I.
I.
A dunai confœderatio eszméje nem új; talán én voltam az első, ki ezen eszmét mint Európa fejlődésének logikai postulatumát még 1851-ben szóba hoztam.
Meglepőleg különös, hogy a legelső ellentmondás ezen eszme ellen éppen a román fejedelemségekből jött, melyeknek e confœderatióra minden 52mások felett legnagyobb szükségük van, mindenesetre sokkal nagyobb szükségük van, mint a magyarnak. De a daco-roman ábrándok fanatismusa keveredett a játékba, mely a magyar nemzetet azzal gyanúsította, mintha, ez a confœderatio színe alatt Nagy Lajos, s a még nagyobb Mátyás királyok hajdani nagy Magyarországát visszaállítani, tehát a keleti szomszéd népek felett uralkodni vágyódnék. Mennyire alaptalan ezen gyanusítás, mindenki át fogja látni, a ki meggondolja, mennyi baja van a magyar nemzetnek az újabb időkben felizgatott nemzetiségi kérdésekkel, úgy, hogy valóban bolondnak kellene lennie, ha ezen bajokat még újabb idegen elemek agglomeratiójával nagyobbítani akarhatná. Annál elidegenítőbben hatott pedig a magyar nemzet érzelmeire ezen alaptalan gyanúsítás, minthogy éppen azon oldalról jött, mely köztudomásilag a magyar korona legdrágább gyöngyének, a magyar nemzeti test egyik karjának, Erdélynek elszakításáról ábrándozik. E gyanusítás által fölizgatott balvélemény volt az első akadály, melynek elhárításától volt még csak az is feltételezve, hogy az eszme értekezletre kerülhessen. És tudván, hogy a hol szenvedély s gyanakodás keveredik a játékba, ott a kötés természetében, s az institutio modalításában fekvő tényleges garantiák adhatnak legbiztosabb megnyugtatást: e czélból lőn az proponálva, hogy míg a népesség számából derivált kötelességeknek megfelelő politikai súly aránya az által biztosíttatnék, hogy a fœderationalis képviselőház a népszám arányának lenne kifolyása, másrészt a kisebb országok állami egyenjoguságát a fœderalis senatusbani egyenlő képviseltetés, s a fœderatio elnökségének és székhelyének alternálása garantiroznák.
Minden félreértés kikerülése végett azonban megjegyzem, hogy bár lelkiismeretes gonddal keresve a csomó megoldásának módját, nekem a javaslatba tett mód mind practikusnak, mind olyannak látszik, mely mindazon tekinteteknek megfelel, mikre e dologban reflectálni kell, mindazonáltal, ha valaki jobbat, czélszerűbbet proponál, én első leszek, ki azt támogatni fogom, mert nekem nem az initiativa dicsősége, vagy inkább hiusága, hanem a czél fekszik szivemen, a czélt pedig ekként formulázom:
Nemzetem sérelme nélkül a nemzetiségi viszályok kiegyenlítése; kül támadás, kül absorptio, kül suprematiától függés elleni biztosság véderő egyesítés által; vám s kereskedelmi egység.
