Jézus megkisértetik; Kapernaumba költözik, tanítani kezd, tanítványokat gyűjt; betegeket gyógyít.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, [Zsid. 4,15.] hogy megkisértessék az ördögtől.
És mikor [2 Móz. 34,28. 1 Kir. 19,8.] negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak [1 Móz 3,17.] kenyerekké.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: [5 Móz. 8,3.] Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Ekkor vivé őt az ördög a [rész 27,53.] szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: [Zsolt. 91,11. 12.] Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: [5 Móz. 6,16.] Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: [5 Móz. 6,13.] Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és [Ján. 1,51. Zsid. 1,6. 14.] szolgálnak vala néki.
Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy [rész 14,3. Márk 1,14.] János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság [Ésa. 9,1. 2.] támada.
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: [rész 3,2. Márk 1,15.] Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta [Márk 1,16-18.] két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket [rész 13,47. Ezék. 47,10.] halásszatok.
Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, [rész 19,27.] követék őt.
És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.
És [Márk 1,39. Luk. 4,15. 44. Csel. 10,38.] bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.
És elterjede az ő híre egész Siriában: és [Márk 6,55.] hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.
És nagy [Márk 3,7-8. Luk. 6,17-19.] sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.