Jó tanács a gőzhajó-utasok számára.
Jó tanács a gőzhajó-utasok számára.
Vigyázzunk pénzünkre, midőn a gőzhajóra jegyet váltunk. E jó tanácscsal szolgálnom a közönségnek, szoros kötelességem az esemény után, melly velem a tegnapi napon történt.
Ma Tolnára szándékozván utazni, időkimélésből, miszerint még sürgetősebb teendőimet elintézhessem, unokahugomat bíztam meg jegyváltás és bőröndém átadása végett. Kezébe egy 10 pftos bankjegyet s kiséretűl melléje egy nő cselédet adtam. Hugom a bureauban letevén az asztalra a kezébe adott 10 pftos bankjegyet, kéri a szükséges utijegyet, mellynek ára 1-ső helyre 3 ft 50 krpp. volt. A pénztárnok elvevé a bankjegyet reá teszi fatányérját, az uti jegyet átnyujtja hugomnak, s kész pénzül csak 1 ft. 10 krt ád vissza pgőben. Hugom figyelmezteti, hogy még 5 pftot kap vissza, mivelhogy 10 pftos bankjegyet adott által. A pénztárnok egyenesen azt állitja, hogy a neki átadott bankjegy csak 5 pftos volt. Hugom megmutatja a pénztárnoknak a fatányér alá helyzett azon jegyet, mellyet ő adott által, s melly 10 pftos volt, s ennek következtében rimánkodva kérte a visszajáró 5 pftot, mondom rimánkodva, mert neme s kora szelidségénél fogva követeés helyett csak esdekelni tudott. A pénztárnok sértő hazudtolásánál továbbá is megmaradt, ámbár az illedelem sőt a kötelesség is ugy hozta magával, hogy hugomnak a vitatott tévedést igazolva kimutatta volna, e helyett gyanusitással illette a becsületes hölgyet. Pedig a tévedést – könnyű vala kimutatnia, öszveegyeztetvés azonnal jegyzőkönyvét a bevett öszszegekkel, azokból kitünhetett volna, kinek; részén volt az igazság. De a pénztárnok szoros kötelességét nem teljesitette, hanem hugomat gorombaságaival a hivatalszobából kiriasztotta.
Én azonnal elmentem – a tüstént hazafutott hugommal – a bureauba s felszólitám komolyan a tisztviselőt, hogy a még visszajáró 5 pftot adja ki, mintán hugom 10 pftos bankjegyet adott neki az uti jegyért. A pénztárnok előbb hugomat merészkedett gyanusitani, aztán magamat illetett olly hiedelemnek kijelentésével, miszerint feltehető, hogy én olly mólon ohajtanék 5 pfrt haszonhoz jutni. – Arról, hogy könyvének a pénztárrali összeszámitásával igazolja magát hallani sem akarván, tovább is becsmérlőleg illette személyemet s jellememet, sőt midőn ennyi bántalmakon felindulva, s méltán boszankodva, igényemnek magasabb hangot kölcsönözék; a társaságnak másik azon pénztárnoka, ki a bécsi vonalon való jegyeket osztogatja, mint valami sehonnai iparlovagot azzal mert fenyegetni, hogy ha a hivatalból azonnal ki nem takarodnám, ő katona-erővel fog elfogatni. Felszólitásomnak tehát semmi eredménye nenm volt, minthogy 1366hugom, s majd magam is a legméltatlanabb kitételekkel s gyanúkkal sértve levénk, pénzemet pedig a pénztárnok magának megtartotta. Pest oct. 4. 1846. Th. P. táblai ügyvéd.
