a) 1833 március 9 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek vallásos izenetének megvitatása. [I.] A főpapok ellenzik a kérdés felvételét.…
a)
1833 március 9
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetének megvitatása. [I.] A főpapok ellenzik a kérdés felvételét. [II.] A konzervatív főurak külön vegyesbizottság kiküldését kivánják a kérdés tanulmányozására. [III.] Az ellenzékiek a királyhoz való felküldés mellett vannak. Többség: külön vegyes bizottság kiküldése.
1833 március 9
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetének megvitatása. [I.] A főpapok ellenzik a kérdés felvételét. [II.] A konzervatív főurak külön vegyesbizottság kiküldését kivánják a kérdés tanulmányozására. [III.] Az ellenzékiek a királyhoz való felküldés mellett vannak. Többség: külön vegyes bizottság kiküldése.
9-ik Martiusi országos ülés – a főrendeknél.
A NÁDOR értesiti a fő RRket hogy jelen tanácskozásuknak tárgya a vallásos sulyok iránti izenet* lészen, ennek három része van: első azon közönséges szempont, mellyből a RR. ezen tárgyat felterjesztetni vélik. 2-ik a sérelmek és súlyok, az orvoslás és az 1790: 26. cz[ikkely] bővebb kifejtése tekintetéből hozzá adott javallatokkal, 3-ik rész az új kivánatok, postulata. Figyelmezteti a fő RRket ezen dolog fontosságára, s felszóllitja hogy a kényes tárgyat nehezithető minden mellékes kérdések elmellőzésével, szorossan a tárgy érdeménél maradjanak, s a közönséges szempont részét tevő három első §-usokat olvastatni rendeli. Mellyek Plathy Itélőmester által felolvastatván*
Iratok, I. k. 115. l.
A fogalmazvény innen Kossuth szerkesztőtársának, Orosz Józsefnek a kézirása, Kossuth néhány közbetoldásával.
[I.] A PÉCSI PÜSPÖK (b. Szepesy) négy okból nem akar ezen izeneteknek további vitatásába bémenni. 1-ör foglalatja ellenkezik világos törvényeinkkel, 2-or a jelen országgyülésnek czéljával, 3-or a diaetalis praxissal, 4-er a jelen országgyülésen előfordultakkal. Az elsőre nézve számos törvényeket idéz elő s azokból egyes czikkelyeket olvasgat, mellyekből azt hozza ki, hogy tulajdonképen csak a Praelati, Magnates et Consiliarii képezik a diaetát és hogy előbb az iniciativa a mágnásoknál volt; ez után másokra megy átal mint p. o. az 1495: 25. és 26. cz.,* a 7: 1723.* Ulászló 2 dear[ebum] 9 art[iculus]* onnan átalmegy az 1790/1: 13. és 12.* és az 1825/7: 5.* czikkelyeire, és hosszas előadásának resultatuma hogy a királyi előadásokon kell kezdeni a diaetát. Még hosszabban fonja ki a másik pontot, leginkább az 1825/7 és az 1830-i napló könyvekből; minthogy ezek szerint a jelen országgyülése egyedül az országos munkálatok felvételére rendeltetett, a kérdéses nehézségek pedig a literariumban és religionariumban fordulnak elő, nem lehetnek a mostani tanácskozásnak tárgya. Nem rövidebb vala a harmadik pontnak lemotolázása. 1791 óta mindig országgyülési vegyes kiküldötség szedte rendbe az országos sérelmeket, ezt számos példákkal bizonyitja be. A protestánsok sérelmeit illetve, emlékezteti őket az 1825/7. naplónak 1061. és 1062. lapjaira, hol a KK a már Ő felségének előterjesztett panaszaikra minél előbbi k[egyes] válaszért könyörögnek;* nem különben a mult országgyülési 308. 465. és 510-ik lapjaira emlékeztet.