II.*
II.*
Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 88-ik számából. K. F.
Az 1608: 1. törvényczikk azon szabad városoknak ad ülést és szavazatot az országgyűlésen, melyek Ulászló VII-ik O. 3. czikkelyében rendre elszámítvák: a többiek állapotját törvényjavításra halasztván. Ebből mindenek előtt az következik, hogy vannak városok, melyek már az 1608-ki törvény alkotásakor a negyedik rendhez tartozó szabad városok voltak, de azért akkor az országgyűlésre ülést és voksot nem kaptak, melyet tehát hacsak későbben ezen jogok részeseivé világos törvény által nem tétettek, ámbár szabadalmaik igen régiek, ámbár a megyei hatóság alóli mentességök – mint a szabadvárosiság jele – századok óta kétségtelen, ámbár az országgyűlésre nemzedékek emlékezetét haladó idők óta meghivatnak, s ámbár jövendőre is meghivatásukat ellenzeni e honban senki nem akarja, nem akarhatja: mégis ha ezen közjogi kérdés a Corpus Juris avas obscuritásaira támasztatik, az ily városok, melyek sem Ulászló idézett törvény czikkelyében nem foglaltatnak; sem későbbi törvény által országgyűlési üléssel és szavazattal föl nem ruháztattak, országrendi jogukat nemcsak hogy törvényből meg nem bizonyíthatnák, de sőt a törvény egyenesen ellenök fordul, s leghatározottabb ellenségökké válik, a mihez, mint győzhetlen erejü baráthoz folyamodtak. És itt van a kulcs, – miért tartók szükségesnek a joghistóriai fejtegetést; – szükségesnek tartottuk azért, mivel a kérdést fonák mezőre láttuk állítva, mivel oly gyáva szűkkeblüséget egy kir. városról sem tehetünk föl, hogy politikai jogai kiterjesztését, törvényhozási részvéte gyarapítását más testvérvárosok jogromjain akarná fölépíteni; jó lesz tehát megemlékezni, hogyha a városi szavazatjog kérdésének csakugyan az 1608: 1. t.-cz. útmutatása szerint kellene elintéztetni: akkor, hahogy az alább előterjesztendő törvénymagyarázat helyes, több mint 20 városnak országgyűlési ülés joga ingataggá válik; ha pedig törvénymagyarázatunk hibás: úgy jobb esetben legalább 7, rosszabban pedig 12 városnak hasonló joga alap nélkül rakott légépületkint összerogyik. Már pedig mi ösmérve nemzetünk lelkületét, ösmerve századunk szellemét, tagadni merjük, hogy e honban csak egyetlenegy ember is találkoznék, ki a XIX. század közepén az 1608-ki jelenetet újra játszani nem szégyenlené: azaz csak egyetlen várost is országgyűlési ülésétől megfosztani akarhatna, a nélkül, hogy a »nil de nobis sine nobis« jognak általános kiterjesztésével az individualis veszteségért pótlékot vagyis inkább a specialis jognak az egészbeni képviseletnél illő arányt s nyomadékot nyújtana. Félre hát egyrészről a megkövesedett szűkkeblüséggel, félre másrészről a túlságos követeléssel, félre a kétélű fegyverrel; és ki a kérdéssel az élet mezejére; ott az igazság, méltányosság, szabadság és haladás, s ezekkel a közjó istenerejétől támogattatik; ott bizton mondhatjuk, hogy a kérdésnek jövendője van.
A mi minket illet: a napnak nagy kérdéseit, mikben az időnek szíve ver, megszoktuk olyanoknak tekinteni, mikhez némi vizsgálat, némi fontolgatás, némi előkészület nélkül botor bizakodottsággal hozzájok szólani, hiba, vétek, kár: mielőtt tehát kimondottuk volna a szót, hogy a városi szavazatjog kérdését nem kell a Corpus Juris avas obscuritásaiba visszavezérleni,* a városokat lajstromba foglalók, s mindenikre nézve lelkiismeretes szigorúsággal kijegyeztük, mit mondanak felőle a törvények; e lajstromot azonban az »ultimacz ratio« szüksége idejére halasztjuk, jelenleg csak annyi speczialitást említvén, mennyi a törvény értelmében felfogására okvetlenül szükséges.
