. De subsidio in Tyronibus ad Legionas hungaricas oblato.
§. 1. Ad benignam Suæ Maiestatis Sacratissimæ ratione offerendi in Tyronibus subsidii factam Propositionem, Status et Ordines Regni, postquam erga vota sua, in sensu legum fundata, de subversantibus rerum externarum adjunctis, ac de actuli Legionum hungaricarum statu nomine Suæ Maiestatis Sacratissimæ edocti fuissent, in sequelam acceptæ super necessitate informationis, ad hanc supplendam, instar subsidii et absque nectenda ulla consequentia, salvis item Art. LXIII. 1741. §. 2., Art. I. 1807. §. 5., Art. VI. 1808. §. 1. et Art. VII. 1830. peræque §. 1. cautelis ad Legiones hungaricas 38,000 Tyrones sponte offerunt, sequentibus sub conditionibus.
§. 12. Quia vero ad amplectenda militaria signa maximo esset stimulo, si virtutes militares, promeritæ promotiones et premia quotius sequantur: Sua Maiestas Sacratissima in coherentia benignæ Suæ in Art. VII. 1830-mi huiusque §-i 1. puncto 12-mo factæ sponsionis, penes exactam præexistentium eatenus Legum, signanter Art. IX. 1792-di et I. 1807-mi observantiam, id ut Legionibus hungaricis et confiniaris præficiendi Officiales, ac per consequens Generales etiam et Stabales, nativi hungari sint, cordi habebit, singularia autem merita castrensia per elargiendas Armales, et bonorum in curias et minora corpora divisorum collationes, e spiritu legum condecorabit.
13. Statuendi Tyronos unice penes Legiones hungaricas serviant et illos ad Legiones non hungaricas transponere sub nullo prætextu integrum sit.
A tanácskozmány nem egészen két óráig tartott.
Abból állott, hogy Hübner egyenkint kezdé olvasni az ő pontjaikat; erre Andrássy az első két pontra fölolvasta az ő formulatióját; a többire 47én olvastam a választ. Minden pontnál volt magyarázat és kis disputatio, leginkább Belcredivel, ki Andrássyval ismét éles lett, de Andrássy nem maradt neki adósa. A rekruta-megajánlás kérdése megint sok vitára adott alkalmat. Belcredi ezen jog gyakorlását nem érti, lehetetlennek tartja.
Andrássy végre megmondá Belcredinek, hogy ezen kérdésben az ország nem engedhet, de czélszerű gyakorlati módon majd kiegyeznek. Miután ez ellen Belcredi élesen felszólalt, Andrássy megmondá neki: Nagyon csodálja, hogy neki, ki a kiegyezést lehetőnek tartja a birodalom minden országai közt, a «freie Vereinbarung»-ot, még sincs bizalma bennünk, hogy mindazt, mi a birodalom hatalmi állására nézve szükséges, összhangzásba hozni törvényes jogainkkal egyezmény útján sikerrel ne igyekeznénk. Andrássy aztán kérdé Belcreditől, milyen eljárást tartana ő czélszerűnek? Belcredi felelé: egyszerűen elfogadás végett terjesztené az országgyűlés elébe. «És ha reá nem állanak?» kérdi Andrássy. «Feloszlatnám s újat hivnék össze.» «De ha akkor se sikerülne?» mondá Andrássy. «Újra feloszlatnám, mindaddig, míg reá nem állanak.» «Szép,» válaszolá Andrássy, de csak egy feltétel alatt, ha míg ezen processus tart, megállithatná minden nevezetes bel- és külkérdés kifejlődését», s itt drastikus modorban elősorolá Ausztriának belső és külső nagy bajait, a lehetőségek hosszú lánczolatát, a félelmes előjeleket. Hevesebbé készült válni a vita, midőn Hübner átment más kérdésre, mondván: ne vitassuk a rekrutakérdést, nemcsak ezen urak, de Mailáth és Sennyey sem tartják kivihetőnek a dolgot, t. i. hogy Magyarország lemondjon ujonczmegszavazási jogáról.