* Hol több az elfogadott vallás, ott igen kényes a hitbeli elveknek vitatása. Azon kivül a postulatumokat a sérelmektől el kell választani, szintugy a törvény hozó hatalmat a biróitól, mert máskép mire volnának a törvény székek ha itt akarnók megbirálni az ily eseteket. De ha ezen sérelmek egyes esetekre alkalmaztatnak, igen sokszor egész formájokból kivetkeztetnek. Sérelmek rendes összeszedése csak Deputatióban történhet. Azonkivül, valamint eddig szabad volt az accatholicusoknak könyörgéseit ő felsége elibe terjeszteni, ugy most sem tiltatnak el tőle. Olyan kivántathatik, mi a törvények ellen van (itt a szónok elveszti előadásainak fonalát: megakad, s nehány perczenetig sem elő sem hátra) – – mivel tehát ide sem annak idején, sem helyén ért az izenet, nem lehet felőle tanácskozni. A negyediknek bebizonyitására az egész jelen országgyülésének történeteit előszámlálja. Mindenek előtt elsőbséget adni akartak a KK a preferentiáléknak, e végett már 7 hetek előtt vegyes kiküldötséget kértek, melly azonban még most sem neveztetett ki; de ezen előleges sérelmek között hijába kerestetik a vallásbeli tárgy és ezáltal magoknak zárták bé az útat. Azután már magok határozták meg a tárgyak sorozatját t. i. az urbar[iumot], comiss[ariaticumot] és Contributionalet, és ezáltal kijelelték a tanácskozásoknak ösvényét. A literarium, religionarium és publicopoliticum, a hová tartoznak e sérelmek, magok a KK által továbbra hagyattak. Ezért az izenetnek többi foglalatját nem kivánja felolvastatni, hanem azt a vegyes kiküldötségre utasittatni akarja, mivel a törvények és a szokás a tanácskozások rendét már meghatározták.
A 25. tc., amelyet már gyakran idéztek az előzőek során, a királyi tanács tárgyalásairól szól, a 26. tc. szerint az országgyűlésre a főurak, főpapak és nemesek valamennyien meghívandók.
Az országgyűlések nyugalmának biztosításáról.
Nyilvánvalóan elírás mivel az 1495. évi decretum 9. cikke nem országgyűlésre vonatkozik.
Az országgyűlések tartásáról, s a törvényhozó hatalom gyakorlásáról.
Az országgyűlések háromévenkénti tartásáról.
Az 1827. ápr. 3-án felterjesztett gravamenek között a consistoriumokra és a vegyes házasságból származó gyermekekre vonatkazólag.
Az 1830-iki országgyűlés Írásai-nak id. lapjain az országos bizottság által összeírt vallásügyi sérelmek, a kerületi ülésekben reájuk tett észrevételek és a főrendek válaszai olvashatók.
Ezen vélekedésben osztozkodtak minden püspökök, majd rövidebb, majd hosszabb előadásaikban. Nevezetesen a KÉT ÉRSEK, BÖLE a szombathelyi, JURANICS a győri, HORVÁTH a fehérvári, LAICSÁK a nagyváradi püspökök, röviden. De hosszabb beszédeket tartának VURUM a nyitrai p[üspök] ki többek között a catholicusok köz fájdalmát emliti, mellyel azon vallásuknak, mellyet bölcsőjük óta követtek, elveit kiforgatva, és helyettök olyanokat felálitva látnak mellyek lehetetlen hogy szivöket irtózással (horrore) ne töltsék. Fentartja ő magának ezen állitása bebizonyitását, midőn a dolog annak utján és idejében a tanácskozás alá kerülend. A küldötség sokkal nagyobb malatiával fogja azt elővenni, és a mindenfelőli megvizsgálás után majd elválik, mellyik sérelem alapos vagy nem? Még hosszabb oratióban ismételte SCITOVSZKY a rosnoi p[üspök] a mondottakat, megjegyezvén, hogy mindig előbb pro aris harczoltak eleink, azután pro focis. Leginkább a békesség tekintetéből kivánja a dolgot a küldötségre útasitatni. Nagy hévvel és számos citatiókkal kelle most ki JORDÁNSZKY a Tinniniai p[üspök]. Ha az egyesség a KK czélja, az erre törekedést a hitnek ministerei, juxta jus bonae existimationis leginkább magoknak tulajdonithatják. De mivel királyaink szándékaira hivatkoznak a KK, szükséges ezekből valamit előidézni; itt olvassa az 1-ő Ferdinand alatti 1550. azon czikkelyt, hol a romana ecclesianak kirekesztő jus adatik.