Midőn e szót először kimondottuk, a »Világ« szokása szerint egy hosszu tyradát gombolyított le ellenünk, hogy minő szörnyűség a törvényt ennyire nem tisztelni! S kérdezé: valjon minélfogva adunk p. o. Korponának országgyűlési jogot, ha az 1608: 1. t.-czikknél fogva nem? Mi azt gondoljuk, hogy a ki a közjogi kérdésekhez hozzá mer szólani, annak ha többet nem, legalább azt a törvényt kellene ismernie, a melyet idéz, különben lehetetlen, hogy világ-ba ne beszéljen. – Minden kigondolható példák között Korpona volt legszerencsétlenebbül idézve; mert ezen kir. város akármire építheti inkább országgyűlési jogát, csak az 1608: 1. t.-czikkelyre nem; mert ez csak az 1514: 3. czikkelyben elszámláltaknak ad ülést és szavazatot; ott pedig épen Korpona egy szóval sincs említve, s így a többi közt épen Korponának nincs és nem is lehet a világon nagyobb ellensége, mint épen az 1608: 1. cz. s az, ki reá nézve ezen törvényre hivatkozik. – De hisz ilyen »világ«-ba beszélési curiosumokat halommal találhat ott, a kinek tetszik. K. L.
Az 1608: I. t.-cz. tehát csak azon szabad városoknak nyújt ülést és szavazatot az országgyűlésre, melyek Ulászló VII. D. 3. czikkjében rendre elszámláltatnak; a többiek állapot,ját későbbi törvényhozásra halasztja (11. §.). Lássuk hát, mely városok számláltatnak el, mint szabad kir. városok, Ulászló idézett törvényében. E törvény szól a kir. jövedelmek forrásairól, szól pedig ekképen: Hogy pedig a királyi javak jövedelmek s birtokok felől kétség ne támadhasson, azokat itt följegyezni tetszett. 1. §. Vannak tehát először 8 szabad városok: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Sopron. – 2. §. Ezenkívül Ó-Buda, Esztergom stb. – 3. §. Ismét, a kunok és jászok. – 4. §. Visegrád, Csepel és Ros szigetekkel. – 5. §. Körmöcz, Besztercze, Zólyom a többi bányavárosokkal. – 6. §. És Nagybánya és a huszti vár; az öt várossal és sóaknákkal stb. stb. Már most az a kérdés: hány kir. város van itt rendre elszámlálva? Mi úgy hisszük, nyolcz, s nem több, nem kevesebb, mint csak épen nyolcz, a mi t. i. az 1. §-ban foglaltatik. Ezen állítás épen nem ujság, már Fessler is (8-ik kötet 17. lap) és előtte és utána igen sokan így fogták föl a törvény értelmét; meglehet azonban, hogy a gyámokok összeállítása nem lesz egészen érdektelen. Okaink tehát a következők:
Sunt igitur octo inprimis civitates liberae.« Hogy ez a szó: »inprimis« itt = »először« vagy mindenek előtte; azt minden gyermek tudja, ki latin gramaticát tanult. Már ha ezen törvény azt tűzné ki magának czélul, hogy a királyi városok lajstromát adja, s ekkor mondaná: először (inprimis) Budapest stb., ezenfelül (praeterea) Ó-Buda, Esztergom, Fejérvár stb., ismét (item) a kunok, nemkülönben (nec non) Visegrád, ezenfelül (in super) Körmöcz stb.: úgy igen helyesen mondhatnók, hogy ez mind kir. város; de midőn a törvény nem erről, hanem a