VI.
VI.
A törvényjavaslat 20. és 21. §-ai így szólottak:
20. §. «A kitűzött határnapon a biztos a netalán időközben a felek közt létrejött egyezséget hitelesíti és a további eljárás alapjául följegyzi; ilyen nem létében a tartozás mennyiségének és árának átlagára nézve a felek által előadott adatok alapján az egyezséget megkisérli; s ha nem sikerül, egy részről a jogosítottat vagy jogosítottakat, mint egyik felet, másrészről a kötelezettet, vagy kötelezetteket, mint másik felet, utasítja, hogy azonnal egy-egy birót válaszszanak.»
21. §. «A megjelent felek által a meg nem jelentekre nézve is kötelezőleg megválasztott két biró az általok választott elnökkel képezi a választott biróságot, mely e törvény értelmében s annak alapján kiadandó miniszteri utasítás szerint a vidék összes váltságdíjjogosítottaira s kötelezetteire nézve a váltságdíjakat megállapítja.
Ha a jogosítottak vagy kötelezettek a kitűzött határidőben birót nem választanának, vagy ha a választott birák az elnök személyére nézve megegyezni nem tudnának: az eljáró biztos a mulasztó fél részére birót, illetőleg elnököt nevez.»
Kacskovics Ignácz a következő pótszakaszt indítványozta: «A megváltási összegek kiszámítása s megállapítása hegységenkint történik akképp, hogy minden hegység – figyelve a fekvés, talajminőség, termőképesség s egyéb helyi előnyökre – osztályoztatik, s az évi középtartozás osztályonkint s holdankint fölosztatván, állapíttatik meg a váltság összege.»
Somssich Pál azt tartotta, hogy practice alig lehet másképpen eljárni, mint hogy a szőlő után községenkint kiszámíttatik a jövedelem; az annak megfelelő tőke azután individualiter kivettetik azon promontoriumra azon classificatio szerint, a mint a hegyek jobbak vagy rosszabbak; mert ha minden egyes félnek a birákkal kellene érintkeznie, nagyon hosszadalmas lenne az eljárás.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter nem fogadta el Kacskovics indítványát. Ebben hivatkozás történik a talaj minőségére; de a törvényjavaslat 27nem a föld értékét és minőségét veszi alapul, hanem az évi tartozásokat, tehát csak ezek erualásáról van szó. Továbbá azért nem fogadta el az indítványt, mert ugyanazon promontoriumban is a tartozás igen különböző lehet, mert nem mindenütt adnak dézsmát, vagy kilenczedet, vagy ötödöt, hanem adnak hegyvámot; a hegyvám pedig sokkal kisebb lehet néhol ugyanazon promontoriumon, mint az ötöd vagy kilenczed; ezen pótszakasz szerint pedig az egész hegységben egyszerre állapíttatnék meg a tartozás évi mennyisége. Ez teljes lehetetlen ott, hol az egyes szőlőbirtokosok szerződései különbözők. Az illető biztosokra és azon utasításra, melyet a miniszterium a biztosok számára ki fog dolgozni, kell bízni, hogy oly promontoriumokban, hol az egyes szőlőkre nézve különböző természetű tartozások voltak, minden esetre minden egyes szőlőbirtokossal külön kell a megváltási műveletet végig tárgyalni.
Bónis Sámuel a váltságdij alapját a jövedelemre nem fektette volna; de mivel a ház e tekintetben már azt határozta, hogy minden tulajdonosnak jövedelme téríttessék meg a megváltás által, Kacskovics indítványát nem fogadhatta el, mert ez tökéletesen megsemmisítené a ház határozatát. Így például egy promontoriumot két vagy több földbirtokos bir, s az egyiknek szerencsésebb fekvésű szőlei vannak, mint a másiknak, s jövedelmök tetemesen különbözik, habár kiterjedése a szőlőknek egyforma lett volna is; így, ha az egész szőlőcomplexum vétetnék föl és aránylag osztatnék föl a váltságdíj, akkor az egyiknek nem jövedelme váltatnék meg; ő kevesebb váltságdíjt kapna; s akkor azon elv sértetnék meg, melyre a képviselőház határozatát alapította. Ebben tehát tökéletesen egyetértett az igazságügyminiszterrel.
