Vezérczikk. (Tanulságos széttekintés.)
Vezérczikk. (Tanulságos széttekintés.)
Azt szoktuk mondani: maga kárán okúl a magyar. Valjon miért nem mondhatnánk: más után okuljon a magyar. És ez eseményekben dús korszak annyi anyagot nyujt az okulásra, főkép midőn, mivel a kása megégette szánkat, az aludt tejet is meg kellene fúnunk, hogy azokkal az europai conjuncturák közé sodrott viszonyainkban majd nem mindenhol találkozunk. Lássuk ezuttal tanulságos anyagúl Angliának legujabb ipar- és kereskedelmi politikáját, mellyet a pártszellem fölött győzedelmeskedő korszerű okosság politikájának nevezhetni.
A gabona-törvény-bill milly fordulatot eszközöl nem csupán Anglia, hanem a világ ipar- és kereskedelmi politikájában, tudjuk, s hatása ma holnap érezhetővé válandik, még ha isten segit, ránk nézve is. Az valóságos harczüzenet a külső ipar- és kereskedelmi politika ellen. Peel reformterve az álladalmi háztartás minden ágába bele vág. Meg kelle sértenie minden anyagi érdeket, hogy azokat nagyszerű tervével kártalanithassa, meg kelle rövidlátó párthiveit tagadnia, hogy a korszerű okosság győzelmét lehetővé tegye. Ő baljával elvesz, hogy jobbjával adhasson; elvesz keveset, hogy adhasson többet; elvesz ma, hogy adhasson sok időre.
Miután a földmivelő osztály e reform utján látszólag áldozatúl esik, segedelmet és könnyülést nyer egy részről az által, hogy az eddig rajta feküdt tehernek egy része a status vállára tétetik át, más részről pedig az által, hogy az élet több kelleméhez és ártatlan gyönyör- élvezetéhez olcsóbban fog juthatni; mert miután minden a nyers anyagot eddig nyomott vámsorompók megszünnek, természetes hogy azok Angliában olcsón lesznek megszerezhetők, külföldön pedig árban emelkednek, és Peel voltaképen felfogván hazájának Europa többi országihoz való állását, s ebben a kevés figyelmű 968szemlélődőnek is felötlő tulsúlyt: a szabad kereskedési rendszerrel uj piaczokat teremt hona iparának a continens minden statusában. Anglia tehát szabad bemenetet enged nemcsak a nyers anyagoknak, hanem a gyártmányok majd minden nemének is; azokra szüksége van, hogy hatalmas géperejével még olcsóbban gyárthasson mint eddig, emezek pedig gondolja magában, nem igen fognak oda szállitatni, mert fát az emberek nenr szoktak erdőre hordani, ha arra távol az erdőtől van szükségük.
Lássuk még hova is terjeszkedik a haza érdekében intézkedő korszerű okosság. Anglia nem csak azért veszi külföldön a lak- és hajóépitésre való fát, hogy szükségét fedezze, hanem azért is, hogy külföldön az épületfát drágitsa, mi által ott a gyár- és hajóépités költségessé váljék s ez által az iparnak és kereskedésnek uj gát gördüljön elébe: itt pedig az erdők kimélése hatalmas kereskedelmi czikket készitsen elő, és akkorra meggazdálkodott mindennapi szükségü anyagot, midőn érezhetővé válnék az érette kimenő pénz. Anglia nemcsak azért épit sűrű vasut-hálózatot, hogy belső forgalmát élénkitse, hogy tőkéit gyümölcsözőkké tegye, és hogy szünetlen munkás gyáraiba minél gyorsabban, biztosabban és jutányosabban oda szállitsa a feldolgozandó nyers anyagokat: hanem azért is, hogy vasiparának most olcsó készitményeit ne vesztegesse oda az azt jól beforditani kivánkozó külföldnek, s egy uj ellenséget küldjön főkép a német vámszövetségi statusoknak nyakára t.i. a vasuti vállalkozásokban érezhető hiányát a jutányos vasnak. És az angol aristocratia éles szemmel bir ez intézkedés következményeibe belátni, s hő karokkal öleli azon rendszert, melly a most csekély értékü terményeknek magában a hazában eszközlendő értékesitésére vezet. És ezzel ugy, mint mindennel nyilván tanusitja, hogy ő hona érdekei, és nemzete nagysága fölött nem ismer érdeket, nem táplál vágyat, és kivüle nem érez örömet. könnyü neki, mondaná a külfölddel nem sokat aggodó, s a maga bajával is alig biró magyar ember, – igen, könnyü neki, – mert nem kell az ellenérdekek túlsúlyos hatalma ellen küzdenie, és mert nem áll szemközt vele az imádotta nemzeti érdekek háttérbe szorulásából sarjadozó ezerféle csábszerek egész tábora, és mert neki nem mindene a fény, a haszon ha bár ideig óráig tartó is, és mert őt nem bántja ugy a hiuság, s a hatás- és kegyosztogatási 969képesség stb. És mi szerényen azt mondjuk derék magyar emberünknek: Igaza van nagy jó uramnak.