* Sőt még a pacificatioban is láthatni a romai catholica hitnek principatusát, – (itt megint olvas 1608 és több czikkelyt.) Sőt II. Josefnek 1782-i edictumában sem találtatik azon indifferentismus, mellyre czéloznak a KK, mivel nyilván mondatik ott, quod unicam catholicam religionem praedominante akarja a felség.* Ez az 1793-i 26. April 10151. szám alatti edictumban is találtatik.* Az izenetben felállitott elvek nem csak fájdalommal töltik a püspökök sziveiket, hanem még egy uj confessiora, a posonyira, is vihetnek. SZUSITS püspök nem foghatja meg, miért sietnek ezzel olyannyira a RR holott most sem Bethlen sem Bocskay, sem Rákóczy nem áll a hátunk mögett. Erre a NÁDOR azt jegyzi meg, hogy ő nem szokta ugyan félbe szakasztani a szónokokat, de figyelmezteti a püspököt a jelen tanácskozás korlátaira. Nem szükséges a régiekre visszamenni, mivel itt csak az 1790/1: 26-on van a szó, és meg kell vallanunk hogy minden pacificatiók ellenére az accatholicusok jusai csak ezen törvényáltal álapitattak meg tökéletesen.
Valószínűleg a 16. articulust, amely szerint a világiak engedelmeskedni kötelesek a püspökeiknek hitbeli dolgokban.
Mind az 1781 okt. 24-i türelmi rendelet, mind pedig róla szóló hivatalos újságcikk, amely a kabinetirodában készült, dominans religio-nak nevezi a katotikus vallást.
A leiratot a helytartótanács Torna megyéhez és a rozsnyói püspökhöz intézte, elrendelve három, a katolikus vallást elhagyni szándékozó férfi hat heti oktatását. (Orsz. Levéltár, Helytartótanács, Dep. Aug. et Helv. conf. addict. fons 105. nr. 3.) A rendelet fogalmazványa nem tartalmaz az említetthez hasonló kifejezést.
A váczi p[üspök] (NÁDASDY) szinte hosszas beszédjében a már előhozottakat ismételi, nem különben KOPÁCSY a Veszprémi és BELÁNSZKY a Besztercebányai püspökök; de mindnyájokat felűlhaladá a szathmári p[üspök] HÁM ki egy félóránál tovább tartott dictiójában nem sok ujat mondott, kivévén azt, hogy miután egy Atyánk vagyon, szükséges hogy mindnyájan egy anya t. i. az anyaszentegyház keblébe visszatérjünk. Végre PALUGYAI a kassai püspök, ékes és szépen előadott beszédjében a clerus jusait, hogy minden védeszközeiket előhozhassák, erősen pártolja. Kivánja ugyan az egyetértést, de nem a törvények által kitüzött határokon túl.
[II.] A világiak közül vezér vala a TÁRNOK, kinek véleményére is sokan hivatkoztak. A törvények és a szokásból hozott erősségeken kivül, leginkább azt vitatta, hogy ezen sérelmek nem terjesztethetnek fel ily általánosan, hanem előbb szükséges specifice rostálni őket. Ez sokkal nyugodtabb elmével és nagyobb körültekintéssel történhet a Deputatioban, mint in pleno. Igy volt ez mindég minden fontos országos nehézségekkel. Valyon 1830. kisebb volt e a más vallásuak eránti szeretet, és még is deputatiora utasittatott a tárgy.* De a KK által kivánt úton egy szempillanattal sem gyorsassitatik a dolog, mert itt csak egyes eseteken épült sérelmekről van szó, mellyeket a fő RR is tudnak; ezen sérelmek csak a törvény által orvosolhathatnak, ennek sanctiora van szüksége, ez pedig csak a Diaeta végén történhet. Igy tehát vétessék fel a tárgy a minél előbb kinevezendő vegyes kiküldötség által véglegesen. Igy mellőztethetik el minden más kép alig kikerülhető indulatosság.
A gravamenek összeírására kiküldött bizottság munkálatát l. az országgyűlés Írásai közt, 299. s köv. l.
