b) A máramarosi hadparancsnokságnak, a toronyai rajtaütésben odaveszett salánki nemzetőrök ügyében:
b) A máramarosi hadparancsnokságnak, a toronyai rajtaütésben odaveszett salánki nemzetőrök ügyében:
Ide mellékelve több salánki lakós f. hó 17-kéről kelt folyamodványa, melly szerint a toronyai ütközetben odamaradt nemzetőrök felől tudósitást kérnek; nevezetesen, hogy kik estek vagy fogattak el? a végett közöltetik visszavárólag a parancsnoksággal, hogy magának e tárgyban körülményes tudomást szerezve, hovaelébb tegyen jelentést, s egyuttal értesitse a salánki községet.*
Az ügy előzményeire, l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 648., 775. és 833. l.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 7235.
Mellette a salánkai lakosok emlitett folyamodványa. – Zurics Ferenc őrnagy június 1-én azt jelentette, hogy az ugocsai nemzetőröknek, mint márc. 21-én már jelentette, a toronyai csatában nemcsak hasznát nem vehette, hanem mivel a lakosokat megzsarolták és jószágaikat elhajtották, haza parancsolta őket s el is indultak. Időközben Woroniecki alezredesre bízta a verhovinai táborparancsnokságot s ez a salánki nemzetőrök ottmaradását rendelte el. Woroniecki azonban előcsapatjának megtámadása miatt visszahúzódott Toronyáról Husztra s magukra hagyta a nemzetőröket, akiket azután az általuk korábban kirabolt lakosok részben megöltek, részben az ellenségnek átadtak. (OHB 1849: 7765.)
