98. Pest, [1836 november vége] Kossuth egy fel nem használt folyamodványa* a Lovassy-ügyben.
98.
Pest, [1836 november vége]
Kossuth egy fel nem használt folyamodványa* a Lovassy-ügyben.
Pest, [1836 november vége]
Kossuth egy fel nem használt folyamodványa* a Lovassy-ügyben.
A fogalmazvány keltezésére az ad alapot, hogy a szövegben az ifjak 6 hónap óta tartó fogságáról van szó. Ez a beadvány nem szerepel a per anyagában, nem került tehát felhasználásra. A benne foglaltak jobbára bekerültek Kossuthék következő, dec. 8-án kelt bővebb folyamodványába. (L. alább, 99. sz. alatt, 527. kk.) A fenti szövegben magyarázatot igénylő adatok magyarázó jegyzeteit is ott találja meg az olvasó.
Tekintetes Királyi Törvényes Tábla!
Szorúlt kebellel kénteleníttetem a Tekintetes Kir. Táblának újólag bépanaszlani, miképpen nemcsak hogy azon törvény s természet parancsolta kérésem teljesülését, hogy szerencsétlen fiam, Lovassy László, s unokaöcsém, Lovassy Ferencz ügyei törvényesen választott ügyvédjök, Perger János úr által védelmeztessenek, hazánk fő törvényszékétől meg nem nyerhettem, sőt a Tekintetes Kir. Táblának alázatos folyamodásomra költ, s nekem a Méltóságos Kir. Személynök által ezen szavakkal, hogy a Tekintetes Kir. Tábla az eddig gyakorlott praxistól el nem áll, tudtomra adott végezését írásban ki sem nyerhettem, minthogy Ő Méltósága e részbeni alázatos kérésemet azzal méltóztatott elutasítani, hogy a Tekintetes Kir. Tábla velem repliczázgatni s írást váltani nem fog.
Nem vagyok annyira járatlan a törvényekben, s nem olly idegenek előttem az illendőségnek s hazám főtörvényszéke iránti tiszteletnek kötelességei, hogy ilyesmit merészlettem volna gondolni, de az is tudva van előttem, hogy ezen alkotványos országnak utolsó polgára folyamodjék bár magához a felkent Fejedelemhez, a királyi végzésnek maga útján hátírásképpeni kiadatása soha senkitől meg nem tagadtatik, s habár igaz is, hogy a politicai kormányszékek organisatiója a törvényszékekétől sokakban különbözik, mindazáltal a mindennapi tapasztalás elegendőleg mutatja, hogy nemcsak a megyei törvényszékek s kerületi táblák (mellyek szintúgy tisztán bírói hatóságok) a folyamodók esedezéseire ítéleten kívül végzéseket hoznak, s azokat a feleknek ki is adják, de maga a Tekintetes Kir. Tábla is sokszor hasonlóan cselekedett, – amint ezt a Nagyméltóságú Kir. Curia levéltárában gondviselve tartott számos esedező levelek hátírásai mutatják, – s én a legmélyebb tisztelettel úgy vélekedem, hogy ezen igazságos és méltányos gyakorlatra jogszerűbben hivatkozhatni, mint a szabad védelem megtagadása végett azon 1793 óta fenforgott titkos két esetbeni egy két magános ügyvéd gyávaságára, melly törvényes erejű szokásnak ezen okoknál fogva, de csak azért sem tekintethetik, mert hibázik a „consensus populi” és „non est moribus illius introductum, qui authoritate publica legem condere potest”, amit Verbőczy előszavának 10-ik czímje a gyakorlatra világosan megkíván.