Ezen véleményhez tökéletesen állottak a BÁN, g. ZICHI-FERARIS, g. BATHYANYI Imre s az unghi főispány LÁNYI. Az aradi főispán, ORCZY még a mondottakon kivül, nem akar per excerpta dolgozni. A FŐ LOVÁSZMESTER azzal dicsekszik, hogy az előbbi vármegyéje s a mostani is oly magyarok, hol hosszabb tapasztalása szerint a vallásbeli sérelmek számosok és szinte örökösek. De mivel a KK által kivánt úton nem segithetünk rajtok, a Tárnok Ő Ex[cellenciájá]hoz csatolja magát, annál is inkább, mivel az izenetekből látja, hogy mintegy 15 sérelmek fordulnak elő és minden vallásbeli Resolutiok vitatás alá kerülendnek s cassálva lesznek. Ez ex professo csak Deputatio által történhet. A fiúmei gubernator ÜRMÉNYI a Tárnok és a nyitrai püspök nézeteiben osztozkodván, büszkélkedik, hogy Magyarország Európában legelső vala, melly béke idején, vér nélkűl az 1790/1: 26. t. c. hozta; holott a kevél Anglia csak nehány évek előtt nagy küzdések után juthatott a vallásbeli szabadsághoz.* A kőrösi főispány BEDEKOVICS csak leginkább a formárol gondoskodik és irtózik annak egy constitutionalis országban leendő felforgatásától, és kivált nálunk most, hol az organicus diaeta küszöbén állunk. A barsi főispány KEGLEVICS azáltal, hogy az oly kegyes k[irályi] előadásokra 3 hónap alatt nem készitettünk felirást, a nemzeti becsületet, ezen legdrágább kincset, Európa szemeiben veszedelmeztetve látja. A kiküldötség által a sérelmek el lesznek választva a dogmáktól, mellyek csak zsinatnak tárgyai lehetnek. Hol kevesen vannak, sokkal nagyobb malaciával vitetik a tanácskozás; a tárgy pedig egy nappal sem hátráltatik ez által; a deputatio pedig minél előbb neveztessék. A gömöri főispán ALMÁSY a nehézségek között olyanokat talál, mellyekbe mint catholicus lehetetlen ereszkednie. Mi fog történni? az, a mi 1790-ben az az, hogy semmiben sem egyezhetnek. A verőczei főispány SZEGEDY szükségesnek véli, hogy a sérelmek előbb a pacificatiokkal és a fenálló törvényekkel combináltassanak ez pedig in pleno nem történhet: de in generalitate sem lehet béereszkedni, hanem specificumra kell mindent vonni. B. PONGRÁCZ pedig az anteacták hijányát látja. A komáromi administrator ifj. NÁDASDY Leopold csak exmissis exmittendis akarja a felterjesztést; öszve vannak keverve; mert egy része a protestansok sérelmei; a másik a catholicusok postulatumai, a harmadik Horvát országot érdekli. Jobb ha ezek az országos kiküldötség által előre rendbe szedetnek, mint hogy hosszas vitatások következésében vissza s ismét vissza küldetnek. Békésnek főispánya LÁNCZY különséget lát a mostani és mult diaeták között; ama félbeszakasztatott, a mostani oly hosszas lesz, hogy nincs ok, mért ne lehessen hatszor is repraesentálni e tárgyban, ha szükségesnek fog találtatni. Ezen véleményben van a zágrábi Püspök ALAGOVICS is, a torontáli Főispán GHICZY pedig csupán azért kiványa a deputatiót, hogy az inditó okok pro et contra adathassanak elő.
Az emancipáció-bill 1829-ben biztosította a katolikusok polgári egyenjogúságát.
