Halljuk, Halljuk!
Halljuk, Halljuk!
S hallják önök uraim! a vizi közlekedés elfogult pártolói s a fiumei vasut pártos ellenzői, hallják azon adatokat, miket most közleni alkalmunk van, s mellyek elvitázhatlanul bebizonyitják, minő gyakorlatlan emberek törekednek életre való ügyet akadályozni, s ellenében olly eszközt ajánlani, melly sem körülményeinknek, sem a korszak haladásának meg nem felel. – Nem győzzük eléggé ismételni, hogy csak a gyakorlat mezején kell mindazon adatokat megszereznünk, mik fejlődésünknél alapul szolgálhatnak; s soha meg nem fogunk szünni e megbecsülhetlen szabályt ismét és ismét figyelembe ajánlani.
Elleneink azt mondják: „minek a fiumei vasut? ott a Száva, szabályozzátok azt stb. stb.” Gyönyörü tanács, de olly Jágó-féle tanács, mire a gyakorlatos ember mosolylyal 1020felel. „Utazz barátom, Debreczenbe télen, de paraszt kocsin két rossz döggel; legkésőbb, tavaszra eléred czélodat. De a gyenge lovak megakadnak a rosz kocsival, s barátunk az ebéd végére érkezik Debreczenbe. Már pedig tarde venientibus ossa.” S igy áll a dolog a Száván. Jelenleg a viz olly kicsi, hogy három gőzös, Károly Broodnál, Ceres Mitrovitznál s Hermine Zimonnál vesztegelnek 40 terhelt közönséges hajóval, s ezen mulasztás nemcsak kiszoritja a vállalkozót a conjuncturából, nemcsak veszteséget okoz, nemcsak csökkenti a kereskedelmi forgalmat, hanem a fuvarbért is annyira felrugtatja, miszerint lehetlen külföldre kiküldeményezni. A magyar kereskedelmi társaság 47 krajczárt fizet egy mérő repcze-szállitástól Sziszekig, holott máskor legfölebb 30 kral egyezett. – Kérdem most, kinek lehet bátorsága vállalkozni? Midőn a tapasztalás illy adatokat nyujt, nem kell e egyenesen Bedlamba zárni azokat, kik mindazáltal a vizi közlekedés eszméjét pengetik? Az angol közmondás, miszerint egy lat gyakorlat többet ér egy font elméletlenél, itt is igazoltatik. –
Ifj. Szabó Pál.
