Vezérczikk. (Nemzetgazdálkodási tanulságok.)
Vezérczikk. (Nemzetgazdálkodási tanulságok.)
A németségnek különös sajátsága, hogy az elmélet árjában elmélyedvén, ritkán jut szerencséhez a gyakorlati élet terére alkalmazással, a szép tanok használatával fellépni. Mint metaphysicájának tömkelege felmérhetetlen: ugy ország-gazdászati álmainak légürege is határtalan, mert nem gondolván el, hogy a hasznosság egy nyomon jár a természetszerűséggel, nem folytonos és szabatos abstractio utján vonja le gyakorlatból az elméletet, hanem leült magának létet és viszonyokat, s gyönyörüségesen rendszerez mindent a türelmes papiroson, azért szép szavai elméleti fenségének, mellyekbe olly sokan szerelmesek, mindig csak szép festett képek maradnak, a mellyekbe az élet istene lelket nem lehell. Ezt csak átalánosságban érintettük, sőt épen azért, hogy a következőkből épen ellenkező tünjék ki, mert a mi tárgyról szólani, s a mellyből némelly tanulságot kiemelni szándékunk, az a gyakorlaté.
A badeni alsó kamarában a közelebb mult időkben heves viták válták fel egymást a vámszövetség tariffajának jövő hét esztendőre megállapitandása kérdésében. A viták, ha reducáljuk, mint mondtuk igen tanulságosak ránk nézve, kikről meg van irva, hogy „maga kárán tanul a magyar.” Lássuk hát a viták főbb momentumait, mellyekben megállapodás is történt. „A németet vámszövetség tökélyesbülésének kérdése, kérdése egyszersmind a kiáltó szükségnek és szegénységnek mellynek magára a nemzetiség és polgári szabadság ügyére is erős befolyása van. A vámszövetség tökélyesbitését csak nemzeti érdekek követelése szerint kell eszközleni, és e követelés szerint kell mind az igenleges, mind a nemleges intézkedéseknek történniök. A belforgalmat 1352élénkitő eszközökrőli gondoskodást, a visszatartó vagy gátló akadályokbóli kibontakozást minden áron meg kell szerezni. Németorszagnak örökös nyomorusága, hogy sok szükséges intézkedést azért halogatunk, mert inkább a kivitel nehézségeivel rettegtetjük egymást, hogy sem a siker remélhető áldásaival bátoritanánk kölcsönösen. Nemzetk nagysága a becsületes characteren kivül, az iparfejlettségén és erősségén alapszik. Ipart pedig nemcsak akarat ápolhat erőssé, hanem elhatározott s a nemzeti érdekek szellemében történő intézkedések, s törvényes védelmi szerek is. Ha a vámszövetséget a nemzetek önmagán segitni akarásának más e nemü jelenségeivel összehasonlitjuk, önkénytelenül is Napoleon continensi rendszerére bukkanunk. Az iparnak védelme, védelme egyszersmind a mezőgazdaságnak is, mint egymást kölcsönösen segitő édes testvérnek. E két testvérnek erős Férfiakká erősülése kétség kivül bekövetkezteti a nemzeti jelentékenységet és erédményekben gazdag befolyást. Ha az ipart védelem ápolja és erősiti, s annak karjait kihyujthatásra alkalmasakká teszi, a belső jóllétnek feltételeit biztositja elvitázhatlanul. A nemzeti nagyságnak kapuját a tenger nyitja meg – a tenger gazdagit és hatalmasit. Erre pedig fő eszköz az országnak bel-ipara, e felől kell a természet tanácsát meghallgatni, s az országnak legkisebb iparágában is nagy fontosságot helyezni. Valamelly országnak, bármelly iparágát is elnyomni égbekiáltó vétek, melly sem ezen, sem a más világon meg nem bocsátatik, elhanyagolni pedig legnagyobb bün. Minden országos anyagi kérdésnek szellemi érdeme is vagyon. Azok, kik az anyagi kérdéseket kevélyen lenézik, koránsem birnak elég értelemmel a szellemi érdekek felfogására, még kevesebbé helyes érzelemmel ezeknek előmozditására. Az ország becsülete, és szellemi nagysága az anyagi jóllétnek előmenetével gyors lépést tart. Országok emelkedésének biztos volta, világszerte megalapulható jelentékenységének feltéte a tengerbirtokban rejlik. Tenger nélkül nemzet nagygyá nem lehet. Németország miért sülyedt hirnévben, hatásban és befolyásban? Itt a felelet: első ura a tengernek a németség volt, aztán jöttek a római fajok, aztán fejlődött és emelkedett a hollandi kereskedés, 1353végre fölébe emelkedett mindennek a britanniai hatalom. II. Henrik angol király azt irta egykor a veres szakállúnak nevezett császárnak: „ki a tengernek ura, ura a világnak is.” – stb.