Az ORSZÁGBIRÁJA velős előadásában négy nézetekből veszi okait, 1-ör a törvényekből, 2-or a szokásból, 3-or a dolgok siettetéséből, 4-er a keblek egyeztetéséből. Beszédjének folytában az iniciativáról azt mondja, hogy maga harczolt mellette a mult országgyül[ésen] és egy tőle nagyon tisztelt tagnak, (B. Ötvös főpohárnoknak) ellene mondott, mivel a Vármegyei követekben utasitásaiknál fogva, a közvélemény képviselőjit tekinti. Ezt ő becsüli, de annyira nem kivánja kiterjeszteni, hogy a másik táblának minden befolyása nélkül, előbb a kerületi, azután az országos ülésekben végzések tétessenek. Hallatik, hogy 700 ezernek (a követek küldőinek) által ellenében az 500 (a fő RR táblája) semmi tekintetet nem érdemel; ez figyelmeztette őt és kérdi, valyon tulajdonképen az egész országot repraesentálja e a másik tábla? Már maga a törvényczikkelyeknek a kerületi ülésekben kidolgoztatása minden közvetlen befolyásból rekeszti ki a főrendeket az előleges kidolgozásban. Noha azokat, mellyek máshol történnek, nem tanácsos itt előhozni, még is a protestánsok 3 milliónyi számáról hozott erőségre az az egyenes felelet, hogy a másik számosabb felekezetnek lelkiismerete is tekintetet érdemel. Vannak az izenetben oly elvek, mellyeket a szónok általában el nem fogadhat, noha minden intolerantiától távol vagyon, a minek egész élete folyta tanu bizonysága; de az indiffrentismust sem pártolhatja. Kivánja hogy a kiküldötség, hol a fő táblának is befolyása van, az egész tárgyat előlegesen minden részrehajlatlansággal a törvények, szokás és praxis szerint felvegye.
Mind ezen előadások, a főlovászmesterét és az aradi főispánt kivéve, deák nyelven folytanak.
[III.] E véleményeknek azonban nem kevés ellenzői, leginkább a Regalisták közül valának. Mindjárt a pécsi püspök után emelkedék g. SZÉCHENYI István, ki a Nádor által kitűzött határokban maradni kivánván, noha az előtte szólló azokon igen túl vágott; csak röviden arra nyilatkoztatta magát, hogy noha nem nagy barátja annak, hogy a főtábla szórol szóra hajoljon a KK minden kivánságaira; de inkább mint ezen tárgy nem vétetnék tanácskozásba, kivánná hogy egy szót sem szólnának a főrendek és egyenesen küldenék Ő felsége elibe a felirást. A Nádor előbbi intése következésében nem is kiván az egyesség kedvéért a bécsi s linczi békekötéseknek, s az 1790: 26-nak fejtegetésébe ereszkedni, mivel praxisban igen sok történik a praeter et contra legem. De a Nádor a pesti vármegyegyülésén szivrehatólag adta elő, hogy ha a törvény csak egy hajszálban sértetik is, az egész alkotmány veszélbe jön. Bizonyos, hogy meg vannak sértve törvényeink. Ezt most megpendítni volt e jó, vagy nem? nem vizsgálja hanem csak arra emlékeztet, hogy három millió vár erre. Ezért kivánja hogy vétessék elő. (Hangos éljen! követi a lelkes szónokot.)*
Zichy: Széchenyi beszédei, 109. s köv. l.
Gróf FEKETE arról a mi előbb vólt, nem kiván szóllani. Ohajtotta ugyan, hogy a deputatio utján ment volna a dolog szokás szerint. De már több napig, hétig tanácskoznak effelől a RR kerületi s országos ülésekben. Ezt most tanácskozás nélkül vissza küldeni s az országos küldötségre utasitni szinte annyi volna, mint ha a Curia egy a törvényszékeken keresztül ment pert tanácskozás nélkül visszaküldené. Ha vannak postulatumok a sérelmek között, el lehet azokat választani, de belemenni szükséges.
Gr. VAY azt hogy a felelet elkerültessék és mind az mit ezen gyönyörü izenet magában foglal, elmellőztessék, minden erejével tartóztatni fogja. Itt azt és csak azt jegyzi meg, hogy a k[irályi] előadásokba már bémentek a KK hogy az előleges sérelmekbe már beléereszkedtek a főrendek. Mint egy magyar megyének magyar főispánya örömmel tapasztalá, mint öleli magát, mint szorítja egymást rokon kebelhez a külön vallásu nemesség. Hasonlót óhajt a törvényhozó testnél. Fogadtassék el az izenet.