Bátorkodom tehát alázatosan esedezni, hogy sérelmet szenvedett polgári jogaink orvosolhatása tekintetéből, ezennel sürgetőleg megújított alázatos kérésemre kegyes végzést hozni, s azt nekem kiadatni méltóztassék. Lehetetlen pedig, hogy atyai szívem mély bánatában, köteles tisztelettel ugyan, de azon nyílt homlokkal is, mellyre ügyem igazsága jogot ád, s azon nyílt egyenességgel, mellyet a természeti legszentebb kötelesség parancsol, Isten és emberek előtti ünnepélyes ellenmondás mellett ki ne nyilatkoztassam: hogy nincs ember, ki a bírói hatalomnak függetlenségét, úgy kormány kényétől, mint nép hevétőli függetlenségét jobban tisztelné, mint én; de mint alkotmányos polgár, azon meggyőződést is táplálom, hogy a bírói hatóság mindennemű, de kivált büntető hatalmát (eme legnagyobbat a statusban) egyedül a nemzet megbízásából merítheti, s hogy ezen megbízásnak határain túl nem terjedhet, márpedig vannak olly elidegeníthetlen természeti s polgári jogok, mellyeket a nemzet a bírói hatalomnak soha alája nem vetett. Ilyen nemzeti jog a szabad védelem joga, ennek megadása vagy megtagadása kívül, s maga a jog felül van a bírói hatalom határain, – ezt ítélet által sem megadni, sem megtagadni nem lehet, mert ezt megadta a természet, az igazságnak, emberiségnek alapfogalma és megerősítette az alkotvány azon sarkalatos szabályával, mellyel elrendelé, hogy senkit, annál kevésbé pedig nemes embert meghallgatlanul s minden megköttetés nélküli szabad védelmen kívül személyében vagy javaiban megkárosítani, avagy elítélni nem lehet. – Íme, szerencsétlen fiam, szerencsétlen unokaöcsém nem szegülnek makacsul a bírói hatalomnak ellene; ők tisztelettel hódolnak e hatóságnak, akarják magokat törvényes ügyvédjök által egész készséggel védelmezni, nem kedvezésért, nem kegyelemért, hanem csak szabad védelemért és szabad védelem szerinti törvényes igazságért esdeklenek, ezért esdeklem én, a megszomorodott szívű atya, – s mégis épp akkor, midőn az 1836: 10. t. cz. a védelmező ügyvéd szabad választását minden kivétel nélkül még a jobbágyoknak is megengedi, akkor mitőlünk ezen jótékonyság megtagadtatik. Mivel pedig arról (ami, jó királyunk vallásosságánál fogva különben is morális lehetetlenség), hogy hazánk alkotványa felfüggesztve, a nemzeti jogok ostromzár (Blocade) alá helyezve, a törvényes bíróságok helyébe rögtönítélő hadi tribunálok állítva lennének, Istennek hálá, semmit sem tudunk, éns fiam és unokaöcsém, s ezeknek törvényesen választott ügyvédjök ismét és ismét követeljük a szabad védelmet; – ha megtagadtatnék, sérelmünket alkotványszeres orvoslás végett a Nemzet s Fejedelem elébe viendők; és e végett esedezünk a Tekintetes Kir. Tábla kegyes végezésének kiadatásáért, minden lépést, melly a szabad védelem megtagadásával akármi tekintetben közbe jő, ünnepélyes tiltakozással előre törvénytelennek s erőszaknak kiáltani kénteleníttetvén.
2-ik alázatos kérelmem, méltóztassék a Tekintetes Királyi Tábla kegyesen elrendelni, hogy a Kir. Fiscusnak fiam s unokaöcsém elleni vádperei, velök s énvelem közöltessenek. Imé, tekintetes Főtörvényszék, 6 hónapja már, hogy a szerencsétlenek erős fogságot szenvednek, és ámbár előbbi alázatos folyamodásom után állapotjuk némi tekintetben könnyült, de szabad levegőre még csakugyan maiglan sem bocsátattak, (ámbár a Méltóságos Királyi Ügyigazgató Úr e részben is méltóztatott némi, még nem teljesült reményt jövendőre nyújtani,) szenvedtek pedig anélkül, hogy csak azt is tudnák, tulajdonképp mivel vádoltatnak, mert az igen is határozatlan általános vádlevél e részben semmi világosságot nem nyújthat. Meglehet, hogy a vád részleteinek megcáfolására védoklevelek összeszerzése, meglehet, hogy ellen-tanúvallatások s más védelmi eszközök szükségesek – ki gondoskodjék mindezekről, ha én, az atya, nem gondoskodom! – a foglyok elzárvák a világtól, és különben is, még férfikort nem értek, atyai gyámhatalom alá tartoznak, – én pedig, kit e kötelességre a természetnek legszentebb ösztönei unszolnak, miképp gondoskodhatom, ha még csak azt sem tudom, mivel vádoltatnak, nem látom, mivel terheltetnek. – E kérés, úgy hiszem, olly természetű, hogy hacsak magamat fiam, unokaöcsém s nemzetem egykori méltó szemrehányásinak kitenni nem akarom, attól el nem állok, de egyszersmind olly igazságos és olly egyszerű, hogy reméllem, e részben a puszta megemlítés minden okok nélkül is elég.
