Jász-Berény sept. 19. 1847.
Jász-Berény sept. 19. 1847.
Alig nehány hónapja, mikor még ez a Jász-kun kerületekben legnagyobb kiterjedésü határral, s népességgel biró város, minden közlekedési eszközök létezhető reményétől távol levén megbocsátható, s némikép okadolt lehetetlenségi mentegetőzések mellett kénytelen egy pár határt is napokig tartó fáradsággal áthatolni. És ime most remény támad, a mentegetőzések ideje lejártnak tekintetik, mert alkalom nyilik, egy részről Hevesmegye egy, a Jász-kerület határáig nyuló kőuttal jobbját nyujtja, hogy bennünket és piaczunkat a felfölddel összekössön, más felől a Pestmegyén átvonuló vasut, hogy magunknak kulcsot csináltassunk egész Europával való közlekedésre. Ezen alkalmaknak meg nem ragadása, vagy csak halogatása is, nemcsak a tespedésnek fonyadt arczát, hanem az akaratlanság, és az illetőknek érdektelenségét legszembetünőbben tüntetik ki. – Kezdtek is már e város lakói e felől gondoskodni, és helyesen, mert ez leginkább az ő érdekükben áll, és mivel érdekük központosult képviseletét szerkezetünkben felnem találták, olly utra léptek tervük kivitelében, mellyen egy tiszti egyén akaratja utjokat elállhatja, tervüket megsemmitheti, e tömkelegi ut a folyamodás, mellyen haladva aligha kivánt sikert érnek, e helyett kivánatosb volna, ha azok, kiknek jelen szerkezetünkben a képviselet jutott, a városi tanács állna elő, és megragadva mindnyájunknak a kőutak iránt való kivánatát, azt elősegiteni, és a maga utján 1277czélhoz vezetni igyekeznék, hiszen a hol annyi erő, mint itt, és Árokszállásban egy pár mérföld hosszaságu kőut készitésére kinálkozik, – mi kivántatik egyéb.
Már a mi a várasunk által sürgetett felső, vagy pedig alsó toldalék-utnak elkészitési elsőbbségét illeti, arra nézve ugy vélekedem, hogy a felső vagy is a most megmérhetetlen hosszaságu adkári ut az, mellyhez azonnal hozzá fogni elmulhatatlanul szükséges, – mennyivel népesebbé tennénk piaczunkat, mennyivel forgandóbbá ott a pénzt, ha a felföldiek Gyöngyösről alább is bátorkadhatnának hozzánk lejönni, és viszont mi a felföldi várasokat, nevezetesen a már most is előttünk érdekessé vált losonczi vásárokat terményeinkkel minden időszakban megkereshetnénk, – más részről, mig itt várasunkat a felfölddel ezen kis vonalka által összekötnénk, addig a vasuti társaságnak azon sokaktól várva várt határozata is megjelenik, mellyben a debreczeni vonalnak merre vezetése megkezdetik, és ha a vasut várasunkat érintendi, ez általam javaslot tkőut által várasunk gyülhelye lesz Gyöngyös tájékáról a vasuti forgalmaknak. – A mi pedig az alsó utrészt illeti, melly által nemcsak Pest, hanem az egész Europa közlekedési eszközeihez mintegy kulcsot nyerünk, ha a vasut közelebbről nem érintend, sokkal czélirányosabbnak vélem, ha várasunkat nem Szolnokkal, hanem inkább Czegléddel kötnénk össze egy jó kőuttal, mert ez közelebb, s egyszersmind tekintetbe véve, hogy közlekedésünk inkább a Duna, – mint a Tisza felé gravitál, és igy ne kezdjük Szolnokban azt, – a mit Czegléden kezdhetünk.
E fontos uti kérdés hihető a jövő kerületi közgyülésen szőnyegre kerülend, és ha várasunk ottani képviselői legkisebb figyelemmel leendnek is e közkivánatra, pártolni fogják, és ha az csak egy, tervet és módot készitő választmánynak ki nem adatik is, korán sem e város polgárinak e terv kivitelében a legnagyobb költséget viselőknek, hanem másnak tulajdonitható, mert erre a tanácskozók, és végrehajtók részről egy kis akarat, és munkálkodó számitás kivántatik e kőut készitésére kinálkozó erőnek felszámításában, és alkalmazásában.
E kőut készitésére mennyi, és szükséges mérnöki munkák kivántatnak, és igy nem volna-e jobb egy mérnöki állomást várasunkban rendszeresiteni, itéljék meg azok, a kik annyiszor tapasztalták már annak drága nap- és munka-diját fizetgetni, ugy a magányügyekben történt küldöttségi munkálatok alkalmával, mint a puszták és egyéb közbirtokokban történt osztálykor, és felméréskor.
Más, a mi várasunkban most sokakat foglalkodtat egy csődper, mint ujság, – nem mintha itteni embereink jobb csillagzat alatt léteznének, hanem csupán azért, mert hajdan Lehel kapitányunk is kevés csődpert látott, és mi a mostani viszonyokban is csak ugy akarunk rajtok tuladni, de hiszen erről máskor, van elég idő reá, mert csak a csődület megnyitásától fogva, a megjelenési határidőig is 131. napot számolhatunk. –
Z. Z.