Gróf KÁROLYI György: E fontos tárgyban, melly 3 millió atyánkfiai polgári sorsát érdekli, csak abban állanak észrevételei, hogy valamint a tűredelmességnek barátja, ugy gyülölnie kell a vallás szentségét fertőztető visszaéléseket, mellyek az izenetben emlitetnek. Az 1608-i törvény, a bécsi s linczi békekötések és végre az 1790: 26. ellen csakhamar a kormánynak explanataria Resolutiói érkeztek, mellyek boszonkodással és szégyennel töltenek. Csak ugy lehet segiteni, ha ezen resolutiók megsemmisítetnek és a vallás közti egyenlőség de facto helyre hozattatik. Egy hazának fiai egy szabadsággal birunk. Tegyük e törvénysértést sajátunká, mert magunk jusa az 1790: 12. tc.* meg van sértve. Vegyék a főrendek bölcs tanácskozások alá az izenetet, a melly ha igy küldetik vissza – bár rossz jósló legyen – sok kedvetlen vitákra, idővesztésre és a czéltól elvonzó resultatumokra adand alkalmat. (Éjen!) A nyitrai püspök állitásának hogy az izenet elvei irtozást okoztanak a catholicus keblében, ellenmond, mivel csak pápista követek voltak azok, kik e tárgyat felvették, és vitatták; azért fel nem lehet tenni, hogy ez comittenseiknél irtózást okozhatott volna.
A törvényhozó hatalom gyakorlásáról.
Báró VAY szokott ékes szónoksággal pártolja hasonlóul az izenetnek felvételét, és nevezetesen az 1825-i példára hivatkozik, hol nem ily országos tárgy, hanem csak Sopron vármegyei egyes embernek sérelme a szokot gravaminialis utból kiragtadtatván, a felség elibe terjesztetett,* ki nem a tárgy nagyságát, hanem igazságát szokván fontolóra venni, különös választ adott reá.* Egyesség nem lesz addig, mig e tárgy itt tanácskozás alá nem vétetik.
Sopron megye gravamene szerint Schweitzer József derecskei jobbágy boroshordóját Hg. Esterházy lackenbachi provisora lepecsételte, hogy a bor eladását megakadályozza. (Az 1825/7. évi országgyűlés Jegyzőkönyve, VI. k. 239. l., Írásai, 1571. l.)
Az 1827 aug. 11-i királyi válasz az országgyűlés Írásai közt, 1679. l.
Hasonló véleményben valának a krassói főispány GYÜRKY, gr. BETHLEN Domonkos, öregebb és ifju b. JESZENÁK, gr. KOLONICS, herczeg PÁLFFY, gr. VICZAY Károly, báro ZAY és gróf NÁKÓ is.
Gróf ESZTERHÁZY Károly nem azt gondolja tekintendőnek, ki mit hiszen, hanem hogy egy hazának fiai vagyunk. Lesz talán az az idő, hol ők is bizonyitandják hálájokat. Főczél az egyetértés.
A lelkes gróf WALDSTEIN János finom udvariasággal, de logicájának éles fegyvereivel czáfolja meg a főlovászmestert és az aradi főispányt. Ékesen folyó előadását még a pápa példájával is támogatja, a visszaküldés által okozandó scandalumra figyelmezteti a főrendeket és törvényeken fenekülő nemes beszédjét azzal fejezi be, hogy adjuk az Istennek mi az Istené, a Királynak mi a Királyé, de ne tagadjuk meg a nemzettől azt, mi törvények által annak sajátja.
Gróf SZAPÁRY Ferencz szabadon és bátran kimondja hogy valamint az egyeséget hazánk legnagyobb hasznának tartja, ugy károsabb dolgot nem lát, mintha ezen izenet visszaküldése által a meghasonlás magva hintetik. A Statusnak mindegy a polgár akár mit hisz; de ha a segedelem csupán a segedelem formája miatt elmaradna, igen szomoru lenne.
Most álla fel b. WESSELÉNYI és valódi classicus beszédjében, mellynek velős kivonatával tisztelt olvasóinknak a jövő számban kedveskedendünk,* a tárgyat egészen kimeríti.
A beszéd szövegét nem tartalmazza a következő szám.