3-ik alázatos kérésem a 2-ikkal szoros összekötésben áll, egyszersmind az 1741: 26. czikkelyen alapszik, melly a feladónak már a vádlevél bényújtásakori megnevezését rendeli. A titkoknak ama rejtelmei, mellyek a vádló Kir. Fiscusnak ez ügybeni minden léptét fedezik, meglehet, olly gyanúkra is vezetnek, amellyek talán alaptalanok, de ez a titkolózásból természetesen következik, s én kéntelen vagyok a Tekintetes Kir. Tábla előtt panaszképpen feljelenteni, miképpen a körülmények, mellyek eddig tudtomra jöttek, akaratlanul is azon erős gyanúra vezetnek, hogy a befogatott ifjak egyikének, Lapsánszkynak fogsága csak ürügy, a feladó megnevezésének kikerülésére, s ő a valóságos delator. Ha ezen (éppen nem alaptalan) gyanú hibás, a Kir. Fiscus titkolózásai okozták, s ezek szolgálnak mentségemül, s éppen azért, hogy méltatlanul ne gyanakodjam, másrészt pedig, hogy a törvénynek elég tétessék, esedezem alázatosan a Tekintetes Kir. Tábla előtt, méltóztassék a vádló Kir. Fiscust a feladó megnevezésére s velem és a vádlottakkali közlésére kötelezni. – A mi végre
4-er a szegények egyik ügyvédének, Spányi András úrnak fiam s unokaöcsém pereibe lett kéretlen-kelletlen avatkozását illeti, erre nézve, valamint a vádlottak azon urat ügyvédöknek el nem ismerték, s mindennemű beavatkozástól már a Tekintetes Kir. Tábla küldöttsége előtt eltiltották, úgy ezen eltiltást általam ezennel ismételik, s perökbeni béavatkozásának ellene mondanak, minden szavát, minden lépését törvénytelennek, kéretlennek s akaratjok ellen történtnek nyilatkoztatván, – melly eltiltásban s nyilatkozásban és magam is, mindazon joggal mellyre atyai hatóságom felhatalmazhat, egészen osztozom.
Hogy pedig ezen kéréseim s nyilatkozásaim végzés és válasz nélkül semmiesetre sem maradjanak, fiamnak s unokaöcsémnek törvényesen választott alólírt ügyvédje által, – kinek nevökbeni megjelenése a perbe beiktatva, s a Kir. Fiscus által is elfogadva van – azon kijelentéssel nyújtatik bé jelen védelem irat a vádlottak részéről, hogy azt a Tekintetes Kir. Tábla a perhez csatolt replicának tekinteni, valósággal a perhez csatolni s felőle ítéletet is hozni méltóztassék. – Melly végre a következők ezennel az alperesek részéről ítélet alá bocsáttatnak:
1) Hogy a Felperes részletes vádja, minden próbalevelekkel egyetemben, az alperesekkel s vélem, mint egyiknek attyával, másiknak e végre különösen megbízott nagybáttyával, a szükséges védeszközök összeszereztetése tekintetéből is közöltessenek.
2) Hogy a feladó megneveztessék.
3) Hogy Spányi András ügyvéd úr, mint nemcsak fogadatlan, de sőt a perbe avatkozástól az alperesek által egyenesen eltiltatott ügyvéd, a törvények értelme szerint nyelvváltságban lemarasztassék, s maga további béavatkozásától ítélet által is eltiltassék.
Végezetre, ha eddigi tapasztalás szerint mindezen újabbi törvényes kéréseim is akár folyamodás, akár replicaképpen teljesülést nem nyerhetnének, azon esetre a dolog velejét illetőleg, a vádlottak nevében ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy bármik legyenek is az ellenök feladott vádak, ők magokat felségsértési bűnbe nem mondom tettel, de csak gondolattal is keveredetteknek soha el nem ismerik, sőt elhatározottan tagadják, s keblök tisztaságába helyhezve megnyugvásokat, egy olly ügyvédtől, ki a vádló kormánynak fizetéses lekötelezettje, s kit ők nemcsak nem választottak, sőt egyenesen eltiltottak, ki iránt legkisebb bizodalmunk nincs, – ki szóbeszédben őket már látatlanban előre maga is kárhoztatta, – ki a titoktartási esküt letenni, s ezáltal a védelem eszközeinek összekereshetését magának előre lehetetlenné tenni, magát titok leplébe burkozni, s ez által a vádlottak és a Nemzet iránti felelőség alól elvonni nem átallotta, – a dolog velejére nézve is legkevesebbet sem várhatván, béavatkozását olly puszta de törvénytelen formalitásnak, olly haszontalanságnak tekintik, amelly képes ugyan a per elítélését hátráltatni, ártatlanul szenvedett fogságuk idejét hosszítani, – de ügyökön könnyíteni éppen nem. Esedeznek tehát általam a Tekintetes Kir. Tábla előtt, hogy hosszas szenvedésökre irgalmas szemekkel tekinteni, s ügyök elítélésének illy fogadatlan, kelletlen haszontalanság miatt, minő Spányi ügyvéd úrnak ezennel újólag letiltott maga béavatása – csak egy napiglani hátráltatását is meg nem engedni, s őket törvényes bírói oltalom alá venni méltóztassék.
Alázatos tisztelettel maradván
a Tekintetes Kir. Törvényes Táblának Pesten
alázatos szolgája
Lovassy István
Lovassy István
Ezen nyilatkozást a folyamodónak első esedezésével egyetemben, a vádlottak törvényes védelme gyanánt bényújtja, a perhez csatoltatni kéri, s a bennfoglalt kérdéseket ítélet alá bocsátja
Pesten, november 30-án, 1836
Perger János
Lovassy László és Ferenc törvényesen
választott hites ügyvéde
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/137. sz.
Lovassy László és Ferenc törvényesen
választott hites ügyvéde
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/137. sz.
