398. Budapest, 1849 július 6. Kossuth nyílt rendelete: kinevezi Sillye Gábort szabolcsi, hajdukerületi és debreceni kormánybiztos…
398.
Budapest, 1849 július 6.
Kossuth nyílt rendelete: kinevezi Sillye Gábort szabolcsi, hajdukerületi és debreceni kormánybiztossá és az ottani nemzetőrség főparancsnokává.
Budapest, 1849 július 6.
Kossuth nyílt rendelete: kinevezi Sillye Gábort szabolcsi, hajdukerületi és debreceni kormánybiztossá és az ottani nemzetőrség főparancsnokává.
Sillye Gábor hajdukerületi kormánybiztos júl. 2-án Hajduböszörményből hosszú jelentést írt Kossuthnak; beszámolt Debrecennek a cári csapatok által történt megszállásáról, »pirulva s a haza jövendője iránt a legnagyobb aggodalmak közt« jelentette, hogy a jószellemű nép felkelési készsége az előljárók gyávasága miatt felhasználatlanul maradt s hogy ő is tehetetlen volt, mert a Közlönyben megjelent belügyminiszteri rendelet által kormánybiztosi hatásköre csupán az újoncállításra és azok felszerelésére korlátozódott. Hosszasan ismertette, hogy ennek ellenére hogyan tett meg mindent a nép talpraállítására s hogyan hiusult meg minden igyekezete a debreceni városi vezetők gyávaságán. A szerencsétlenség okát abban látta, »hogy a kormánybiztosságok ezen a vidéken megszünttettek, s nincs egyén, ki szilárd elhatározott akarattal s egyszersmind kellő hatalommal tudna a nép élére állni«, amely »kész hazájáért meg is halni, csak vezetője, parancsnoka legyen«. Közölte, hogy Szabolcsban a főispán és a hivatalnokok kezdték a menekülést, Debrecen megadta magát, a népfelkelést Biharban is, Szabolcsban is visszaparancsolták s hiába »ha a népünk a legjobb akaratú is, de az előljáróság félelmén meg kell törni minden igyekezetnek«. Kérte tehát Kossuthot, hogy nevezzen ki kormánybiztost és küldjön valami csekély katonai erőt is, »mert különben elvesszünk, mégpedig oly gyáván, mint még egy vidék sem talán, miolta szabadságharcunk tart.«* Kétségtelenül ennek a jelentésnek a következtében adta ki Kossuth a következő rendelkezést:
Sillye Gábor jelentését l. HB 1849: 9142. sz. alatt.
Botránkozással tapasztalván, miszerint Szabolcs megyében, a Hajdu-kerületben és Debreczen városában, az ellenségnek a Tiszán lett áttörése következtében a tisztviselők, kiktől pedig a nemzet legtöbbet várt volna, nemcsak hogy el nem követtek mindent a nép jó hangulatát felhasználva az ellenség előnyomulásának megakadályozására, hanem sokan közülök a veszély közeledésének csak hirére is állomásaikat elhagyák, s igy a népet vezető nélkül hagyván, okozói lőnek, hogy az ősmagyarság fészke, a tiszántuli vidék gyáván, minden ellentállás nélkül essen az ellenség kezébe, mégpedig épen akkor, midőn a nép élethalálharczot kész vivni nemzeti léteért szabadságáért.
Hogy tehát mielőbb helyreüttethessék azon hiba, mellyet gyávaság idézett elő, de hogy az emlitett vidék a veszély napjaiban fő és vezető nélkül ne legyen: ezennel kinevezem Sillye Gábor képviselő urat Szabolcs megyébe, a Hajdukerületben és Debreczen városban teljhatalmu kormánybiztosul, rendelvén és parancsolván az emlitett hatóságoknak, miszerint nevezett kormánybiztos és nemzetőrségi főparancsnokának minden rendeleteit és parancsait pontosan és szigoru felelősség terhe alatt teljesitse.
Midőn a haza veszélyben van, a nemzet mindenkitől tetteket vár; azért a rendeletek pontos végrehajtása legyen az emeltyü, melly az annyi emlékekben gazdag szabolcsi népet, a szabadság harczainak ivadékait az erős hajdukat, és Debreczen város derék polgárait hazafiui kötelességeik teljesithetésében segitse.*
Sillye Gábor kormánybiztosi működésének gazdag iratanyaga a Hadtört. Levéltárban van, 1848/49-i vegyes anyag 40., 41., 44., 44/a. 47., 49. csomó.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 8922.
Mellette egykorú német fordítása és értesítés fogalmazványa Sillye Gábornak a megbizatásról.