Nyáry Pál nem hitte, hogy a mint ő a törvény ezen szakaszát érti, lehető volna a becslésnek és a tőketartozás megállapításának kivitele másképp, mint ha az egész promontoriumra in concreto, vagy egy egész vidékbeli szőlőkre nézve eszközöltetik. Hogy minden egyes szőlőbirtokosra nézve külön biróság állíttassék föl, ezt valami szép és igazságos gondolatnak elfogadhatni ugyan, de nem foganatosítható. De képtelenségekre is vezet, mert ezen megváltásnak egyik főczélja, hogy mielőbb essünk keresztűl ezen krisisen. A másik pedig az, hogy a megváltásnál a szorgalom ne büntettessék és a hanyagság ne jutalmaztassék. Már pedig, ha az állana, a mit Bónis mond, ez következnék. Vegyünk p. o. egymás mellett fekvő, tökéletesen egyforma talajú földbe ültetett két szőlőt: egyikébe a birtokos véghetetlen sok szorgalmat investiált s ennek termőképességét a legmagasabb 28fokra emelte; a másikba úgyszólván alig ültetett bele egynehány tőkét. A földtalaj tökéletesen egyenlő: ebből az következik, hogy itten meg fog büntettetni a szorgalom; amott pedig meg fog jutalmaztatni a hanyagság. Mi következik ebből? Az, hogy a mint egyhelyütt a szőlőket összeirják, nagyon természetes, hogy a jövedelem fog számba vétetni, meglesz ez az első, második s nem tudom hányadik esetnél, s a szerint fogják megállapítani azt az értéket, vagy azt a díjt, a mely fizettetik az 1-ső, 2-dik s a többiektől. Ez által lesz kiegyenlítve az, hogy tulságosan az ipar nem fog büntettetni, s tulságosan nem fog jutalmaztatni a hanyagság.
Deák Ferencz: T. ház! Többször hallottam említeni, hogy a szőlőbeli adózásoknál, ha az eddigi jövedelem vétetik alapul a megváltásoknál, a szorgalom büntettetik, a hanyagság jutalmaztatik. Én ezt mai napig sem foghatom meg.
Kiadta a földtulajdonos a földet szőlő alá, s azt mondta: «Szerződünk, ti adjátok a termés kilenczed- vagy tizedrészét.» Az egyik szorgalmas volt, a másik hanyag. Ha valakinek lehetne a hanyagság ellen panaszkodni: a föld tulajdonosának lehet, mert kevesebb jövedelmet kap az ő bűne nélkül.
Hanem hogy áll a dolog? Az egyiknek, mint Nyáry képviselő úr mondotta, igen jól mívelt szőleje van, s ad egy bizonyos terrenum terméséből átlagosan, mert sokat terem a szőlője, dézsmául öt akót; a másiknak nagyon rossz a szőlője, s ad csak egy akót; s most meg volna büntetve, a ki öt akót adott. Engedelmet kérek, annak, a ki öt akót kiadott, 45 akó maradt, s annak, a ki egy akót kiadott, maradt kilencz akója.
Ha ezen elven indulunk, akkor kárhoztatnom kell mindazon szerződéseket, melyekben valaki földjét felében adja ki, mert akkor is bünteti a szorgalmat s megjutalmazza a hanyagot. Mindenik magának tesz hasznot, ha jól mível, s e haszonból, a hol tizedet ad, kilencz tizedrész marad. Ez érvet nem tekinthetem elfogadhatónak, s az engem nem tartóztat.
A becslések módja s ennek folytán a megállapítás, a részletes kivetés különböző tekintet alá esik. A hol szabott hegyvámok vannak, ott mennyiségről nincs szó, csak alkalmazni kell a lajstromokat, ott a becslési ár nem fog kipuhatoltatni; a kilenczed és tizedrésznél ellenben a mennyiség kipuhatolása szükséges; s ez a legterhesebb: mert szoros igazság szerint úgy kellene eljárni, hogy minden embernél a quantitást kellene kipuhatolni, mivel mindenki annyit tartozik 29fizetni, a mennyit adózott. Hanem attól félek, hogy ezt átalános szabálykint fölállítani bajos, mert kivihetetlen; mert ahhoz, hogy a középmennyiség kipuhatoltassék, individualiter szükséges, hogy a lefolyt tíz esztendőről az individualis kilenczed, tized lajstroma a földes uraságnál meglegyen. Ez jól rendezett nagy uradalmakban megvan, de a középosztályú uradalmak nagy részében nincs meg. Ott már tehát lehetetlen.
Azért sokkal egyszerűbbnek látnám azt a módot, hogy a hegységek vessék ki magok közt, a hol ez lehet. Ez sem lehet azonban mindenütt, mert a mint a miniszter úr megjegyezte, különfélék az adózások.
Engem a szerkezet elfogadására csak az visz, a mit a miniszter úr mondott: hogy a miniszterium által kiadott utasítás gondoskodni fog ilyen esetekről, valószinüleg részletes utasítást ad, hogy a hol lehet, ezt kövessék, a hol ezt nem lehet, egy másikat, a hol egyiket sem lehet a kettő közül, egy harmadik módot. Mert hiszen minutiákra kiterjeszkedni a törvényhozásnak nem lehet. Hagyjuk ezen kérdést a miniszter urra, akkor megnyugszom a szerkezetben.
A képviselőház Kacskovics indítványának mellőzésével a törvényjavaslat szerkezetét fogadta el.