Miután még néhány ellenvéleményüek az izenet visszaküldése mellett szólottak volna, komor tekintettel emelkedék még egyszer a lángeszű gr. SZÉCHENYI István; szavainak fergetegéből mindenfelé sujtának a villámok. Megcsalatkozott, ugymond, nem gondolván, hogy ezen tárgy annyi okoskodással fog vitattatni, s ezért kéntelen még egyszer szóllani. Tudta ő, hogy sokan azon ürügyel, hogy nem lehet per excerpta dolgozni, elő fognak állani, mint azt nevezetesen az aradi főispán is tevé. Nem bánja, ha tán kedvetlenül hangzik is szava, de ő ezt a legkisebb argumentumnak sem nézi, sem itt, sem máshol. Magok a k[irályi] előadások excerptákat foglalnak magokban, és ezen ház is utat mútatott erre, midőn a sorozásnál a Criminálét kivette a juridicumból. Ha tetszik, lehet per excerpta dolgozni, ha nem tetszik nem lehet. Igy a magyar nyelvnél nem tetszett az excerpta, s ezért vissza is küldetett az izenet, s e szerint majd fehér, majd fekete: A bihari főispány jobban gondol segíteni a catholicus atyánkfiain, ha sérelmei relegáltatnak (a főispán némikép meglepve azzal menti magát intercalariter, hogy csak a deputatio által akarja megvizsgáltatni; erre Széchenyi szinte intercalariter felel, hogy ő azt mindegynek gondolja.) Igy már különféle a kifogás. Hódol ő ugyan ő Exc[ellenciája] mély belátásainak de talán azon 3 milliók is belátják, hogy 42 évig semmire sem mehettek őszhajú gravameneikkel, mint azt tisztelt barátja (b. Wesselényi) környülálásossan előadta. Ő nem azon három millió tagja, de ha helyheztetésökbe teszi magát, úgy látja a főrendeket, mint olyan embert, ki jó házban lakván s bő asztalnál ülvén a szegényt s éhezőt továbbra biztatja, kinek egy óra várakozása is kinos. Igaz, hogy sok ember éhezik physicai eledel után inkább mint moralis után; de még is, ha bár a jelen izenetben csak egyetlenegy sérelem foglaltatnék, be menybekiáltó volna azt elhalasztani; s ezen a világon, hol nem tudjuk, honnan jövünk s hova megyünk, másnak utat szabni akarni a legnagyobb vakságnak tartja. Jól esett Ő Exc[ellenciája]a fiumei gubernátornak az 1790: 26-al előálni, s kérdezni, valyon dicsekedhetnek e más nemzetek ily törvényel? De mit mutat ez? nem mást mint hogy voltak nemeslelküek azon a diaetán, kik a sérelmeket orvosolni akarták. Nincs jogunk azért sokat kevélkednünk, és itt is kéntelen ama minapi franczia közmondást ismételni „L'insuffisance amčne l'arbitraire” – vagy tán úgy volna okunk hátrameni, valamint sok régi katona elbizza s elhagyja magát régi babérja miatt, midőn hasznosabb azon ujoncz, ki csak most iparkodik előre. Csak azt bizonyitja az 1790: 26. hogy nemes elszánással voltanak eleink s arra int hogy alábbiak ne legyünk náloknál. Nem tudja, mere fog dűlni a töbség, reményli, hogy a főrendek igazságszereteténél fogva fel fog vétetni, de ha mégis reményének ellenére visszaküldetnék az izenet; hogy ha némü öszveköttetése van ez életnek a másikkal, kivánja; maradjon mai tettének akkorra is nyoma, midőn többé nem létezend, s azért naplókönybe iktattatni kéri: hogy Széchenyi István ezen végzést minden erejével hátráltatta. (Hangos és húzamos éljen és moraj.)*
Zichy: Gr. Széchenyi István beszédei. 110. s köv. l. – Széchenyi, IV. k. 366. l.
Erre a Nádor megjegyzi, hogy ezen utolsó kivánat a diaetalis praxis ellen van. Gróf Széchényi és B. Wesselényi véleményét még g. FESTETICS Leo és b. PRONAI Albert csinos és lelkes beszédekben pártolták.
Mellyek után a Nádor melyfájása miatt csak nehány szavakkal arra fejezé ki a töbség végzését, hogy az izenet vegyes országos küldötségre utasittassék, melly minél előbb (preferenter) ki fog neveztetni.*
Itt végződik Orosz kézirása.