És midőn Anglia a fenidézett rendszert állitja fel legujabb politikájának sinórmértékeül, bizonyosan ipar és kereskedelmi világ-uralomnak veti meg alapját, mert utat tör lehető legjutányosabban hordani be a nyers anyagot, mellyel gyárait táplálja és gazdagitsa; más részről pedig jutányosan kiállitott gyármüveit védvámok terhe nélkül vinni a continens minden piaczára. Azért ismételjük, hogy Peel reformterve nyilt harczizenet az egész continens ipar- és kereskedelmi politikája ellen, és olly fegyver, mellyet a jelenkor legvilágosabb fejü férfiainak egyike arra talált fel, hogy vele az idegen ipar gyors kifejlődésének és uralmának álljon elébe. És valjon képes volna-e az angol aristocratia többsége a mának daczosan kínálkozó hasznához ragaszkodva e rendszer kiszámihatlan előnyükel kinálkozó sikerét magától eltaszítani? Oh, mert az nevetségre méltó bárgyuságnak tartaná át nem látni, hogy ha gyár-és mühely-munkásai jutányos eleséggel táplálkoznak, hatalmas erejü gyárai pedig olcsón beszerzett anyagokat dolgoznak fel és értékesitenek, ha talán egy pár shillinggel olcsóbban is kénytelen gabnáját eladni, még is a honra közvetve háramló haszon kiszámithatatlan. Igen is az ezt világosan át nem látni bárgyuságnak tartaná,mint bárgyuságnak tartotta volna mideddig mindent egész erő-megfeszítéssel el nem követni, a mivel gyáriparát ápolnia és izmositania kell vala. Már minálunk más a szokás, mondaná tisztelt honfitársunk, kinek észrevételével az előbb találkozánk. Minálunk a jövőre kevés gond, arra pedig mit nem kész-sülten tesznek asztalunkra, mi nem várunk; tervezést, ovakodást, ujitást, előkészületet, nálunk a fellengezők és lármás inditványozók üres agyszüleményeiknek szokás nevezgetni Nálunk nem adózik, ha mindjárt lova vész is a sárba, vagy szekere törik is, hogy odébb ne mehessen a szüzvállas. Nálunk nyers anyagink feldolgozására még csak ösztönt ébreszteni és alkalmat nyujtani is fölöslegesnek tartják. Nálunk gyár- és műiparunk gyönge csemetéjét ha kik ápolni, óvni, védni és ez által természetszerü gyarapodásában elősegiteni vállat vetnek, alig birnak a gyanusitás nyilai elől menekülni. Nálunk, ki a nemzetek istenétől világ-kereskedelmi kapuúl kitüzött, és áldás-osztogatása közben nekünk adott Fiuménkhoz vasutra izgat: a legvakmerőbb ténytagadással ábrándos számolónak neveztetik. És mi mind ezekre nagy szerényen azt mondjuk nagy jó uramnak, hogy biz ebben is igaza van. De itt már reményünk van, hogy a világosság napját isten nem sokára ránk virasztandja.