kir. jövedelmekről szól, s azt mondja, hogy a kir. javak, jövedelmek és birtokok közé tartoznak: először (inprimis) a nyolcz szabad városok; másodszor Ó-Buda, Esztergom stb. és 8-szor Munkács, Diósgyőr és 11-er Görgő, Thens, Déva stb., mi valóban igen világosnak gondoljuk, hogy mindaz, a mi a kir. városokat rendben elszámláló első §-on említtetik, nem mint szabad kir. város, hanem mint királyi jövedelemforrás említtetik; arra tehát az 1608: 1. t.-czikkelynél fogva szavazatjogi követelést ama nyolczon kívül akármely más ott megnevezett város ép oly kevéssé építhet, mint Ó-Buda, Miskolcz, Diósgyőr nem építhetnek, melyek a többi királyi javak s jövedelmek sorában szintúgy megneveztetnek. Ez, úgy hisszük, magában is igen világos, mert ha Ulászló idézett törvényében más szabad kir. város is volna, mint a melyet az maga ilyennek mond: úgy e törvényczikkely az 1608-ban megállapított országrendi jognak criteriona nem lehetne, hanem magának volna még további criterionra szüksége. E vélemény korántsem kétséges hermeneutica eredménye, hanem számos más törvények és diplomák által igazolt históriai tény. Nevezetesen:
Az Ulászlóval egykoru Werbőczy, midőn hármaskönyve III-ik részének 8-ik czímében a szabad városokat elszámlálja, a fentebb említett tősgyökeres 8 szabad városon kívül csak Székes-Fejérvárt, Esztergomot, Lőcsét nevezi; s így habár azon képtelenséget vennők is fel alapul, hogy a szavazatjog kérdésében ne az 1514-iki törvény, hanem az ugyanazonkori Werbőczy határozzon: mégis azokon kívül, melyek országgyűlési ülésjoggal 1608 után speciális törvény által ruháztattak föl, legfölebb csak 11 város alapíthatna követelést. De csupán 8 alapíthat, mert Ulászló VII-ik törvénye szabad kir. városnak csak ennyit nevez. E nézetet igen erősen támogatja az 1500: 41. t.-cz. is. midőn megrendeli, hogy mindazon városok és helységek, melyék a vámtóli mentességre magokat kiváltságosoknak állítják, szabadalmaikat mutassák elő, »kivevén egyedül ő kir. felségének a szabad városait (Buda, Pest stb.), melyek kőztudomásu szabadságuknál fogva mindennemü vámadó fizetéstől szabadalmasak«. Ugyanezen t.-czikk a bányavárosokról különösen a 4-ik §-ban így- szól: »Ő felsége bányászainak városairól hasonlót kell érteni, hogy t. i. adómentességi jogaikat mutassák be, időközben pedig a szokás tartassék meg.« Már miután itt csak nyolczra terjed a kir. városok összes száma, miután a csak 14 évvel későbbi törvény ismét csakugyan ezen nyolczat nevezi szabad kir. városnak, miután az 1608-ki sarkalatos t.-cz. csak azon sz. kir. városoknak ad ülést és szavazatot, melyek a most utóbb nevezett törvényben elszámláltatnak: igen világos, hogy az 1608: 1. t.-czikk 10. §-ának jóvoltára csak ezek hivatkozhatnak, a 11. §-ban törvényjavításra halasztottak közül pedig csak azok, a melyek azóta, specziális törvény által ruháztattak föl országrendi jogokkal.
