Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. [Jer 12,1]
Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? [Zsolt 12,5; 2Móz 5,2]
Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja! [Péld 13,9]
Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél. [Zsolt 1,4]
Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja! [Jób 20,10]
Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is! [Róm 11,34]
Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek. [Jób 3,18-19 ]
Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.