De füzzük tovább szemlélődésünket az angol állapotok fölött.
Angliának mezőgazdaságában divatozó bérnők-rendszere olly magas fokra emelkedett már a tökélyesb gazdálkodásban, hogy ott a rnezőgazdát illető találmányok, javitások, mellyek egyszerüsitvén kellékeket és eszközöket, többítik a sikert és előnyöket, csak hamar a közhasználatba mennek át: miknél fogva hozzá járulván még a földmivelőnek czéljához illő okszerű képeztetése, csak hamar ki lesz pótolva az árcsökkenet a productionak szaporodásával: mig máshol a mezőgazdák, részint tespedő természetüknél, részint a szükséges képzettség hiányánál, részint az ösztönző érdekek nem léténél fogva avult szokásaikhoz tapadtan üzik az ószerü gazdálkodást ószerü sikerrel. Hogy többet ne emlitsünk, Liebig földmivelési vegytanából, mellyet mások mint 970üres elmefuttatást és értéktelen fémet a sikeretlen agyrémek sorába törekszenek helyezni, az angol kiszemeli a hasznavehetőt és eredményekben keresvén igazi becsét a tannak, gyakorlatba viszi azt át, és megnyilik fürkésző szeme előtt a bő termésü mező, mellyet nem képzelményeket vadászó játszi ész, hanem folytonos studiuma jelöl ki a gyakorlat emberének. És visz haza az angol tanulságot utjáról a világ minden részeiből, és figyelemmel kiséri minden legkisebb árnyéklatát a conjuncturáknak és eseményeknek, és nem fogadja cselekvéseinek átalános elvéül ama néhol helyt álló közmondást, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. És ott Peelnek nem rég adott tanácsa szerint az uzsorához, melly minden szenytől csak az industriában tiszta, egész erővel hozzá nyulni, a nemzet-gazdálkodásnak egyik főszabálya. De mind ezekre a mi tisztélt barátunk kivel e rövid czikkünkben már kétszer találkozánk, ismét azt mondaná: hja, könnyü ott, sok a készpénz, sok a kézerő, most már az élelmi szerek is olcsóbbak, bőviben a kőszén, hatalmas a kereskedés. Ugy van tisztelt nagy jó uram barátom, ismét igaza van, de hát csak valami tanulság még is fekszik ben azon elhatározott irányrú rendszerben; igen, és pedig röviden ez: pénzt az ipar teremt és a kereskedés, amazt mig gyenge ápolni megvédeni kell, hogy erős korában diszt és fényt, és hatalmat vihasson ki magának mások fölött, milly viadalra lép ki most a századig védett angol ipar; emezzel kifelé is kell terjeszkedni geographiai és politicai utmutatások szerint, de nem késni mig a gyarmati rendszer uj csatornát von a honi erők és bőségek lecsapolására és kiszivárogtatására amoda az ellenérdekek reményfokához. Fiumét a magyar nemzet, ha életre való, és a ma gyar tengert (engedelmével legyen mondva a másik oldal geographusainak) el nem hanyagolhatja. Kézerőnket a menynyi van sem igen használjuk, s ha több kell, van csak egy intésre is elég, de véreinkről amott a Székely-földön, és Moldvában, és Oláhországban, és a csangókról, és tulnépesedett magyar helységink lakosiról és tót ajku felföldi atyánkfiairól meg ne feledkezzünk. Élelmiszerek és kőszén itthonos isten áldása. Emennek csak okszerű miveltetés; amannak ösztön: és önerejébél .sokszorozza magát intensive is.
És im ki hinné? mind itt kezünkben vannak azon hatalmas tényezők, mellyek Angliát a világ urává emelték, de van még hozzá kettő: a kimerithetetlen nemes ércz és sóbányák. Külső áldás-forrás hiánya fölött nem panaszolhatunk; és csupán csak ha mit kellőleg használni nem tudunk, magunkra vessünk, s a hibát vagy a gyávaságban, vagy a hanyagságban, vagy az erők nem ismerésében, vagy a megrögzött ószerüségben keressük.