Végre még törvényeinknek e kétségtelen értelmét erősítik a tárnoki jogszabályokat megalkotó kir. privilégiumok. Első ezek között Ulászló privilégiumának a Rudolféba is 1602-ben bevett töredéke, íme szavakban: »Cum cives et communitates octo liberarum civitatum nostrarum singularibus gratiis et libertatibus, per serenissimos reges eisdem concessis gaudeant et – – specialiorem quandam et aliis regni nostri civitatibus et liberis locis secretam cousvetudinem habeant« stb. Következik Rudolf cs. és király privilegiuma 1602-ről; ez úgy az előszóban, mint befejezésben csak hét kir. városról beszél, t. i. (Buda és Pest időközben török kézre kerülvén) az Ulászló decretumábani többi hat várost nevezi, s még hetediknek Szakolczát. Költ eme privilegium 1602 aug. 13. – Ugyanezen év és hónap 20-káról Rudolf király szabadságerősítő s a tárnoki jogot minden itélőszékeknél megtartatni rendelő privilegiumot adott ki, mely nemcsak, hogy ismét csupán e 7 várost említi, hanem az is nyilvánosan mutatja, miképen e hétnek megemlítésével minden kir. szabad várost megemlített, midőn így szól »Con questi sunt nobis – universi cives et inhabitatores civitatum nostrarum regalium sive liberarium, utpote: Cassoviensis, Posoniensis, Tyrnaviensis, Soproniensis, Bártfa, Eperjes et Szakolcza.« Hasonlóan szól ugyanazon napon költ másik általános protectionalis levele. Ezen három rendbeli oklevelet a királyi városok az 1603-ki országgyűlésnek is bemutatták, s azoknak a 133-ik lapon történt belajstromzásukról Istvánfy Miklós nádori helytartó 1603. márcz. 23-káról bizonyságlevelet is adott, melyből egyszersmind azt is látjuk, hogyha több városok és szabadhelyek követei voltak legyen bár az országgyűlésen, sz. kir. városoknak csak ezen 7 város tartatott. Ugyanis így szól a nádorhelytartói bizonyságlevél: »Nuncii et legati civitatum regiarum et liberarum dicti domini imperatoris et regis nostri, utpote (7 név) ad praesetem diaetam destinati nostram et praefatorum SS. et 00. exurgentes inpraesentiam.«
Az idézett adatok eredményét összefoglalva ezekben fejezzük ki: Az 1608-ki törvény tisztán és világosan 8 várost, azótai speciális törvények pedig 17 várost ruháznak föl országgyűlési üléssel és illetékes szavazattal; ezenkívül kettő van speciális törvény által a királyi városok sorába számítva a nélkül, hogy országgyűlési szavazatukról szó tétetnék; azon városok közül pedig, melyeknek nevei Ulászló sokszor idézett törvényében említvék ugyan, de nem a szabad városi rovatban, van 3, mely későbbi törvény által a kir. városok sorába nyilván fölvétetett, de országgyűlési joga nem említtetik, és van 7, melynek a kir. városok közé fölvételéről törvény nincs, ámbár egyszer-másszor közbevetőleg szabad városnak neveztetik; végre van 12, melynek neve sem Ulászló sarkalatos törvényében elő nem fordul, sem későbben országrendi joggal törvény által föl nem ruháztatott. Ezen joghistóriailag külön kategóriába sorozható városok száma 49, s mindnyájan az országgyűlésre kétségbe nem vonható régótai folytonos gyakorlatnál fogva hivatalosak.
Hagyjuk tehát régi törvények avas obscuritásait, melyek ha nehány városnak követelését támogatnák is, ezeknek diadalíve csak társaik szabadságának romjain épülhetne. Állítsuk a kérdést az élet virító mezejére, vegyük fel induláspontjául, hogy a szabad kir. városok polgáraitól az országgyűlési jogot a szabadságszerető nemzet ma már Isten és ember igazsága szerint meg nem tagadhatná, habár a városok e jognak ekkorig nem voltak volna is részesei: annál inkább meg nem tagadhatja tehát, s gúnynyá még kevesbbé alacsonyíthatja, midőn a kir. városok immár jogtényileg egyikét teszik a négy oszlopnak, melyen az alkotmány boltozata nyugoszik. E mezőn távoztassuk szíveinktől a szeretetlen szűkkeblüséget, távoztassák a városok a méltánytalan tulságos követelést, és közelégedésre megoldathatik a bonyolult csomó, melynek megoldását hon és szabadság és civilisatio magas érdekei parancsolják.
