Iparvédelmrőli nézetek.
Iparvédelmrőli nézetek.
Szászország, jan. 5. Ön kivánja hogy hazám iparos állapotát rajzoljam. A nyomort irjam e le, melly a mi Érczhegyeink között mind inkább inkább meghonosul, vagy azon cselszövényeket, mellyeket egy bizonyos oldalról még mindig használnak a védegylet további fejlődés ellen? Mentsen ön fel ez uttal minkettőtül, és engedje meg, hogy Szászország társas köreibe vessek egy pillantást, s azoknak az ipar ellenébeni magok viseletét jellemezzem. Hegel azt mondaná egy bizonyos német status philosophiájáról, „on la tolére comme les bordels”, ha némelly német statusra az ipar tekintetéből ugyan azon szavakat alkalmaznók, keveset hibáznánk. Még nálunk is sokan ugy tekintik a műipart mint szükséges rosszat, körülbelöl mint a pálinka-égetést, mellyet a mezei gazdaság érdekében türni kell. Tisztviselőink közt a legfölsőtől a legalsóig olly kevesen találkoznak, kik a müipar körüli alapos ismeretekkel birnának, hogy egy átalán nem csudálkozhatni, ha tőlük olly itéleteket hallunk, mellyek más országokban borzadást okoznának. Legközönségesebb az ugy nevezett szabad kereskedéssel tartani, mivel az a legkéjelmesebb, azonkivül semmi financz-áldozatokba nem kerül. A védvámokat ugy tekintik mint a statusháztartást drágitót, s mint forrását a financz-veszteségeknek; s a védegyletiek elleni föllépésükkel annyival örömestebb csatlakoznak Poroszországhoz, mivel ekkép a dolgok önálló fejtegetésétől fölmentvék. Ha a nézetek Poroszországban változnának ugy Szászország is majd követné, mivel mióta szellemdús és alapos ismeretű Wietersheim ur cultusminsiterré lőn, az egész statustisztitárban senkit sem ismerek, a ki a kereskedési politica mezején önálló véleménynyel birna, s azt csak némi nyomatékkal is védeni tudná. Bár hányszor hallassék is a hegyekről éhező harisnya-takácsaink, cspkeköltőink és fártyol-szövőink 210panasza, még sem látják át annak szükségét, hogy e nyomorult kiviteli czikkek helyett jutalmazóbb, s most a külföldről vásárlandó czikkek gyártását kellene elősegélni, mig most csupa palliativ szerekkel kinlódnak, s végül még a műipart vádolják mint a szükség főokát. Ha ezen uri emberek a dresdai és lipcsei vásárokat meglátogatják, ugy látszik nem érik föl észszel, hogy 7/8 részét az egész forgalomnak német műipar-czikkek teszik, és hogy e nélkül Lipcsének utczáin fű nőhetne; hanem csak azután fürkésznek valjon láthatnak e görögöt vagy lengyelt, s remülésükre e vagy ama lipcsei kereskedőtől meghallják még azt is, hogy az angol műiparczikkekkeli átmeneti kereskedés évről évre csökken, melly szerencsétlenséget távolról sem a vasutak és gőzhajókkali közlekedésnek, hanem egyenesen a honi műiparnak róvnak föl bűnül. Ugyan mit lehet ily szükkeblü kereskedési politica mellett, kereskedésünk vezetőitől is várnunk; hol a status javáról illy vélemények uralkodnak, ott aligha kétségbe nem kell esni a jövendő fölött. És rendi gyülésünk! Ha ön vagy olvasói gondolnák, hogy ez a kormányt az országnak iparszükségeiről fölvilágosithatja, ugy igen csalódnak. A 25 birtokos nemes, és a 25 parasztnak annyival kevesebb értelme van az iparos kérdéseket illetőleg, mennyiben azt hiszik, hogy a műipar az ő béreseik és napszámosaik dijait drágitja. Görbe szemmel nézik a füstölgő mühelyeket, s rövid látásuknál fogva inkább kivánják azok megszüntét, mintsem virágzását. A városi huszonöt követ leginkább ügyvédek és kisebb tisztviselők, kik nem tekintve az ipar körébeni csekély ismereteiket, leginkább csak az ellenzék elvvitáiban gyönyörködnek. – Azonkivül a szász sajtó organuami, nem csupán a „deutsche allgemeine” hanem a kisebb lapok is kivétel nélkül a műiparnak nem baráti; főkép a radicalok, kik a kisebb lapokat vezetik, iszonyodnak a gyárügytől leginkább, mivel elfogultságukban szellemi és testi elnyomorodás forrásának tekintik azt, a mi czélszerü rendeletek védelme alatt, s a külföldi verseny zsarnokságától menten csupán a munkás néposztály jobblétét és erkölcsi kiképzését eszközli. – És hát még iparosaink magok is! Nagy gyárbirtokost Szászországban keveset számithatni, és e kevés közül is egy rész tudatlan és közömbös. A kisebb gyártulajdonosok tömege annyifelé szakadt,211hogy lehetetlenőket közös lépésre birni. A harisnya-takács szabad kereskedésért kiabál, a fonó védvámért. A takács ép igy védvámot kiván szövetei, de nem ám a fonalak számára is. A vasgyárnok az angol nyers vasat megvámoltatni kivánja, mig az erőmügyáros épen ebbenlátja romlását. És igy nyargal egyik a másikkal szemközt: ez olly zavar, mellynek mértékét és végét ellátni nem lehet. És mind e mellett is nehány év alatt nagy előmenetlet tett Szászországban is a nemzeti rendszer, s el fog jönni az idő, mellyben tettleg jogába tétetik. (Zollvereinsblatt.)
