b) felszólalása az ősiség ügyében.
b) felszólalása az ősiség ügyében.
A küldöttség eltávozása után a rendek folytatták a napirenden lévő kérdések tárgyalását. Somssich indítványozta, hogy akkor, amikor a birtokos osztályra a jobbágyfelszabadítással tetemes áldozatok várnak, a nemesi birtokot fel kell szabadítani az ősiség bilincseiből. Pázmándy is szükségesnek tartotta ebben a kérdésben legalább az alapvelveket megállapítani. Pázmándy után Kossuth szólalt fel:
Ohajtja, hogy Baranya inditványa még ez országgyűlésen sikeresittesék; de minden hasonló inditványokra nézve ez országgyűlés közeli vége tekintetéből – azt vélné czélszerünek, hogy az inditványozó maga készitsen törvényjavaslatot, hogy maga is lássa lehetséges-é az. Baranyamegye követe is kéressék tehát, hogy azt tegye meg. Maga részéről tudja méltányolni a magyar nemességnek áldozatait, és érezni azon bajos állást, miszerint éveken át beszéltünk tegyük ezt s azt, míg van rá idő: – és most ime mindennel elkéstünk! De még bajosabbá lenne ez állás, ha a nemesség azon gondolatra jönne, hogy itt még lehet holmit becsusztatni, holmit salválgatni: erre többé nincs idő, ennek következéseit csak az Isten tudhat. – Minthogy pedig az ősiség épen csak a nemességet érdekli, ha ez azt jónak látja, – legyen; nem akar senkire jótéteményeket is rá-kényszeriteni, nehogy a „beneficium”-ból „maleficium” legyen. – Előbbi inditványára nézve legsikeresebbnek vélné, hogy az inditványozó követek törvényjavaslataikat azonnal ki is nyomassák. Tudtára pedig az évenkinti pesti országgyűlés tárgyában kiküldött választmány munkálata már nyomtatva is levén, ezt mentül előbb, tán még ma is lehetne tárgyalni.
A határozat úgy szólt, hogy Somssich készítse el a törvényjavaslatot s majd akkor veszik tárgyalás alá az ősiség kérdését.*
A törvényjavaslatot – elfogadott formájában – l. Iratok, 85. s köv. l.
