A FRIGYLÁDA AZ ELLENSÉG KEZÉN
A FRIGYLÁDA AZ ELLENSÉG KEZÉN
A mózesi idők óta, illetve Jerikó bevétele óta nem volt rá eset, hogy a becses tárgyat, amelyben Jahve személyesen lakozott, egyenest csatába vitték volna, lelki erősítést nyújtandó az elcsüggedt seregnek. Sajnálatos módon az eben-ezeri csatában az isteni fegyver bevetése sem hozza meg a remélt eredményt, nemcsak a csata vész el, hanem Isten lakhelye is a körülmetéletlenek zsákmánya lesz. Jahve azonban e látszólag megalázó helyzetben is ki tudja mutatni hatalmát. Titkos erejével az éj rejtekében földre dönti, sőt össze is töri a bálvány szobrát, amelynek templomába mint diadalmi jelet elhelyezték, majd pusztító csapásokkal látogatja meg Asdód és utóbb Gát városát, amelynek lakói fogva tartják. Kissé talán mosolyt keltő a filiszteusok engesztelő ajándéka: a fekélyek arany mása, de ilyesmi nem volt ritka az ókor más népeinél sem. A gyógyítás görög istenének, Aszklépiosznak szentélyébe is a kérdéses testrész mását hozták ajándékul a gyógyult betegek. (S nem csak az ókorban volt így, szinte máig ezüst lábakkal, karokkal és szívekkel rakják tele egyes katolikus gyógyító szentek kegyhelyének falait!)
A frigyláda okozta fekélyek újabban egyeseket arra a bizarr feltételezésre indítottak, hogy az akácfa szekrényben bizonyára valami radioaktív követ őriztek a zsidók, s annak kisugárzásától betegedtek meg a filiszteusok, valamint utóbb, az ereklye hazatérte után Bét-Semes túl kíváncsi lakói. A feltevés persze fizikailag is képtelenség, hisz nincs olyan természetes állapotban lévő kőzet, amely ilyen végzetes hatású sugárzást bocsátana ki – az urándúsítást nem ismerték a régebbi századokban. De nincs is szükség ilyen magyarázatra: pusztán legendás mozzanatok ezek, és Isten rettenetes felségét akarják kiemelni, megközelíthetetlenségét és erejének félelmes nagyságát. Jahve más alkalommal is sújtotta ilyen és hasonló büntetéssel azokat, akik megharagították; például Egyiptom népét a fáraó miatt a hatodik csapás képében, a zsidókat a pusztában Kórah lázadása után.
Igen különös és mindmáig megmagyarázatlan dolog, hogy noha a Szövetség ládáját a silói szentélyből hozták el, szerencsés megkerülése után eszükbe sem jut a zsidóknak oda visszavinni, hanem a jelentéktelen Kirját-Jeárimban helyezik el, s ott is egy domb tetején, egy fészerben tartják évtizedeken át. Lehet arra gondolni, hogy az eben-ezeri győzelem után a filiszteusok Silót is elfoglalták és feldúlták, szentélyét lerombolták, s ezért kellett a szent ládának új helyet keresni. Jeremiás könyvének mindenesetre két helyén is van utalás rá, hogy Silót büntetésből lerombolta az Úr, bár időpontot a próféta nem jelöl meg. Ezzel Siló el is veszti azt a fontosságát, amelyet Józsué óta bírt; hisz még ő jelölte ki a várost Jahve kultuszának központjául. Emlékezzünk rá, hogy akkor majdnem háborúhoz vezetett a puszta gyanú is, hogy a Jordánon túli törzsek külön szentélyt akarnak emelni. Sámuel idejében már bizonyosan számos kultikus központ működött a zsidó törzsek által birtokolt területeken. Név szerint is említi az Írás Siló mellett Gilgált, Micpát, Hebront, Betlehemet és Nóbot; maga Sámuel is több helyen áldozott, például Cufban, ahol Sault fölkente, székhelye pedig szülővárosában, Rámában volt. A sok szentély és a bennük bemutatott áldozatok népes papi rétegnek nyújtottak megélhetést.