Ezek a német vámszövetségi viták főbb szempontjai. Kit isten csak csekély belátó tehetséggel áldott is meg, maga képes ezekből elég tanulságot vonni a nélkül, hogy hosszas fürkészésre vagy mások utasitására szorulna. De nem árt ellentétül még is figyelemmel kisérnünk a nemzetgazdálkodási nyilatkozatokat, mellyek egy idő óta nálunk amonnan a másik oldalról hallatszanak. Az akarat, mondják ők, melylyel némellyek a hazai ipart pártolni, s törvényszeres védelmek hiányában megvédeni törekszenek, nevetséges, sőt az összes monarchia érdekével ellenkező, s nyilatkozványáról azon akaratnak halálhireket hordanak valóságos tények daczára is. Ők az akaratot gúnyolják mind e mellett, hogy a törvényszeres védelemnek szükséges voltát valaha adatok nyomán tagadták volna; igen is gunyolják az akaratot, sőt félszegűl sorunkba állanak amaz elismeréssel, hogy a közbenső vámrendezés iránt gondoskodni kell, de ezt, ugy mondanak nem kell csupán magyar szempontból felfogni, mintha bizony e jogos követeléssel még csak mi is elő akartunk volna állani, kikről ők a legszabadabb tulságoskodást hirdetik, de kiknek soha sem jött még nyelvünkre amaz egyszerű észrevétel, mikint ha már háromszáz év óta mindig csupán nem magyar szempontból volt ez ügy felfogva és intézve, ideje volna, s talán a kölcsönös méltányosság sérelme nélkül, hogy egyszer valahára csupán magyar szempontból fogassék fel. Mi a loyalitás legfeltünőbb nemével az összes monarchia érdekeit kölcsönösen kiegyenlitő olly vámrendszert ohajtunk, melly honunk természttszerü industriájának, bármelly ágát is kellőleg védelmezze hatalmasabbak elnyomásától, s eddigi pangó állásából ez országot kiemelve természet-követelte előmeneti utjára vezesse a kifejlődésnek, hogy legyen meg magunknak is naponként istentől kért mindennapi kenyerünk. Mert nem szabad megfeledkeznünk, hogy az országnak bármelly iparágát is elnyomni annyit tesz, mint a közjóllét és nemzeti jelentősség valamelly élőfáját vágni ki, elhanyagolni pedig, vagy idegen érdekeknek feláldozni, megbocsáthatlan hiba.
Az illyen „akarom is nem is” állitások közepette épen nem csudálhatni, hahogy meglepő ellenmondásokra akadunk. Elég legyen a sokból egy példát idézni föl. Az ujdon alapitott ipariskolák keletkezését, mint illik, s mint mindentől ki e haza előmenetét ohajtja, méltán várhatni, örömmel üdvezlették amott is, mi is, de a puszta szép szóból meg nem él az ember. És itt az ellenmondás tettben és szóban, itt a kölönség közöttünk s azon urak között. Ők az ipariskolákat üdvezlik, mint mondják „forró érzelemmel” de az iparmező gyarapitását, az ipariskolákból nehány év mulva kikerülendő sarjadék ténymezejének előkészitését csak amugy félvállról fitymálkodva mellőzik, sőt kik velök ellenkezően gondolkoznak, azokat gunnyal és erővel ledorongolják, az önmagán segitni akarást a honi ipar védletében „erőtetett és kétes eredményü mesterkéléseknek czáfolják: mi ellenben borzadván az iskoláknak az az élettel ama káros összeütközésétől, miszerint a fáradságos és költséges tanulásnak e hon polgárai vagy csupán csak igen szük, vagy épen semmi téren sem vehetik hasznát a közéletben, más részről pedig a tisztes iparüzlet körében képzendő feltünőbb talentumokat ez árva 1354hazának javára és feldicsőülésére ohajtván felhasználni, s félvén azokat idővel épen tanult mesterségük miatt a külföld kegyére szoritva látni; polgári logicánk első czikkei között tartjuk és hirdetjük, hogy a honi iparfejlesztés, ápolás és gyarapitás nagy munkájában semmi legkisebb terecskét sem szabad parlagon hagynunk, hanem akarattal és törvényszeres intézkedéssel biztositani azon jövendőt, mellyhez az europai civilisatio irányzása utasit, s melly után a hazában ezer meg ezer kéz és fő várakozván munkájának sikerére, törekednünk kell. Vagy azt gondolják a magukat practicusoknak valló urak amott a másik oldalon, hogy e jövendőt legutóbb kitüzött jelszavukkal biztosithatni: „vijjunk mindnyájan a vámsorompók lerontása mellett, nehogy az ipar imitt amott sorompók közé szoruljon, hanem szabadon terjedhessen az egész világon?” (B. P. Hiradó 470 sz.) Itt a tisztelt lap ismét sardellát emleget és caprit ért alatta. Csak már egyszer tudnánk, hanyadán vagyunk némellyek politikájával? – Különben e jelszó inpracticabilitását már lapunkban bőven* kimutattuk, és hogy sardelláról szólván a Hiradó caprit ért alatta, maga is százszor meg százszor meggyőzheté már még meghittebbjeit is, főkép pedig ez esetben az ő világa csak 12056 mfdre terjed.
Lásd Hetilap 5, 51, 54, 60, 71 stb.
Majd hosszasak is levénk a tanulságokkal: de tisztelt olvasóink megbocsátnak, ha el gondolják, hogy minden tekintetben olly igen tanulságos időket élünk, s reményljük meg engedik, ha hogy a tanulságos alkalmakat elszalasztani nem akarjuk.
