d) Toldalék. A szerkesztő észrevételei a városok szavazati joga és az országgyűlési újság kérdéséhez.
d)
Toldalék.
A szerkesztő észrevételei a városok szavazati joga és az országgyűlési újság kérdéséhez.
Toldalék.
A szerkesztő észrevételei a városok szavazati joga és az országgyűlési újság kérdéséhez.
December 24.
Két tárgy vólt érdekes eddig. 1-ör a városok rész vételt ohajtottak a Napló könyv birálásába, 2-or a Diaetalis Ujság. A kettő nemü materialét ád a követek politikai meg itélésekor. Az 1-ő feletti vitatásokból az tettzik ki, hogy az Aristokratikus lélek még mód felett hatalmas, azon ellen vetések, hogy a városok még nem függetlenek, választási Rendszerek, s egész coordinatiojok hibás, Nemzetiségek ki felytődve nints, tekintetet érdemlő ellen vetések lennének, ha arról lenne szó, hogy minek előtte ezen fogyatkozások meg orvosoltatnak, tanátsos e a városoknak nagyobb törvényhozási részvételt, voxaiknak nagyobb nyomosságot adni, ez által a v[árme]gyék ellen talán sulyt formálni? magam is azt tartanám nem, de mikor tsak arról van szó, szabad légyen e nekiek fel ügyelni hogy amit az engedett, nem szélesített határok között, mint a Törvény hozó test tagjai mondanak, híven be mennek e a Napló könyvbe, s ez is meg tagadtatik tőllök, az igazságtalanság s nem csak annak adja jelét, hogy a polgári rend felemelkedését gátolni akarja az aristocratia, de azt is mutatja, hogy privilegiált jussaihoz még ott sem enged közelitést, hol a privilegiált jussoknak a közelités távolról sem ártana, sőt használna, mert azon egy érdeknek részvényessei szaporodnának, én ugy hiszem kapni kellene rajta, ha valaki a maga tetteinek publicitást ohajt, aki ezt ohajtja az jó uton indult, mert a bün futtya a világosságot, s a publicitás által ki fejlődött köz vélemény erősebb garantiája a képviselés hellyes tellyesítésének, mint minden Instructio, és esküvés, ez tartja egy kezében a polgári érdem koszorút, más kezében azon ostort, mellynek tsapásai előtt sok hatalmas ember szégyennel átokkal tetézve szállott le magas állásáról, aki igasságos nem tud lenni mások jussai eránt, a szabad sem tud lenni, az ő szabadsága licentia. A 2-ik kérdés feletti vitatás világos jelét adá annak, hogy a magyar könnyen hevül, könnyen hül, olly szép lelkesedéssel fogtak a dolog pártolásához, azt lehetett hinni hegyeket mozdit ezen egyesült akarat, Dubravitzky szépen mondá, ha valaha kételkedtem vólna, most meg győződnék, hogy a Nemzeti életben minden elvetett kis mag idő jártatva gyümöltsöt hoz, imé melly lelkesedés fejlet ki az 1830-ki kis szikrából, szép azon pillanatban, midőn mondódot, igaz is vólt, de egy pár óra alatt tsendesedtek az indulatok, a meg állapított mivet életre kellett hozni, módokról kellett gondolkozni, s mi lett a resultatum? semmi. Köz lélekkel törvénytelennek declarálják a Censurát, s még is el ijjed tőlle egy Törvényhozó Test, nem mer velle meg vivni, mert nem remél győzni, nem bizik erejébe, s hatalmát jussaival egyenlő méltóságra nem képes emelni.
BÖTHY azt mondá „mutassuk meg hogy győzni tudunk”. Szegény ábrándozó, aki győzni akar, annak nem kell előre kétségbe esni, aki azon meggyőződéssel megy a hartzba, hogy meg fog győzetni, az már meggyőzettetett.
December 26.
Szép remények, kik a Nemzet kép viselőinek bátor állhatatosságok eránt való bizodalomra épültetek, Isten veletek. Ma a Circularis Sessiok Diariumja iránt az végeztetett, hogy mivel nints reménység, hogy a Kormány ennek nyomtatását meg engedje, tsak Dictaturán irattasson, rettenetes dolog azt Circulus ülésnek (amelly bár mint ki nézzük is, minden esetre diplomaticus fontosságot visel) határozásával ki jelenteni, hogy bár milly igazságos légyen is az Országnak valamelly kivánsága, ha gondolyuk hogy a kormány akadályoztatni fogja annak tellyesedését jobb előre le mondani, – s ez független Törvényhozó Test, ezek a Nemzet jussainak bátor védjei? Dii meliora! mi lessz belőlünk azon kérdésekbe, mellyek kormány, s nemzet közötti visszonyokat fogják érdekelni, ezen enunciált gyávaság mellett. Ezen két napi hosszas vitatások, mellyekbe 107 szónok lépet fel egy más után nem tsak hogy semmi hasznot, sőt véghetetlen kárt hoztak, nem tudom mi szél fujt tegnap előtt s ma közt, de még azok is, kiknek tántorithatatlanságokra világot épitettem vólna, mind megváltoztak. Ez őrző szivemnek egy keserves nap vala. Nagy Pál leg alább gondolkodásához hiv maradt, meg mutatta mely alatson fokán állunk az Institutiónak, meg mutatta, hogy képzelt szabadságunk, egyenesen ellenkezik azon szabadsággal, mellyet némelly más nemzet bir, meg mutatta hogy szabadságunk olly ellenkezésbe áll a természeti Jussokkal, hogy ha azt meg tartani ohajtjuk, a publicitástól félnünk kell.
*
Fel ötlő dolog, hogy a kir. propositiokba a 2-ik vagy is az Urbariale és Juridicum után ez tétetik „in quibus coaluerint altissimae sanctioni Regiae substernant”* ez se minden operatum után külön, se mindenik végével, hanem tsak ezen kettő után – a Czélzást el találni könnyű!!!*
T. i. a rendek terjesszék fel megerősítésre azt, amiben megegyeztek.
Az összegyyüjtött toldalékok között (Kossuth-Archiv 506. l., 306. l.) e helyen még a következő áll: Beszéllik Erdély folyamodást küld a bétestesítés (incorporatio) végett.
