Kötelező gyárjegyekről.
Kötelező gyárjegyekről.
Mostan is ohajtja nagyon, sőt a jó vagy bal szerencseü jövendőben is lesz ok rá, miért kivánandja a közönség egy bizonyos, sőt talán a másik bizonyos része is azt, hogy a forgalomnak átadott áruk hiteles jelét viseljék magukon készitőiknek, miszerint tudva legyen először a hazában készültek e, s másodszor a honi művesek közül, mellyik jelestől származtak? Fontos kérdés mind a kettő, ha bár amannak korszakát most éljük, – másiknak ideje pedig még csak későbben jövend el.
Azért a franczia szajnamegyei köztanácsnak, e tárgyban legujabban nyilatkoztatott ohajtását a magyar közönségnek is figyelmébe ajánljuk.
„Tekintve, miképen ha a józanul értett szabadság alapja a műipar és kereskedés diszletének, a kereskedelmi szerződések törvényszerüsége hasonlag egyik legforrásozóbb oka fejledésöknek mind ben, mind kifelé.
„Hogy továbbá szükséges biztositni a kereskedést azon sulyos ártalom ellen, mellyet a törvényszerűtlen gyártási körülményekben vagy föltételek szerint eszközlött eladások és kivitelek okoznak annak.
„Nem különben miképen ha a művesek kötelesek gyárjelet tenni minden ezt elfogadni alkalmas készitményeikre, ez a legegyszerűbb, legsikeresebb eszköz a csalárdságok elnyomására, mert felelősség lesz az árukhoz csatolva, stb.
„A köztanács, mind ez indokokból, s mert a facultativus gyárjegyzés elégtelen a fölebbi eredmény sikeritésére, 74ohajtja, hogy a gyárjegyek törvényhozásilag kötelezőknek nyilvánitassanak minden készitményekre nézve, mikre reá lehet azokat tenni.”
Egyetértünk ez ohajtatnak azon további megjegyzésével is, hogy bár mi nehéz leendjen is általánossá tenni e szabályt, e nehézség még sem lehet ok rá, hogy a közjog, s mi hozzá tesszük, nemzeti érdekek által a követelt ez intézkedés ne törvényesitessék.
S még csak egy figyelmeztetést bátorkodunk ide iktatni. Szentesités nélkül e törvény szintugy ki fogván piaczainkon játszatni, mint most a lelkismeretesség és becsület: azért azon áruk, mikre csalárdul lesz magyar gyárjel föltéve, elkoboztatni rendeltessenek.
Méltó tárgya az országgyülési utasitásoknak, – azért kérünk iránta még egyszer figyelmet!
Kátay.