De alap-okát ama nagy eredményeknek, mellyek a századig anyai indulattal ápolt és megvédett iparnak most már a hóditás terére, mellyen kétség kivül kész győzelem vár rá, kiállásából jogosan várhatók, az elszámlált külső tényezőkön kivül belsőkben is kell keresnie, ki meg van győződve, hogy nemzetek sorsa nem a pillanat szüleménye, millyen egyeseké lehet. És a belső tényezők ott: a nemzet erős, állandó és hajthatatlan akarata saját érdekeinek érvényesitésében; aztán minden pártszinezetű hatásos egyénnek és osztálynak nak örökké és változhatlanúl az ország és nem-idegenek érdekében nyilvánuló akarata; továbbá azon okszerü fokozatos politica, hogy ápolás és védelem szülje meg a gyarapodottságot, az edzen erőt, és fegyverezzen fel tehetséget, 971mellyel az erőssé ápolt ipar a bajtéren sikerrel küzdhessen; végre azon aranyszabálya a politicai életnek: a haza mindenek fölött!!
Igen is a szellem, a hazai érdekeket emberi kebeltől telhető hévvel ölelő közszellem az, mi az angolt olly nagygyá tevé. Embernek önfentartása érdekében tett, különben elvontan nem is helyeselhető lépéseit a törvény is jogossá teszi, jogosnak ismeri: és nemzetnek önfentartására irányzott idegen érdekekkel összeütköző intézkedéseit akad ember ki roszalhatja? Az angol hazája érdekében nem lankad, nem késlekedik, nem sajnál áldozatot. Nálunk a haza érdekeinek legfontosb életkérdésű vállalata ellen is milly kész mindjárt az aljas kalmáros kifogás, „úgy ám, de nem lesz jövedelmező” és aztán ha úgy volna is, tegyük fel, noha meg nem engedjük, hogy valamelly vállalatnál, mellyhez a magyar érdekek szorosabban csatolvák, a jövedelem nem igen fényes, ha költségvetési csalódás mutatkoznék is: hát egy nemzet érdekeit, nagysága öregbedését, kereskedése jelentősségét, felvirágzását, főkép midőn az ellenérdekek olly hatalmas eszközléseket tesznek, az első egy pár napi csekélyebb haszonnal kell mérő serpenyőben ellensúlyozni? Bizony borzasztőan fájdalmas! – A Liverpool-manchesteri vasut-vállalat első költségvetése 400,000 font sterlingre volt téve: és 820,000 fontba került – és az olly gyakorlati angoloknál – és a roppant mű áll, és 9%-it jövedelmez. A forth és clydei csatorna 300 p.centtel került többe, mint tervezve volt, és nem találkozék ki rajta fenakadt volna, s csakugyan 50 pcent nyereséggel állnak részvényei. A Themse és Medvay közti csatornára egyszer uj részvénykibocsátás, négyszer pedig kölcsönvétel történt: s a vállalat még is létre jött. És mi mind ez azon élet-feltételes érdekhez, mellynél fogva a magyarnak tengeréhez vasutat kell épitenie!! – És sok példát tudnánk még idézni; pedig minden illy egyes tény megannyi fok a nemzeti közszellem hévmérőjén. E szellem az, mi a büszke Albiont nagygyá tevé! E szellem az, melly bennünket ha hazai érdekeink iránti kötelességeink érzetében szétnézni int, nem csak elpirulunk, nemcsak csüggedünk: hanem eliszonyodunk.
És a mi jövendőnk valjon miből fejlődik? önerőnkből-e? – – vagy a másokéból? Amabból mennyiben magyar érdekeink megvédésére, és érvényesítésére egyesülend jogérzetben és hazaszeretetben: vagy emebből, mennyiben eszközökűl használandja azokat idegen érdekek gyarapitására? A jó isten tudja!
